Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kis vicceske .-)))))

Biztos nem 1.6 gép lehetett :))

Ma a 6-os úton Szekszárdtól Paksig együtt autóztam egy zöld 156-ossal. OFF-al voltam, de csak paks előtt nem sokkal tudott megelőzni. Addig együtt előzgettünk. :))) Nagyon ismerős járgány volt. Üdv neki itt is. :)))

Azért ennek milyen kicsi már az esélye :) Két 145-ös egymás mellett a mosóban!!!

Király :)

Olvasgattam a régi írások közt és ezt találtam (Boyci írta ezt 2007-07-16-án):

Vigántpetend : sötét 145 :intés megvolt...mind a két részről
Kelenföld IBF 232 147, zöldes szín...egyhelyben állt(nagyon cíííp volt!!!)
XI.ker. fekete 147...intés megvolt...m.a.k.r.
XI.ker Karinthy Frigyes u. fehér alfa 155 (JOCÓ...lsd, képek)
Veszprém sötét 155...senki nem intett! sütött a nap a szembe..vagy nem?
Nagykőrösi út fekete GTV...szééép vóóót az is!


Pár héttel azelőtt vettem az autót. :) Ekkor még nem voltam tag. :)))))))
( a vastagon szedett én lennék)

O a komam mar nyuzom egy ideje, hogy regeljen, Jozsi155 tol vette a vasat (ha jol emlekszem)
fog regelni ha lesz kepe es mar elore lebeszeltem vele a talikat :)

Szombat délután Szegeden a Plaza előtt álltam a piros lámpánál és utolért egy fekete (sötétkék?), lefóliázott üvegű 166, villogott és integetett a srác, üdv neki innen is, nem tudom tag-e nálunk :)

Aztán vasárnap szintén Szegeden a Belvárosi híd és az Oroszlán utca közötti részen húzott el mellettem egy rosso, Amorés matricás 33-as. Mondjuk én gyalog voltam, úgyhogy nem köszöntem neki :)))

A Forrás hotelben laktunk és a szomszéd utcában állt egy nagyon szép rosso 156, kígyós matricával, a rendszámot sajnos nem jegyeztem meg :)

Jó van :-) Kezd alakulni a főkép dolog :-)))

20 perce Petőháza-Fertőd között kék 145 1.4 TS, fénykürt + elakadásjelző. Innen is Üdv, és jelzem szép a géped!

Amint megvannak a friss hírek hozom neked!;-)

...majd jövök a hírekért!!! :))

Ez naggggyon komoly!! :)))

Biztos jól vannak!Holnapra többet tudunk róluk,addigra beérnek ők is!

A BKV Volvo-ja ma az első homokbuckán elakadt és se előre se hátra nem tudott megmozdulni. Wernel László IFA-ja rántotta ki a Székesfehérváron épült terepjáró buszt......."

ennek nem örülök, ezen utaznak a barátaim :((

A homok fogságában a BKV és még sokan mások

2008-01-21, Banc Darguin Nemzeti Park, Mauritánia - A Budapest-Bamako mezőnye ma reggel rettenetes homokviharban vágott neki a 10. nap közel 500 kilométeres távjának.
A reggeli eligazításon Nouadhibou rendőrfőnöke is ott volt és biztosított mindenkit, hogy a teljes mauritán távon jelen lesz mind a rendőrség, mind a katonaság és biztosítja a versenyzők testi épségét. A főrendőr nemcsak, hogy megjelent, hanem a bamakosokkal töltötte az éjszakát a táborhelyen egy 22O-as Merci első ülésen. A mai útvonalon is lépten-nyomon fegyveres őrök tisztelegtek a bátor magyaroknak.

A rendőrökön kívül megjelent a Mauritán Turisztikai Szövetség elnöke is, aki végig kíséri a mezőnyt egészen a mali határig. Ez a példátlan vendégszeretet és kedvesség, ami a helyiekből árad az utolsó kételyeket is eloszlatta a résztvevőkben.

