Három éve "vagyunk együtt" Babuval. Eddig sosem hagyott cserben, és ezt mindig is büszkén hangoztattam. De ez ma megtört. :( Kicsit haragszom is rá, bár igazságtalanul, mert ha meg kellett történnie, legalább így - minden baj nélkül - történt.
Ugyanis, ma dicső feladatot kaptam: család fuvarozás, méghozzá több felvonásban. Az első menetet teljesítettem is - Anyut leszállítottam Szolnokra. Eddig minden rendben is volt, orkán erejű szélben még az idő rekordomat is megdöntöttem. :D
Aztán következett volna Apu, aki ezzel a mondattal állított be indulás előtt kb. 20 perccel: "baj van". Nézek kérdően, Úristen mi történt? A Piros - Apu néha csak így hívja - totál lapos --> defekt. Én rohanás ki, dehát egy fél órája még semmi se volt vele. :(
Gyors kerék csere, én persze aktívan közreműködtem: a jelenlétemmel emeltem az esemény fényét. :D :D
Kerék 10 perc alatt lecserél, Babu némi kegyveszetettséggel garázsba be.
Nem vállaltam 140 km-t max 80-nal. Maradt a családi Octavia, ami nem is volt olyan rossz. Bár abszolút márkahű vagyok, be kell vallanom, kicsit élveztem is.
Szóval holnap kerék javítás, semmi kedvem pótkerékkel visszamenni Pestre.
A végén levonnám a konzekvenciát: ha a defektnek meg kellett történnie, nem bánom, hogy így történt; az Octavia nem is olyan rossz; és ettől még Babu marad számomra a világ legjobb "társa"!!!! :)