Új akkumulátor, természetesen start/stop-os.
Két év, 4000 km. Mi lett volna, ha nem iratkozok be az egyetemre és nem kell oda átjárni? 😀
Nem jött be a feltöltés. Akkumulátor csere. Egy Baren akksit kapott.
4 hónapja nem jártam ki az autóval.
Jött az alkalom - mert az én autóm az alkalmakra vár - irány Győr!
4 hónap után természetesen lemerült az akkumulátor, így irány Győr Suzukival. Óóóóóóriási.
Feltöltöttük, pöcc - röff!
2 nap múlva szerencsére újabb alkalom.
Pöcc - röff, ketyegés az udvarban, míg indulok.
Nyitnám a kaput, deeee -20 és befagyooooootttt.
Nem hiszem el, hogy fél évente egyszer van alkalom használni szegényt, erre nem bírok kijutni a garázsból.
6-7-szer belerúgva a kapuba azért sikerült kijutnom (bocs szomszédok, nem őrültem azért meg teljesen, ha láttatok) és csodálatos 10 km-t tettem meg vele Pápa belterületén. :D
Eltelt két év! 2 év, 6500 km.
Meglátszik, hogy mindkét Selénián ott tudtam lenni, és beújítottam egy Kaposújlakot is.
Nem baj, legalább mocorgott az autó. A két évvel ezelőtti komplett hátsó fék cserém viszont nem nagyon akart meglátszani. Úgy látszik még ez a km is kevés volt. Megjáratás után szépen elindultak a dolgok, két kézifékbowden csere után makulátlan hátsó fékkel vizsgáztunk.
Megtörtént még az olaj és szűrő csere (csak a Selénia), levegő, pollen...
(2db falevelet találtak a levegőszűrőben, nem is tudom minek cseréltettem, de mindegy. Ez is úúúúj. :) )
Ha már karbantartás, kapott egy kis ózonos klímatisztítást és ezek után begurultunk
műűűűűűszakira.
:D 5*
Kedves Közeli Ismerőseim!
Az ilyen üzeneteknél dől vissza mindig a mérleg nyelve a nem adom el felé. :D
"Szia Andrea. Szeretnék gratulálni a szépséges gépedhez
Az én kis 146 boxerem most készül festésre, és nagyon nagy dilemmában vagyok a színével kapcsolatban. A Tiéd egyszerűen egy kategóriát képvisel nálam , ez a tipikus "aztak.va de szép" a színkódját megmondanád nekem? Ilyenre szeretném lefesteni az én 20 éves "kiscsajomat". További balesetmentes kilométereket kívánok neked, és vigyázz nagyon erre a gyöngyszemre."
Az autó marad! :D
Hogy szépen fogalmazzak: nem dícsértek meg a gumisok.....
2015.10.10 8:00 Indulás!
Azt hittétek mi?? Nőből vagyok, természetesen 9 óra lett belőle. Egy rövid sütiszünetre megállva fél 12-re értünk oda.
Kedves, családias légkör fogadott, nagyon örültem, hogy ismét alfás barátok között lehetek, főleg annak tudatában, hogy a jövő évi Seléniáig valószínűleg már nem tudok talira menni.
Sosem voltam még Kul-on. De - ahogy Selénia előtt is - ismét felajánlást kaptam egy autótesztre. 159. Alig vártam, hisz mint a legtöbben tudják, fontolgatom a váltást.
Kaposújlak:
- Gyere, beváltom az ígéretet, menjünk gyorsulni!
- Gyorsulniiii??? Nem erről volt szó. Csak lassan, hogy tudd, nemrég volt balesetem. Félek mint az áááálllat. :D
- Gyere csak!
Röviden, ha lett volna még két lábam, azzal is nyomtam volna a féket! De amúgy nagyon jó volt. Sosem gyorsultam még.
Nyaggattak, de a sajáttal nem indultam. :)
Eredményhirdetés után fél 5-kor indulás haza, fél 8-ra értünk Pápára, egy gyors Mekit megejtettünk még.
Lehetett volna jobb idő is, de mindennek ellenére jó volt találkozni a barátokkal, ismerősökkel, és gyorsulni egy 40 éves Spiderrel, meg egy csodás 159-cel.
Hosszú út volt oda, hosszú út volt vissza, de még biztos meg fogok fordulni ezen a talin egyszer.... :)
"Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad." - Muhammad Ali
Ott maradtam. Egy ideig.
(Az alábbi postban direkt nem említem az eseményt és a személyeket, bár mindenki magára fog ismerni. Akit nem érdekel, az ne kommentelje, ne olvassa el, lépjen egyszerűen tovább.)
Egy évvel ezelőtt történt. Csak hatalmas puffanás balról, mai napig ha becsukom a szemem látom magam előtt a kocsi közeledő lámpáit. Első reakcióként körülnéztem a mellettem ülők jól vannak-e. Jól. Hatalmas sírás kapott el. Az álmom, amiért annyit küzdöttem szó szerint darabokra tört. Ki sem akartam mászni a kocsiból. Féltem, hogy ha kimászok nekiugrok annak a szerencsétlen baromnak, aki nem tudja, hogy ha lassít egy kocsisor a főúton, annak valószínűleg oka van, és nem kell lendületből elsiklani mellette úgy, hogy nem lát semmit. Nagy nehezen kimásztam. Szorított a mellkasom az övtől, de szerencsére másnak nem volt baja. Azonnal jött a másik autós, hogy tudja, hibás volt, elismeri. Hívta is a rendőröket. Bár sok mindent nem fogtam fel belőle. Csak néztem a törött autót, sírtam, és sorra mondtam a mellettem megálló cartársaknak, hogy menjenek tovább, versenyben vannak, úgysem tudnak segíteni. Röviden: jött a rendőr, felvette a jegyzőkönyvet, megbírságolta a másik felet, felvette a szemtanú (a mögöttem haladó kocsi sofőrje megállt és megvárta a rendőrt, máig hálás vagyok neki) "vallomását". Megnyugtattak, fizet a biztosító és helyreáll minden. Bementem a célba. Be kellett érnem a célba.