A start után a viszonylag könnyű autózásra számítók csalódtak, ugyanis a homokviharban sem az előttük, sem az utánuk haladókat nem látták. Sűrű szemekben fújta a homokot a szél. Még a tapasztalt sivatagi rókákat is meglepte a vihar.

Két útvonal közül lehetet ma választani. A verseny kategóriában indulók és a jobb, négykerék meghajtású járművekkel indulók keresztül autóztak a Banc D Arguin Nemzeti Park aranysárga homokdűnéi között. A park több száz vándormadár faj téli otthona. Valamint fókák, delfinek és bálnák élnek a park vizeiben. Ma előkerültek az ásók és a vontatókötelek is. Még az is, aki viszonylag könnyedén vette a nagy homokozót, sem tudhatta, hogy a végén nem egy mocsárban köt ki.

A versenykategóriában mindössze öt csapat ért be a negyvenből időre. A 15O indulóból mindössze 7O-8O jármű vette sikeresen a mai etapot. Többen a dűnék között éjszakáznak ma a sivatagban.

Az etap vége a már hagyományosnak számító táborhely, amit mindenki csak Budapest-Bamako Beach-nek még maurániai szerte is.

A gyengébb autókkal indulók egy egyszerűbb útvonalon közelítették meg ezt a lélegzetelállító partszakaszt, ahol a Szahara találkozik az Atlanti óceánnal. Itt egy másfél napos pihenő vár mindenkire, és az újabb apállyal újra útra kel a karaván, immáron Mauritánia fővárosa Noukchott felé.

A versenyben továbbra is szlovák Ulrich házaspár vezet, de még mindig nem behozhatatlan az előnyük.

Jól halad a Velorex, és a motorosok is derekasan állják a számukra igencsak mostoha időjárási viszonyokat. A kis Polski angol utasai reggel Nouadhibouban a lengyel hardware-rel küzdöttek, de a fiúk kitartása arra enged következtetni, hogy nem adják meg magukat egy könnyen. A buszok versenyében egyelőre kiegyenlített a küzdelem, mindketten kiválóan teljesítik az etapokat.

A BKV Volvo-ja ma az első homokbuckán elakadt és se előre se hátra nem tudott megmozdulni. Wernel László IFA-ja rántotta ki a Székesfehérváron épült terepjáró buszt. Mind a busz, mind az IFA holléte e sorok írásakor ismeretlen. Mauritániával egyetlen magyar mobilszolgáltatónak sincs roaming megállapodása. A műholdas számokon sem sikerült kapcsolatot teremteni.


Az esti táborhely 25 kilométerre van a legközelebbi lakott településtől. A helyi fegyveres erők itt is éberen vigyáznak a Budapest-Bamako résztvevőire. A holnapi etap vége Nouakchott, Mauritánia fővárosa.

9. nap krónikája - Aknamező és magyar mauritán barátság

Hihetetlen biztonsági erők fogadják Mauritániában a Budapest-Bamakot.

Ma reggel a nyugat szaharai Dakhlában ébredt a Budapest-Bamako mezőnye. A csapatok hamar kigördültek, hogy megtegyék az utolsó 400 kilométert a marokkói fennhatóság alatt álló területen.

Néhány csapat azonban a box utcában kezdett ma reggel. Az autószerelők utcája hamar megtelt bamakos kocsikkal. Elsőként a 00-ás VW bogár gördült be. Ő már előző nap este ott várakozott. "A sziklás Dzsbel Szarhro és a köves folyómedrek sem viselték meg úgy a bogarat, mint egy dakhlai járdaszegély" - mondta Villám Géza miután a VW1600-os olajszűrője kilyukadt. Az öreg német járgány után begurult a 31-es kis lengyel és az Origo csapat is. Az Origó csapat megsérült a hűtőjét a helyszínen meghegesztették ügyes kezű szaharai mesterek. A bogarat is rendbe rakták, és a kis polákot is úgy pofozták helyre, mintha minden nap Polskit szerelnének.

