Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Nehezen foglalható össze röviden, az a sok minden újítás, amit az Alfa Romeo felvonultatott az Alfettában gyártásának 12 éve alatt. Az 1 tonnát alig meghaladó tömegű autó 82-től 130 lóerőig terjedő motorpalettával, a benzinestől a dieselig, 4 tárcsafékkel, 5 sebességgel és a kor összes extrájával, 5 felnőtt kényelmes utazását tudta kielégíteni, amit a mai gépjárműipar "remekei" is megirigyelhetnének.

Nevét az 1937-ben az Alfa Romeo mérnökei által tervezett versenyautóról kapta (158 vagy közismertebb nevén Alfetta), talán ezek és a menettulajdonságai miatt emlegették "sport salon" vagy "sport sedan" néven. Az autó sokkal "kompaktabb" volt mint elődje az 1750. Pici húzott orra a sportosságot, míg kicsit bumszli fara a kényelmet hirdeti. Belső tere nagyobb, mint a sokunk által jól ismert Alfa 75-ösé, mely egyébként az Alfettától örökölte főbb technikai paramétereit a Gt/GTV-vel, a Giuliettával és az Alfa 90-nel egyetemben. Méretei kívülről viszont alig térnek el egy mai 145-ös Alfától. (hossz: 4,28m-4,38m, szélesség: 1,64m, magasság: 1,43m)

Műszakilag igazi kuriózumnak számított az 1972-es bemutatáskor, egy sor korábban nem használt technikai megoldás lapult a mutatós karosszéria alatt. Elöl motor, hátul kuplung, váltó és difi, ezzel érték el a tervezők az optimális (50-50%) súlyelosztást. A hátsóféktárcsák bekerültek a féltengelyek belső oldalára, a differenciálmű mellé, ezáltal csökkentve a rugózatlan tömeget. A futómű is megújult: hátul de Dion felfüggesztés, elöl torziós rugók segítették az úton maradást. Ezeket a megoldásokat az Alfa korábban csak a versenyautóiban használta! Az autót 1.8 literes 4 hengeres soros motorral dobták piacra, 1975-ben követte az 1.6-os, egy kis modellfrissítéssel (kevesebb króm és szimpla első lámpa), 1977-ben pedig a 2.0 literes változat, mely már egy kicsit a ’80-as évek stílusa felé kacsintgatott nagy, kocka első lámpáival és méretesebbnek tűnő kasztnijával. 1978-ban megjelent sokak örömére 2.0 literes turbodiesel változat, mely inkább praktikus volt mit sportos. 1982-ben pedig szinte minden krómdíszt felváltottak a korra jellemző műanyagok. Készült még 2.4 literes turbodiesel változat is. Az utolsó szériás Alfetták között már fedélzeti "computerrel", légkondicionálóval, elektromos ablakokkal, tükrökkel, ülésekkel, központizárral felszerelt típusok is voltak, amik szintén a jövőbe mutattak.

Az Alfetta alapjaira épített Alfetta Gt-t 1974-ben mutatták be, ami feltétlen szót érdemel, hiszen sokunk kedvenc Alfájának a GTV6-nak elődje és műszakilag szinte semmiben nem különbözik a lépcsőshátú változattól.

Sajnos az idő vasfoga alig hagyott nekünk ezekből a fantasztikus autókból, a karosszériák nem voltak valami strapabírók, pedig tartósságukat misem bizonyítja jobban, minthogy az olasz csendőrség ezekben az időkben Alfettákkal üldözte a maffiózókat.