Volt aki csak csodázni jött oda: "Áhh, ennek vége, már csak vasba jó." , stb. Ezeknek az embereknek láttam a tekintetén, hogy "Áhh a szöszi szerencsétlen volt.".
De szerencsére ezekből volt a kevesebb. A több azokból volt, akik odajöttek megkérdezni jól vagyunk-e. Mielőtt elindultunk haza a rendezők is sajnálatukat fejezték ki, ill. az esemény fő támogatója és felesége nem győzött ajándékcsomagokat adni, hogy ne rossz szájízzel távozzak. Köszönöm nekik. Utolsó momentumként még odaszaladtam egy ma már kedves házaspárhoz, hogy bár a következő nagy eseményre nem veszem meg elővételbe a jegyet, mert nem biztos hogy kész lesz a kocsi, de a matrica mindenképp kell, mert az ideinek (tavalyinak) is fel kell kerülnie az autóra. "Persze, küldöm, ajándék" - mondta.
(Ott voltam később a talin, sajnos offos autóval, de majd idén...)
Teltek a hetek, érkezett a levél.
"Tájékoztatjuk, hogy a 2014. év május hó 17-én történt káresemény bekövetkeztéért, a rendelkezésre álló iratok alapján, teljes mértékben az LMV202 forgalmi rendszámú gépjármű vezetőjét terheli a felelősség, így az Ön kárának megtérítésére sajnos nincs mód a xxx111 forgalmi rendszámú kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása alapján."
Nem hittem a szememnek. Persze jöttek a hozzászólások a "szakértőktől", hogy ez így igaz, a balra kanyarodó tehet róla, de azért ez nem így van.
Az a baj, hogy már annyit mondták, hogy már kezdtem elhinni, hogy a szöszi hibája.
1 hónap levelezgetés után átadtam az ügyet ügyvédnek, én pedig nekiálltam a kocsi helyreállításának. Beszereztem a szükséges alkatrészeket, akciósan szerencsére egy kedves amore tagtól, és a munkahelyemen a fiúk kipofozták.
Közben zajlott az ügy. Igazságügyi kárszakértőt fogadtam és így, egy év után félig elértem az igazam. Mert csak ezért harcoltam. Pénz nem maradt rajt. De nem is ez volt a lényeg. 1 év után a kárszakértő mindenképp a folytatást javasolta, de én feladtam. Nem bírtam tovább az üggyel foglalkozni. Elérte félig a célját a biztosító. Feladtam. Nem akartam bíróságra járni és sorra a baleset képeit látni. Itt lapul a fiókomba a kárszakértői vélemény és nekem van igazam. Ez elég nekem.
Azonban eljött az idei tali. Nem gondoltam volna, de féltem. Magamnak sem mertem bevallani. Mindenfajta kifogást kitaláltam, hogy nem megyek. Pedig kérték, hogy menjek. Nem mertem. Nem mertem újra sofőrként indulni. Körbefutottam minden kört, hogy navigátorként indulhassak, de nem sikerült. Vőlegényemnek fix programja volt, ő nem tudott jönni, más meg nem vezetheti a kocsimat. Ezt a talit elengedtem.
Csütörtökön beszélem egy alfás - remélem nevezhetem így - baráttal, győzködött, hogy menjek. Megígérte, hogy teljesíti a kb. 4 évvel ezelőtti ígéretét, hogy kipróbálhatom a kocsiját. Aranyos volt tőle. :D Nem tudom, hogy csinálta, meggyőzött. Péntek este döntöttem el. Édesanyám kértem meg, hogy kísérjen el, legalább megismeri ezt a "kis" közösséget és mikor azt mondom, hogy talira megyek, nem kérdi meg többet, minek szórok ki ennyi pénzt. (Off: Azóta azt emlegeti, hogy milyen jó kis közösség, van pénzük a srácoknak szép autókra, mégse nagyképű bunkók. Meg, hogy ilyen meg olyan alfát vegyek. :D ON)
Az úton odafelé ideges voltam, odaérve azonban megnyugodtam. Nem lesz semmi baj, barátok között vagyok a megújult szép alfámmal.
A szervezők vezetőjének bár csak odaintettem, ő nagy hévvel felugrott, és repült felém: "-Tündérke, hát eljöttél?" - és megölelgetett. Anya azóta is emlegeti.
Ugyanez a személy a találkozó vége felé odajött hozzám:
"- Andika, mivel te mindig őszinte vagy. Hogy tetszett a tali eddig?"
Igen, én mindig őszinte vagyok. Őszintén szarul esett, hogy páran a szöszi alapelvnek hittek. Ha én lettem volna a hibás elismerem. De nem én voltam.
És őszintén jól esett, hogy annyian megálltak mellettem a balesetnél, hogy minden oké-e, őszintén jól esett, hogy annyian győzködtek, hogy menjek el az ideire és őszintén jólesett ott lenni, legyőzni a félelmeim, és őszintén egy nagyon jó tali volt.
Egy év kellett hozzá, hogy ezt elmondjam, de most már könnyebb.
"Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt és mi homok."
Jelentem, vannak kövek a talpam alatt. ;)
2 év, 5000 km, olajcsere.
Mondhatni abszolút hobbi az egész.
Sofima Olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő, Selénia 10W40.