Az utolsó csapatok délelőtt 11-kor hagyták el a várost, amikor a déli szél jelentősen megerősödött. A heves ellenszél nem is zavarta annyira a későn indulókat, mint a kegyetlen homokvihar, ami pillanatok alatt rémisztett meg mindenkit. Több csapat is szerelt a homokviharban az út szélén. "Kegyetlen volt. Olyan érzés volt, mint ha valaki smirglivel reszelné az arcunk" - mondta Jorgov Cana a Szahara Expressz csapat tagja.

Az Origó csapat kálváriája ma tovább folytatódott. Késő délután értek be a határ előtti utolsó benzinkúthoz, ahol gázolaj helyett 23 liter benzint nyomtak a tankjukba. Le kellett szívni az összes üzemanyagot, mielőtt tovább indultak volna. Nincs információnk arról, hogy zárás előtt elérték-e a marokkói határt.

A verseny nagy eseménye ma az volt, hogy második helyen álló 01-es DLC Racing Team feladja a versenyt. A marokkói autó behozatali papírjukat elvesztették, és a vámosok a határról visszafordították őket. Már indultak volna fájó szívvel vissza, amikor az autó egyik zugában megtalálták a fontos dokumentumot.

A határátlépés miatt ma csak két feladat várt a versenyzőkre. A mauritán oldalon lévő geo-caching feladatot többen az elaknásított nyugat szaharai oldalról akarták megközelíteni. Emiatt a bírók lefújták a mai versenynapot és törölték mindkét feladatot. "Furcsállom, hogy van aki az életét feláldozná 5 verseny pontért a Budapest-Bamakon" - nyilatkozta Polgár András versenybíró. Az esti előzetes értékelések szerint a feladatot mindössze két csapat, a szlovák Ulrichék és az időközben előkerült Dácia csapat teljesítette.

A határátkelésnél ma többen egy nagy kanállal kaptak az igazi Afrikából. Sokaknak csak a marokkói kilépés 5-6 órába tellett és a teljes átkelés 7-8 órát is igénybe vett. A marokkói határőrök egy új rendszert vezettek be. A határőrség és a vám kiléptetésen túl egy barátságos katonatiszt, egy olajfa hűsében mindenkinek az adatait kézzel feljegyezte egy nagy kockás lapú könyvbe. Itt volt a leghosszabb sor.

A marokkói határt a kietlen senki földje követte. A sziklás földút két oldalán látható kiégett és felrobbant autóroncsok mindenkit emlékeztetettek arra, hogy az út szélén túl gyilkos aknák lapulnak. "Az adrenalin szintem soha nem volt még ilyen magas" - mondta Mezei Gyula a 08-as BKV Team tagja és az MTV sztár műsorvezetője. E sorok írásakor még nincs tudomásunk arról, hogy bárki is aknára futott volna.

A magyarokat Mauritániában hihetetlen odafigyeléssel és eddig nem látott biztonsági intézkedésekkel fogadták. Az országba bevezető utat fegyveres egyenruhások és civil ruhás rendőrök figyelték. A ma esti szaharai sátortábort közel száz fegyveres katona és rendőr vigyázza. "Mi egész éjjel virrasztunk, hogy Önök nyugodtan aludhassanak ma este" - mondta Mohameden Ould Islam a nemzetbiztonsági hivatal egyik képviselője.

