Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A mostani túrát novemberben szerettük volna megejteni, de nem adódott olyan szerencsés együttállás, mint egy éve.
Ahogy a rossz idő ősszel, úgy jött hamarabb a jó idő is.

A februári tavasz láttán Kornél barátom ocsúdott fel hamarabb. Menjünk a hegyekbe, ott is tavasz van már.

Egy ilyen hívásra nem mondhatok nemet. Titkon én is vágytam már erre, de aktuális már a vezérlés cseréje és nyugodtabban keltem volna útra utána.

Ennyit még csak kibír - gondoltam. Elárulom, kibírta.

Rétságra beszéltünk meg találkozót, de már az M0-án sikerült összefutnunk. Egy 156 üdítő látvány, mind követve, mind a tükörben látva. Most én mentem elöl. A forgalmi vizsgámon egy megjegyzése volt a vizsgabiztosnak, használjam gyakrabban a tükröket. Ezúttal nem lett volna panasz.

Kornél gondosan készített itinert, én meg letöltöttem a térképet, hogy offline is meglegyen.

Arrafelé az út minősége hasonló a magyar utakéhoz. Az első igazán élvezetes szakasz Selmecbánya után következett. Teplafőszékelyen lehúzódtam egy buszmegállóba bevárni Kornélt. Te, ez olyan jó, menjünk még egy oda-visszát! Kettő lett belőle.

A szakasz 2 részből áll. Az első a dombokon át vezet. Kanyarok sokasága jelentős szintkülönbséggel. Többségében beláthatók. A második rész a völgyben csörgedező patak mellett visz egy erdőben. Kanyarok szépen összefűzve jó ritmusban, néha megtörve egy nagyobb fékezést igénylő szűkebbel. Itt vizes volt az aszfalt, mégis olyan tapadást adott a PS4, hogy csuda.

Az út további részén felfedező céllal végigmentünk. Már úgy tűnt, nem lesz izgalmas szakasz.
Így Magasmart után ismét Selmecbányát céloztuk be, hogy még egy kört menjünk megkoronázva a napot. Az oda vezető út tartogatott még izgalmakat.

Az 524-es út zseniális. A bükkihez tudnám hasonlítani, csak jobb aszfalttal. Az egyik emelkedő szakaszon az autó ereje odalett. Biztosan meredek - gondoltam. Visszakapcsolok, fura a hangja is. 5000-nél nem forog többet csak morog. Melegszik. Közben Kornél utolért, ajaj, nem az emelkedő a ludas. Mi lehet ez?

Megállok, nézegetem, üresben pörgetem, működik. Elindulok, kisvártatva ismét erőtlen, kelletlenül forog, melegszik. A Selmecbánya - Teplafőszékely szakaszt végigküzdöm oda-vissza. Nem az igazi. Előzni sem tudok.

Megállunk, tanakodunk, furán szól a kipufogó. Belenézünk, eltömődött. Tele van a cső üveggyapottal. A dob belseje szétesett és a hangtompító tömés elszabadult, elzárta a gázok útját. A helyszínen talált fémszalaggal elkezdtem kipiszkálni. Némi perforált csődarab kíséretében két maréknyi gyapotot kipiszkáltam. Talán jó lesz. Indítás után egy focilabdányi pamacs távozott kisebb robbanás hangjának kíséretében. Gyerünk haza.

524 este, autók nélkül már száraz aszfalttal zseniális.

Hazafelé Lajosmizse felé ismét eltömődött a dob. 3000-nél többet nem forgott a motor. Mennyi cucc van ebben? Pihenőben piszka után indítás, focilabdányi nagy durral, usgyi tovább. Szuper nap volt.

Másnap szemügyre vettem a dobot. Jól felpuffadt a nyomástól. Jó, hogy nem nyílt szét. Több helyen kifúj. Talán az összes tömés kijött belőle. A legolcsóbb utángyártott dob volt 5 és fél éve. 60 ekm-t használtam. Csere lesz. Itt az alkalom egy rozsdamentes CSC hátsó dob beszerzésére.

947 km
272875 km