New Yorkba hajóval érkezett
Az Alfa Romeo vezetése már a fejlesztés során tisztában volt vele, hogy az új roadster egyik legfontosabb piaca az amerikai lesz. Az Egyesült Államokban a nyitott sportautók népszerűsége ekkor folyamatosan nőtt, és a márka jelentős lehetőséget látott abban, hogy olasz alternatívát kínáljon az MG, a Triumph vagy a Fiat modelljeivel szemben.
Az Alfa Romeo azonban nem egyszerűen autót akart eladni, életérzést akart exportálni. Ennek megfelelően az amerikai bemutató sem hétköznapi módon zajlott. 1966 májusában a Spider a Raffaello nevű luxus óceánjáró fedélzetén érkezett New Yorkba. A bemutatót a hajón tartották, több mint ezer meghívott vendég jelenlétében.
Az SS Raffaello fedélzetére három Spidert pakoltak fel, az olasz zászló színeiben: egy zöldet, egy fehéret és egy pirosat. A hajó megállt Cannes-ban is a filmfesztivál idején, és a VIP-vendégek (köztük újságírók) konkrétan az óceánjáró felső sétafedélzetén alakított rögtönzött „pályán” próbálhatták ki az autókat.
A jelenet tökéletesen illett az autó karakteréhez: a Spider nem egyszerű sportautóként mutatkozott be Amerikának, hanem az olasz stílus nagyköveteként, az amerikai piac pedig meghálálta ezt. A következő évtizedekben a Spider eladásainak jelentős része az Egyesült Államokban talált gazdára. Nem túlzás azt állítani, hogy az amerikai kereslet nélkül a modell valószínűleg nem maradt volna gyártásban ilyen hosszú ideig. Ez egyben az egyik legérdekesebb paradoxon a Spider történetében: az Alfa Romeo egyik legolaszabb autóját főként amerikai vásárlók tartották életben.
Hollywood megoldotta a gyár helyett a marketinget
A Spider amerikai népszerűségét azonban igazából egyetlen egy esemény emelte igazán magas szintre. 1967-ben mutatták be a Diploma előtt című filmet, amelyben Dustin Hoffman karaktere egy vörös Alfa Romeo Spiderrel közlekedik. A film önmagában is korszakos alkotás lett, az autó pedig szinte észrevétlenül a történet egyik ikonikus elemévé vált.
A Spider innentől kezdve nem pusztán sportautó volt. A szabadság, a fiatalság, a függetlenség és az európai életérzés szimbólumává vált. A film hatása különösen az Egyesült Államokban volt jelentős, ahol generációk számára ez jelentette az első találkozást az Alfa Romeo márkával.
Autók gyakran szerepelnek filmekben, nagyon kevésből lesz azonban kulturális ikon. A Spider ezek közé tartozik. A hatás olyan tartósnak bizonyult, hogy évekkel később az Alfa Romeo még Graduate néven is kínált különleges Spider-változatot az amerikai piacon.
A technika, amely méltó volt a formához
A Spider szépsége gyakran elhomályosítja azt a tényt, hogy műszakilag is kiemelkedő autó volt. Az első 1600 Spider szíve az Alfa Romeo legendás, teljes egészében alumíniumból készült, dupla vezérműtengelyes négyhengerese volt. Az 1570 köbcentis motor 109-110 lóerőt teljesített, ami a mindössze 990 kilogrammos tömeggel párosítva kifejezetten élénk menetteljesítményeket eredményezett.
Az ötfokozatú kézi váltó a korszakban még egyáltalán nem számított magától értetődőnek. Sok konkurens továbbra is négysebességes váltókat használt. A Spider vezetési élménye ezért jóval modernebbnek hatott, mint sok riválisé.
A modell későbbi pályafutása során számos motorváltozat jelent meg. A kínálatban szerepelt 1300 Junior, 1600 Junior, 1750 Veloce és 2000 Veloce is. A különböző piacok eltérő emissziós előírásai miatt az amerikai és európai változatok műszaki tartalma idővel egyre jobban eltért egymástól, de az alapkarakter végig változatlan maradt.
Négy korszak, egyetlen modell
A Spider pályafutása során négyszer alakult át jelentősen, mégis végig megőrizte alapkarakterét.
Az első generáció, az Osso di Seppia 1966 és 1969 között készült, és ma a gyűjtők legkeresettebb változata. Ez testesíti meg legtisztábban az eredeti Pininfarina- koncepciót.
1969-ben érkezett a Coda Tronca, vagyis a „levágott farú” változat. A módosítás hátterében aerodinamikai megfontolások álltak. A Kamm-elv alkalmazása javította a légellenállási tulajdonságokat és a nagy sebességű stabilitást, miközben a forma modernebbé vált.
1983-ban mutatkozott be az Aerodinamica széria. (Gyakran „Spica” néven is emlegetik az amerikai piacra szánt mechanikus befecskendező rendszer (SPICA), illetve a Bosch Jetronic miatt.) A nagyobb lökhárítók, a fekete spoilerek és a korszaknak megfelelő részletek sokáig megosztották a rajongókat. Utólag azonban jól látható, hogy ezek a változtatások tették lehetővé a modell további életben tartását, különösen az amerikai biztonsági és emissziós előírások szigorodása mellett.
Az utolsó, negyedik széria 1990-ben érkezett. A Pininfarina eltávolította a korábbi évek túlzóbb részleteit, és visszatért a letisztultabb formákhoz. Ez a változat elegáns lezárása lett egy közel három évtizedes történetnek.