A táborhelyen megjelent Mohamed Deidy Nouadhibou tartomány kormányzója és Mustapha El Hassen a noudhiboui rendőrség parancsnoka is. Elmondták, hogy a minden tiszteletük és elismerésük a Budapest-Bamako résztvevői. "Megköszönjük, hogy bizalmat szavaztak országunknak azzal, hogy ellátogattak hozzánk. Megerősítem, hogy az Önök biztonsága ezen a héten a mi legfontosabb feladatunk" - mondta El Hassen kapitány. A határőrségen pedig elmondták, hogy a "mauritán-magyar barátság nevében egész éjjel nyitva tart a határátkelő, ami egyébként 8-kor bezárna". Holnap a helyi rendőrség parancsnoka fogja tájékoztatni az indulókat a legfrissebb biztonsági helyzetről.

A holnapi etap lesz az idei Bamako egyik legkeményebb napja. Közel 500 kilométer vár a versenyzőkre, kemény, dűnés sivatagi homokon.

Ma reggel a Maglód-i OMV kúton egy gyönyörű 155-sel....Talán IDC-XXX rendszámmal.

A péztárnál beáll mögém,hátrafordulok:Gratula a vashoz,nagyon szép!

-Öööö...Köszönöm szépen!

-A fórumon is fent vagy?

-Mit? Jaaaa...neeem.(mosoly)Majd ha lessz egy jó főképem!

Ma a mosóban egy tesó mellett álltam:


Adtam kártyát, aztán hazafelé sokáig együtt mentünk, majd dudálás, villogás után váltunk el.
Cartárs, ha magadra ismersz, regisztrálj! :)

Szolgálati közlemény: tegnap kalandos úton egy 147 vagy 156 kulcsa került hozzám. A kulcsot a Hajógyári szigeten találták. Aki megmondja hogy mi van még a karikán az nálam átveheti a kulcsot.

Ma délután 3 körül az 1-es főúton Bicske magasságában 1 km-en belül 3 Alfával villantottam össze. Meg ne kérdezzétek, hogy milyenek voltak, mert nem emlékszem :) Illetve egy 156-ra igen, de a többi...

Az elkövetkezendő két hétben tessék figyelni egy zöld 146-ot is!:-DD

Sziasztok!

Ma este, ahogy mentem felfelé, Dávidföldre, szembejött az első hajtűkanyarban egy szép rosso 156, benne egy lány, integettünk egymásnak, nem tudom, tag- e itt, innen is üdv neki!

Tegnap Gödöllőn, a vasútállomástól Isaszeg felé, kikanyarodó 147 , facelift, piros... Kölcsönös villogás, integetés megvolt :)

8. nap krónikája

2008-01-19 Dakhla, Marokkó - a 8. nap krónikája

Ma reggel csodálatos napfelkeltére ébredtek a Budapest-Bamako résztvevői. A Tatuin bolygó átmeneti megszállói a reggel 7 órás eligazításra mindannyian felsorakoztak. Izgatottak voltak hiszen az úti cél a nyugat-szaharai Dakhla városa. Az út mentén még ma is több helyen aknás területek vannak, így aki nem figyelt rendesen, könnyen bajba juthatott volna.

Más is lázban tartotta a versenykategóriában indulókat. Felmerült, hogy bizonyos versenyzők csalással jutottak előnyhöz. Egészen pontosan, hogy bizonyos a túrakategóriában induló társaik segítik őket. Ezért a versenybírók kénytelenek voltak módosítani a versenyszabályokat, ami még soha nem fordult elő a Budapest-Bamako történetében. A módosítás arról szól, hogy minden versenyzőnek le kell fotóznia magát az adott geocaching pontnál, hogy ezzel is igazolja, hogy valóban ott járt.

A mai nap volt a Budapest-Bamako 8. napja, ami a féltávnak felel meg. A versenyben kiélezett a helyzet, még semmi nem dőlt el, senkinek sincs behozhatatlan előnye.
A mai napon hat kisebb tájékozódási feladatot oldottak meg a versenyzők, de nem is ez, inkább a több mint 900 kilométeres maratoni hosszúságú etap tette próbára a mezőny tűrőképességét. A táj monotonságában a néha felbukkanó óceán tajtékos hullámai csaltak derűt a mezőny tagjainak arcára.

