A kárfelmérést a belső alapos és megfontolt kiszerelése követte, ami kb. 6 hónap alatt ment le, mivel csak minden 4.-5. hétvégén volt időm és lehetőségem ezzel foglalkozni.
A belső kiszerelése egészen jól ment, a visszapillantón kívül semmit nem törtem el. A belső visszapillantó leszerelése egyszerű, de iránymutatás hiányában nem tudhattam, hogy a közepében tengelyirányban egy rugó nyomja szét a két pöcköt, ami a tetőben lévő foglalatba akad bele. Mivel sehogy nem akart lejönni, az ész csődöt mondott és egyszerűen letéptem a helyéről…engedett az öntvény, így viszont kell egy új felfogatás. A többi használható cuccot letároltam felcímkézve és képekkel dokumentálva, mert a visszakerülésük ideje még …khm…nincs eldöntve.
A kókány nagyobb részt elkerülte a Kockát, csak az ’audiofil’ egyik tulaj eszkábálta tele Magnat hangszórókkal a belteret, így lett kukás a két első ajtó kárpit és a kalaptartó nagygenerálra szorul.
A beltér mélyebben valószínűleg soha nem lett lebontva, gyári szigetelések és tömítőanyagok mindenhol, még egy üzenetet is kaptam egy cetli formájában Arese-ből, illetve a jobb első taposólemez szétrohadt maradványai fölött a zajcsillapításba ágyazva egy teljesen gyári taposólemez dugóra is bukkantam…a gyári munkás trehányságából lett egy pótalkatrészem 25 évvel később.
Az autó jobb alján, illetve a bal elején ki kell cserélni a taposólemezeket, illetve a bal oldali két ajtó is anyaghiányosságok miatt cserére szorul. Akinek lenne két fölös darabja szóljon…
DE, végre elindult Kocka a lakatoshoz és a fényezőkamra is le van foglalva mától két hónapra…addig is alkatrészek lelkes gyűjtögetése folyik.
