Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Vasárnapra adódott lehetőségem egy autózásra. Nem lehettem válogatós a vélhetően nagyobb forgalom és a beígért nagy meleg miatt sem. Inkább megyek. Kerékfújás, átnézés. Alá most nem tudtam menni. Az autónak jónak kell lennie.

Kicsit később mint szerettem volna, de ötkor sikerült elindulnom, még egy tankolás, aztán hajrá. Nagykőrös előtt ért a napfelkelte, legalább Törtel felé ez erdei szakaszon jobban látom a vadak mozgását. Láttam volna, ha szebben takarítottam volna le a szélvédőt, pont szembe sütött a felkelő Nap.

Egerig azt forgattam a fejemben vajon felmenjek-e a Bükkbe. Már két éve, hogy nem jártam arra. Lebeszéltem magam, mondván már akkor is sok helyen kellett a nyomvonalat kémlelni vezetés közben, azóta volt két enyhe tél, biztosan csalódást okozna. Szerencsére pont én kaptam pirost Szarvaskő felett az építkezésnél, úgyhogy a vonatozás végéről hirtelen első pozícióba kerültem. Mónosbélig tudtam is saját tempóban menni az új úton. Balatonnál most csak két kört mentem, hogy kicsit ráérezzek az autóra, de akkora az útmenti bozót, hogy szinte semmi rosszalkodásra nincs lehetőség.

Ózdon feltöltöttem a tankot és kieszeltem, hogy most kihagyom a határon túli gömöri dombokat és kanyarokat, Aggteleken keresztül megyek Rozsnyó irányába. Mindig tetszett a Kelemér-Zádorfalva út, nem bántam meg. Ragálynál elkapott a hév és ugyan nézzük meg a régi nagy kedvenc utacskát, a Ragály-Imola-Kánót. Aztán eszembe jutott, hogy az Aggtelek-Jósvafő is mennyire ennek az autónak való, hát hajrá.

Majd Hosszúszó, Pelsőc, Rozsnyó. A tankot megint feltöltöttem, irány a hegy. Krasznahorkaváraljáról fel a hágóra, aztán még egyszer, pompás kis út. Egyből Szomolnok után Stósz felé két versengő skodás került elém, hagytam hadd bosszantsák egymást, leálltam egy-két percre. Három hágó-Stósz részt mentem, megakaszás nélkül, nagyon jól jött ki a lépés, vasárnap dél volt. Sajnos van itt is elvétve egy-két kátyú, amire lehet haragudni, ha beletalál az ember, de messze az egyik legjobb szakasz, amit ismerek ehhez az autóhoz. Ahogy legutóbb is írtam, lehet - sőt kell is – a pedálokon lépkedni a sűrű váltások miatt. Marhára tetszik a pedáljáték, fékesgázfröccs, duplakuplung, ballábfék, mikor mi jön. Ezt az autót ilyen használatra gondolták annak idején a megalkotói. Van annyi ereje és fékje, hogy bőven élvezetes ilyen utakon menni vele. Kicsike, ügyes az úton, kezelni öröm, minden kézre áll, a hangja állati jó, a vékony gumik is adnak néha feladatot. Egyszóval a benzinvérűeknek készült.

Majd Szepesremete, Szepespatak. Ez egy jobbára nyílt terepen futó, kanyargós, dimbes-dombos út, itt sem lehet unatkozni. Forgalom alig volt egészen Szepespatakig, ahol megint vonatozáson találtam magam. Egy újabb építkezési lámpánál önként vállaltam a pirost, így Igló felé le a hegyről tudtam menni, de visszafordultam, mert hamar elfogytak a kanyarok. Visszafelé csak a 549-es útig volt forgalom, utána a szerpentines részen szinte Imrikfalváig tudtam jót menni. Az 533 ezen szakasza új, az 535 pedig egy őrület, ilyen tekervényes hullámvasutat, ahol az útfelület is domborúról homorúra tud váltani, ritkán tud autózni az ember.

Gyors felfrissülés a hűvös tóban Imrikfalván, hunytam egy negyed órát még, próbáltam feszesen tartani az ütemtervet, nem jó Jászapáti után gyertyafénnyel utazni.

Megint az örültet 535, majd Nyilas után le a hegyről. Egy autós kollégát udvariasan háromszor is utolértem, félperces megállások után, de nem értette a célzást, nem volt kedves elengedni, majd versenyzésbe kezdett volna. Menjél…A hegy lábánál visszafordultam, mentem még egy teljes oda-visszát, tisztán, saját tempóban, hát ez is egy kiemelt rész, azt kell mondjam.

Jól álltam az idővel, fél négy lehetett, akkor még forgattam a gondolatot, hogy Turcsok-Szirk, Rákos-Kövi beleférhet, de inkább Rozsnyó felé mentem. Mi lehet vajon a Bükkben?

Ózdra már alig lötyögött valami a tankban, kis szusszanás a benzinkútnál. Balatonnál egypár búcsúkanyar a csúszóson a hegy alján a belátható részen, aztán kikönyöklős vonatozás teljesen kifordított elefántfüllel Egerig, amit nem bántam, volt kanyar már bőven.

Szerencsére az időzítés tökéletes volt a Bükkben. Gondolom a csillagda hatkor bezárt, páran jöttek lefelé, de fel egészen a bükkszentkereszti elágazóig lehetett menni. Vissza szintén. Valóban, vannak már gyenge részek, de összességében nagy élmény volt, egyáltalán nem bántam meg.

A nap zárásaként óriási élmény volt, hogy még világosban nagyot tudtunk lépni egy Alfa 33 1.7-tel a Jászapáti-M4 közötti vonalon. Innen is üdv a kartársnak és a vele utazó kartársnőnek.

Ugyan nem sikerült még világosban hazaérni, de kilenc után nem sokkal befutottam. Nagy túra volt, tele autós gyöngyszem utakkal. Ez egy jó útvonal. Azt még nem értem, hogy tisztán egy órával kevesebbet ültem az autóban mint legutóbb, de szinte ugyanannyi a méter.

A járgány egy őrület, nem lehet megunni. Autózós autó, ennyi.



837km

41824km

A Zöld zöld háttérben Jósvafő felett
Stósz és a hágó után Szomolnok felé
Fékpor
Borsod és Heves határán Balaton felett a hágón
A Bükk lábánál