Layoune városát elérve még egy megmosolyogtató vagy éppen kétségbeejtő esett történt. A 7-es busz kapitánya elvesztette a buszát. A versenyzők által használt rádiókon kért segítséget a csuklós Ikarus megtalálásához, így a város apraja nagyja a 7-est kereste. „Remélem arról van szó, hogy a társaim csak megtréfáltak és nem arról, hogy ellopták a buszt.” – nyilatkozta Aravind Bremadaman. Estig nem érkezett hír róla, hogy előkerült volna.

A holnapi nap a nagy átkelés napja. Mindenki izgatottan várja, hogy milyen lesz a fogadtatás Mauritániában. Nouadibhou rendőrfőnöke ígéretet tett a szervezőknek, hogy személyesen látogatja meg a tábort, előadást tart a mauritán biztonsági előírásokról és mindenki kérdésére igyekszik választ adni.

Előfordul ez is néha, néha :-)

Na akkor ilyenkor szokás szétoffolni a topicot! :)

Mit csodálkozol ilyenkor már mindenki alszik, kivéve mink :-))

Én meg most jöttem haza mosatásból... kezdenek felszáradni az utak, fúj a szél, 10 fok van (hajnali 2-kor...)... Holnapra meg napsütést mondanak. Megérdemelte az autóm az ápolást, már nagyon durván koszos volt.

Viszont egy alfával sem taliztam :(

A 7.nap krónikája

2008-01-18 Tatooine bolygó, Marokkó

Ma reggel 7 órakor a marokkói Tatából startolt el a Budapest-Bamako mezőnye. A mesebeli Dzsbel Szarhro hegység előző napi etapja rendesen megtépázta az autókat, de reggelre minden nagyobb problémát sikerült megjavítani.

Bár az 140-es SZKBE csapat pár kilométer után lerobbant ismét, de az arra járó BKV busz felvette néhány utasukat, és jegy ellenében elszállította őket a legközelebbi városig. Derül ki a BKV sajtközleményéből. Ott sikeresen megszervezték a mentést, így mire a bevontatott jármű odaért, már felkészülve várták a helyi szerelők őket.

A 122-es csapat tagjai Villám Tibor és Molnár Tibor még egy kedves kötelességüknek tettek eleget. A magyarországi Tata városa ajándékokat küldött a marokkói Tatának. Fogadásukra összesereglett a város apraja nagyja. Magyar népviseletbe öltözött gyerekek és a városka polgármestere üdvözölte őket. Közös teázással és tánccal köszönték meg a kedves ajándékokat.

A mai verseny erősen szétzilálta a mezőnyt. Egy elírás került az itinerbe, így sokan, akik nem észlelték időben a hibát hamar az algériai határon találták magukat. Óvás nem történt. Tulajdonképpen a póruljártak még hálásak is voltak az élményért és semmivel össze nem hasonlítható természeti csodakért, ami útközben fogadta őket. Az apró falvak egyszerű szépsége, a helyiek kedvessége és vendégszeretete mindenkit kárpótolt a nehézségekért.

Történt ma egy olyan eset is, ami sajnos néha előfordul a hosszú összezártság miatt. Az egyik csapat két tagja annyira összeveszett egymással, hogy egyikük ott hagyta a másikat az útszélén hálózsák és étel nélkül és továbbhajtott. A szerencsétlenül járt felet végül az M1-es rajtszámú Coimbra Racing mentor csapat vette fel és szállította a napi etap céljába. A bamakosok összetartására jellemző, hogy a srác nem maradt étel és meleg takaró nélkül. Az érintettek nevük elhallgatását kérték.

Ma a 23-as rajtszámú Brilum Dream Team feladta a versenyt. "Kardántengelytörés miatt nem tudunk tovább versenyezni" - mondta Bartal Attila. "De Bamakoig lemegyünk" - tette hozzá.

