1983-ban, amikor az Alfa Romeot felvásárolta a Fiat, megtarthatta ugyan sportos imidzsét, de bizonyos technikai megoldásoknak búcsút kellett mondani a platformtechnológia jegyében. Ilyen volt a hátsókerék-meghajtás a transaxle felépítéssel együtt. Sokan a 75-ös Alfát tartják az utolsó igazi Alfának, amiben van is valmi, hiszen abban a modellben minden Alfa tradíció benne volt, nem mellékesen vezetési élményben jóval elmarad egy fronthajtásos a hátulkaparóstól.

Ez ellen próbált most tenni valamit az Alfa. A Párizsi Autószalonon mutatkozik be a Q2 névre elkeresztelt Torsen rendszerű önzáró differenciál, melyet direkt az elsőkerekes modelljeikhez fejlesztettek ki. Gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint egy Q4-es rendszer azzal a különbséggel, hogy nincs szükség központi difire, itt ugyanis csak 2 kereket kell hajtani.

A rendszer segítségével a nyomatékot folyamatosan és egyenletesen tudják a hajtott tengely irányába közvetíteni és jelentősen csökkent a gyorsításkor illetve kanyarodáskor tapasztalható kormányrángatás, túlkormányozottság és növekedett a kanyarstabilitás A gyár szerint sikerült megtartani az elsőkerék-meghajtás minden előnyét, de kiküszöbölték a legfájóbb hátrányt, így élvezetesebbé téve a vezetést.

Bár a megcsúszást és alulkormányozottságot (az autó tolja az orrát)eddig is ki tudták küszöbölni a VDC és az ASR segítségével, de azok elektronikus úton, gázelvétellel tartották kordában az autót. Ez a rendszer viszont teljesen manuális és nincs gázelvétel (legalábbis nem elektronikus). Gyakorlatilag tehát egy sperdifit alkottak meg, amit gyárilag szerelnek be minden egyes elsőkerekes Alfába.