Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Gyengének éreztem kicsit az öreg vasat. Nem tudom, hogy csak a 159-hez szoktam hozzá nagyon, vagy tényleg volt már jobb erőben. Vagy csak a nagy meleg gyengítette el kicsit? Mindegy is, mert mióta Jorjie elküldte nekem azt a törött házú adagolót, nagyon érdekel a működése. Szög egyszerű, mégis okosan kigrammolt kis szerkezet, óvatosan kell hozzányúlni. Először olvastam kicsit. Krézi dízeltől a Tipo topicig sokmindent.

Aztán nekiláttam a "tanuló" adagoló LDA részét szétszedni. Bonyolultabb leírni, mint szétszedni és megérteni. Egy kis tüskét nyom rugó ellenében a turbónyomás. A tüske kúp profilja lényegében a maximum mennyiséget limitálja. Olyan, mintha a gázpedál maximum csavart tekergetnénk turbónyomás függvényében.

A működését ki is próbáltam, rákötöttem a kompresszorra, és megnéztem, hogy mi mit befolyásol. Rájöttem, hogy nincs túl precízkedve, egy kis műanyag gyűrű van a tüske nyakánál. Ennek a vastagsága határozza meg, hogy meddig tud lemenni a tüske, vagyis meddig tud felcsúszni a szabályozó tüske a kúpon.

Elsőre szemre megfaragtam a tartalék adagoló tüskéjét, és mentem egy kört. Okádta a füstöt szegény autó. Viszont rettentően szaladt, nagyon nyomatékos volt. Nyilván így nem maradhatott, de azt megtapasztaltam, hogy mit lehet kihozni a motorból csak mennyiség növeléssel. Ezt kéne összehozni füsthatárig visszavéve az anyagot.

Kivettem a tüskét, és nézegettem a kettőt kézben. Aha.. nem egyformák, és a gyűrű sem egyforma rajtuk! Az autó gyári tüskéje picit enyhébb lejtésű, de hosszabban csúszik rajta a szabályzó tüske a vékonyabb ütköző gyűrű miatt. Tehát a pót tüském eleve több anyagot ad, és én még ezt jól megcsiszoltam.
A második kísérlethez már tolómérőztem szorgalmasan. Megmértem a gyárit , negyeddel elforgatva a gyárit (ami úgy beépítve alul már épp pamacsoz) és a túlreszeltet. Kicsit még mindig érzésre támaszkodva meghatároztam a cél profilt, aztán gravírgéppel nekiláttam előállítani. Vagy 20 percig apránként művészkedtem ki az elgondolt profilt. Ez most nem "horpad", hanem inkább "púpos. Így alul, kicsi nyomáson nem fog úgy füstölni, nagyobb nyomásnál fogja gyorsan növelni az adagot. Így persze lassabb lesz a turbó felpörgése, de most jó ez így, csak ne füstöljön.

A ki-be szerelések közben pedig kiderült még valami. Ez volt rossz az autón eleve. Pár reggeli iskola menet után, ha én vittem el az autót, az első padlógázra retteneteset kormolt. Vizsgán is gond volt a füsttel, ami aztán eltűnt. Az ok: leragadt a tüske. Valószínű, hogy azokkal a kormolós padlógázakkal akasztottam vissza, azután mindig tökéletesen, füstmentesen szaladt a gép.

Most a tuning tüske van benne, azóta nem tapasztaltam ezt a leragadást, de lehet egy zsírozásra még szétszedem majd. És az eredmény? Naná, hogy jobban megy. Nem lett annyira eszelős, mint a túlreszelt tüskével, de érezhetően fürgébb, jobban reagál, szépet gyorsul. Egy elég új BMW-vel kekeckedtem kicsit, csak hogy lássam hogy állunk :-) Kiprovokálta.. A tapadás volt a gond, nem a motorerő, úgyhogy pont jól állunk, elég lesz ez így.

Ha kijön rá a lépés, az előtöltés finomhangolása a következő, kicsit puhább járás nem volna ellenemre, ennyire nem volt régen kattogós. Elvileg csak 1 fokkal van nagyobb előtöltésre téve, de szeretném gyári értékre rakatni.

Update 2018.05.19.:
Még mindig sokallam a füstöt. Megmértem a tartalék adagoló füstcsavar beállítását, és átállítottam oda az autón. Alig volt szegénynek alapjárata, eléggé csattogós is lett, viszont nulla lett a füst. Innen indulva óvatosan tekertem beljebb a füstcsavart, figyelve az alapjáratot. A kontra csavar miatt nem egyszerű finoman beállítani, mert a kontra lehúzásakor még mozdul egy picit a füstcsavar is. Végül sikerült találnom egy olyan állást, ahol minden jónak tűnik. Kis füstpamacs van csak, az alapjárat normális (persze ez külön is állítható), és a motor hangja is normális, nem csattog. Menet közben teljesen elhalkult az autó. Egyelőre így marad.