A Daciaval Bamakoba csapata ma este ért a tegnapi táborhelyre, Tatára. Egész éjjel és nappal vezettek, hogy utolérjék a mezőnyt.

A 31-es kis Polskit tegnap Zagorában pofozták helyre. A pilóták még mindig úton vannak a mai táborhoz.

A mai etap vége egy elhagyott katonai támaszpont Tan-Tan városától 70 km-re, ahol a beérkezőket a 7-es csuklós Ikarus busz csapata várta csapolt sörrel, tánccal, diszkó gömbbel és minden egyéb party kellékkel. A hangulat kiváló. Mindenki reménykedve várja a holnapi szakaszt melynek vége a nyugat szaharai Dakhla városa lesz. A táv 650 km, főleg kő- és homoksivatag.

És pár perc alatt lett minden ilyen fehér. A kelet pesti Fiatnál még semmi, amire a pólushoz értünk ott már gázos volt a helyzet.

Dúrva. Itt Bp-n nem is emléxem, hogy valaha is jártam volna ekkora ködben.

Bp. ről kifelé már gáz volt, az 5-ösön csak xarabb lett , aztán a 0-ás és Kiskunlacházáig az 51-is extra gáz. Dunavecse-Solt környékén volt egy 20 km es rész ahol semmi köd sem volt.

50-nel? Akkora köd volt arrafelé?

És te még így is hamarabb hazaértél mint én. Nekem 50 -el kellett mennem végig. :-/
De legalább a fogyasztásom király lett! :-))

Ma délután elugottam Györbe. Az oda és vissza úton találkoztam jó pár alfával. Egy kivételével senki nem intett, villogott vissza. Az az egy köszönő egy fekete 155-ös volt , akinek meg én nem intettem, későn vettem észre, Bocsi. :-))

Én hazafelé a Lehel térnél találkoztam "LacaAlfa33"-al, és egy másik Alfával, de őt csak félig láttam. De bőszen integettünk egymásnak. :-)))

Jó kis tali lehetett.:)))))

Én ma Poloval és Erhardal taliztam a szfvári pláza tetején.:)

nem vettem annak...

Ma reggel kilenc körül egy 145-ös tesóval intettünk össze a Petőfi hídon és haladtunk együtt a Fehérvári útig. A kis boxin sport kipuff volt, nagyon brutál hangja volt :)
Üdv itt is

Tényleg nagy köd volt. Jó, én nem szemrehányásnak írtam, csak átadtam, az infót...

A komoly ködre való tekintettel nem mentem be...nekem még hátra volt 120km....
majd legközelebb :-)

De, még ott voltunk. Bo is 23:15 körül ért oda. Mondjuk addigra megfogyatkoztunk, Diával mi is akkortájt indultunk. Éjfél elött pár perccel értünk haza.

Bo drágámmal volt szerencsém a bowlingon talizni :-)
23:20 fele jártam a Lurdynál gondolom ekkor már nem voltatok ott ....

És ha mindezek után átjöttél volna a Lurdy házba, ahogyan Bo is tette, még többel találkoztál volna.

Én ma Csörinél voltam szervizben Várpalotán (lásd blogom), visszafelé pedig Atist és Anikót szállítottam haza Budapestre :)

Tegnap du. Miskolc-Egyetemvárosban állt egy ezüst 156, kapott is egy kártyát tőlem.

Tegnap megint összefutottam Bp-en jópár Alfással :-)
A Bah csomópont elött egy kék 145-ös könyörült meg rajtam, és engedett be maga elé :-)
Aztán Halesz komát látogattam meg.
A városban jártamban keltemben cirka 10-12 Alfával találkoztamés abból a jelentős többsége viszonozta az üdvözlést .-)
És akkor a Kelet Pesti szalonban lévő talit és azt követi bowlingozást már ne is emlitsem .-)

A 6. nap krónikája!

