A hibás klímacsövet sikerült kicserélni. Hosszabb művelet lett belőle, mert a lökhárítót le kellett venni.
Másnap irány klímatöltés. Feltöltés után közölték velem, hogy fel van töltve, nem szivárog, de nem is működik.
Na ilyenkor mivan?
Hazaértem, motorháztető felnyit. Nézegetem, fogdosom a dolgokat. Hozzáérek a klímakompresszor tetején lévő csatihoz, abban a pillanatban kattan a klímakompresszor és megy.
Csati szétszed, kitakarít, rendesen összerak. Boldogság - van klíma :)
Akkora a klíma kifejezés túlsúlya a blogom szófelhőjében, hogy az már elképesztő. Ez van...
Az történt tehát, hogy nagyon nehezen kiszerelték a nehezen hozzáférhető és rendesen berohadt hibás csövet. Aztán a helyére beforrasztottak egy új csövet; nem gyári, de jópár évig tuti kitart, ameddig a kocsi is még talán.
Aztán jött a próba, meg a kompresszor olajjal feltöltése. Ekkor derült ki, hogy az addigi szerelések alatt az egyik elektromos csatlakozó sérülhetett, mert a kompresszor nem akart bekapcsolni. Hibakeresés, és kiderült: a minimum nyomáskapcsoló csatlakozója sérült. Nem csoda, szét van az is rohadva, mit minden egyéb: ha hozzáérsz, szétesik. Még jó, hogy nem kell gyakran hozzányúlni... Forrasztás, miegymás, összerakás.
Újabb próba, a rendszer láthatóan nem ereszt. Ekkor olaj töltés, csúnya régi gáz töltés (rémes nevét le sem írom, bocs, Föld...), és minden frankó.
A kiszedett cső még gyári volt, rajta a dátum: 1992. 02.18. Mondjuk elég jól bírta a szar olasz. :)
A klímásnak ment mindennel együtt a 20-as, a szervízbe a sok macerárért a 15.
Végül elvégeztem a fertőtlenítést is, még a múltkor megvett cuccal.