Az Alfasud még mindig él, csak már Sprintnek hívják. Az 1976-ban megjelent coupé vonalai Giugiaro tollából származnak és most, egy évtizeddel késöbb is megtartotta tipikus coupé vonásait - emelkedő vonalak, sokoldalúság, és ami a legfontosabb: igazi vezetőcentrikus autó.
Kezdjük a motorral. Ugyanaz az 1712 cm3-es boxert építették be, mint az Alfa 33-ba, teljesítménye 118 LE 5800-as fordulaton, nyomatéka 148 Nm 3500-on. Csak összehasonlításképpen: az 1,5-ös Sprint 105 lóerős 6000-en, illetve 133 Nm-t ad le 4000-es fordulatszámon.
A Sprint két változatban, QV és Veloce fantázianeveken kerül forgalomba, különbséget csak küllemükben találni itt-ott. Közös a könnyűfém felni és a hátsó légterelő, a Velocét viszont felszerelték mélyre nyúló, színre fújt első spoilerrel és oldalsó szoknyával is.
A felfüggesztés változatlan: elől McPherson-tagok, tekercsrugók és teleszkópos lengéscsillapítók, valamint kereszt stabilizátor; hátul Watt-rudazat merev tengellyel, keresztirányú rögzítőkkel, és ugyanúgy tekercsrugózás és teleszkópos lengéscsillapítás.
Ami a menettulajdonságokat illeti, a Sprint szilárdan fekszi az utat, de keménysége ellenére képes a legtöbb úthiba elnyelésére. Főleg azokra a gyakran szembejövő, éles repedésekre gondolunk itt, amelyek a tompítás dacára mind megdobják a kocsit, mind tompa puffanással érzékeltetik jelenlétüket. Az összhatás mindenesetre jó, a Sprint sportos autónak mutatkozik.
Mint általában az orrmotoros, első kerék meghajtású járműveknek, ennek is az alulkormányzottság az alapvető jellemzője. Ha éles kanyarba hajtunk, a kocsi előre kiszámítható mód kúszni kezd, gázelvételre viszont hamar visszatalál az eredeti nyomvonalra - biztonságos és tervezhető.
A kormányművet vizsgálva viszont van mit felpanaszolni. A rásegítő nélküli fogasléces szerkezet kiegyensúlyozott, főleg kis sebességnél - ez az, amit az 1,7-es Alfa 33-ról nem mondhatunk el, - ám kanyarodáskor határozottan hiányzik a kormány visszaállása. Kanyarból kifelé jövet a sofőrnek minden egyes kormánymozdulattal meg kell küzdenie; a Sprint-tulajdonos vezetésre született, s kocsija el is várja, hogy vezessék.
A másik kritika a hajtási befolyásokkal kapcsolatos. A legkisebb gázadásra - főleg hegyes kormányszögnél, nedves úton - a motor nyomatékának hatására a kormány ide-oda rángatózni kezd. Mind ez, mind a kerékkipörgés együttesen felelősek a körülményes irányban tartásért. A Sprint nem a véznakarúak autója, és bár a hajtási befolyás önmagában véve nem veszélyes, mindenképpen számolnunk kell vele.
A kocsinak van más, sportos mivoltából fakadó, egyéb tulajdonsága is.
Történetesen nem egy csendes jármű. Városban vagy országúton az elsődleges zajforrás a motor: a két nagydarab, kéttorkú, esőáramú porlasztó jellegzetes üvöltésével, valamint az érces hangú kipufogó orgánumával. De hát a Sprint sportkupé, zaja bocsánatos bűn.
A ventilátor viszont igencsak elárulja a Sprint korát. Csupán kétállású, a fokozatok rosszul megválasztottak, s a legmagasabbra kapcsolva sem túl hatékony.
A vékony bőrrel bevont, háromküllős volán mögé ülve a jellegzetes, jobbkormányos Alfa vezetőpozíció fogad bennünket: a pedálok magasan vannak, nehéz megtalálni a kényelmes helyzetet a kormány-ülés-pedál aranyháromszögben, még úgy is, hogy a kormányoszlop dőlésszöge változtatható. A jelenség nem ismeretlen előttünk, ugyanezt életük át a 33-asban és a 75-ösben is - kíváncsian várjuk, hogy a jobbkormányos 164-esben lesz-e változás e téren. Annak, aki először ül egy Alfa volánjához, eltarthat kis ideig, míg izmai és inai alkalmazkodnak ehhez az üléspozícióhoz.
Az ülések kagylófotelek, két oldalt, deréktájékon megerősítéssel, ami hosszú, autópályás utakon tesz jó szolgálatot. Ugyanakkor az egyetlen állítási lehetőség a háttámla döntése. Bajos a biztonsági öv elhelyezése is:
egyrészt a kupéforma miatt szükségszerűen az ülés mögé került B-oszlopot nehéz elérni, másrészt az előrenyúló öv pont eltakarja az ülésdöntés forgatógombját.
A műszerfal könnyen olvasható kör alakú műszerekből áll, s jól látható a kormánykerék üres felső felétől. Bal oldalt a sebességmérőt, jobb oldalt a fordulatszámmérőt találjuk, középen pedig két kisebb műszer mutatja a hűtővíz hőmérsékletét és az olajnyomást.
A Sprint korát a kormányoszlop bajuszkapcsolói ugyancsak érzékeltetik. A bal oldali az irányjelző, a világítás (forgókapcsoló a kar végén), a tompított/távolsági fény (nyomógomb a kar végén), és a kürt (húzás a kormány koszorúja felé) vezérlését látja el; a jobb oldali kapcsolja az ablaktörlő két fokozatát vagy az intervallum-üzemmódot (forgókapcsoló a kar végén), illetve a kétfokozatú ventilátort (húzás lefelé). Különösen az ablaktörlő kapcsolgatása idegesítő, mivel a művelet idejére a sofőrnek el kell engednie jobb kezével a kormányt.
A csomagtér csak belülről, a vezetőülés jobb oldalán, a padlón elhelyezett fogantyúval nyitható - kényelmesebb lett volna, ha kívülről is hozzá lehetne férni. Mindazonáltal a csomagtértető jó rakodóhelyet rejt.