Veri a mezőnyt a Velorex, hegyet mászik a kis polos.

2OO8. Január 17., Agdz, Marokkó-- Ma reggel 17OO méterre a tengerszint felett, az Atlasz hegység lábainál ébredt a mezőny. A csípős hideg ellénere a hét órai eligazítás után kigördültek a versenyzők.

Az elmúlt három etap kiértékelése ma délelőtt megtörtént, de a nap folyamán a veresny bírókat nem sikerült telefonon elérni és tartózkodási helyük jelenleg is ismeretlen.

Ma a mezőny búcsút intett az Atlasz hegységnek és a kisebb Dzsbel Szarhro hegyvonulattal kellett, hogy megbírkozzon. A kopár, kietlen, sziklás hegyvonulaton kanyargó hegyi utat még nagy jóindulattal sem lehetne földútnak nevezni. A Sziklás, gumiszaggató, tengelytörő horror szerpentin mindenkinek felülmúlta minden várakozását. Werner László az IFA sofőrje sem hitt a szemének. „Sok tapasztalt teherautó sofőrt ismerek, de ennek az útnak a látványán a legtöbbjük beremegett volna, mint Danovia hetvennél” – mondta az IFA pilótája. Az IFA-sok rengeteg hajtűkanyart csak két-három tolatással tudtak bevenni. „Minden centiméter számított. Egy rossz mozdulattal a 4OO-5OO métert zuhanhattunk volna.” –tette hozzá Werner.

Sok terepjáró nekivágott a rémisztő hegyi útnak és néhány félelmet nem ismerő kisautó is bevállalta a 8O kilométeres szakaszt. A kis Polski és a két angol dél körül ért fel a 23OO méter magas csúcsra. „Átpakoltunk mindent a norvég nagy Hans terepjárójába, mert a sok csomag és a navigátorom súlya miatt leállt az autó az emelkedőn felfele” – mondta Kevin Foster, aki társát is átrakta egy másik autóba. Foster megjegyezte, hogy az autójuk jól bírta a sziklás utat, de a tetőre erősített Pick szalámijuk már több sebből zsírzik.

A Family Frost fagyis kocsi is átvergődött az éles sziklákkal tűzdelt hegyi úton, akárcsak az 1984-es Mercedes kombi és a 75-ös rajtszámú Ford Transporter. Ez utóbbi egy 4 millió forint értékű műtőággyal tette meg a rázos szakaszt, amelyet egy bamakoi klinikába szállítanak.

Villám Géza bogara is sikeresen átkelt a Dzsbel Szarhron miután ma reggel visszarakták az autó terepgumijait. „A legrémisztőbb pillanat az volt, amikor a csúcs fele egy havas, jeges szakaszon kellett átkelnünk és megszólalt a mobilom, hogy otthon csőtörés volt.” – mondta a a volt rádiós.

A második nagy erőpróbát a Zagora és Foum Zgid közti homokos, sivatagos szakasz jelenti. A csapatok nagy része még most is itt küzd az elemekkel. Több tucat defekten már túl vannak, de hosszú lesz még az éjszaka. A célba mindössze 25-3O jármű futott be este 1O-kor. „Sokan valószínű úton vagy az út mellett töltik a mai éjszakát” – mondta Vincze Tibor, aki már a célban pihen.

A mai nap a Velorex kiválóan teljesített. Az afrikai, hegyi levegő jót tett neki és közel 1OO kilométeres sebességgel hasított a keskeny marokkói aszfalton. Az emberek mindenütt kíváncsian nézték a cseh csodabogarat.

Holnap 48O kilométer vár az indulókra Tatából a Csillagok háborúja egyik forgatási helyszínére, Tatooine-ra.

Most este 11 körül a Rákóczi úton a Blahánál értem utol egy fekete 147-est, a fenekén ott volt az Amorés matrica, egy fiatal srác vezette, integettünk egymásnak, üdv neki innen is :)