Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Ideje volt picit megtörni a szürke hétköznapokat. A főnököm dicshimnuszokat zengett az egyik hazai hotelről, így elhatároztuk, hogy mi is kipróbáljuk pár nap erejéig. Május 11-én indultunk el, a 156 szokás szerint megtelt, egy kis táskában a kettőnk cuccai, 2 nagy táskában és 3 kicsiben a Matyi cuccai. Meg a kocsi. Meg a kismotor, mert anélkül nem volt hajlandó velünk jönni :)

Nyitráig sima volt az út, lassan bandukoltunk és vártuk, mikor alszik el a kicsi. Nyitra után kezdődött a rémálom, a dombos úton elég egy spórolós autóbusz (= 40 km/h fel a dombra, hogy este el tudja adni a szomszédoknak a megspórolt gázolajat), és fél Szlovákia dugóban áll. Nagyban folyik az építkezés, egyszer talán autópálya lesz itt, most viszont egy rakás 40-es tábla és tolongás. Kb. 10 km döcögés után kigondoltam, hogy legalább az előttem kószáló bűzbombát megelőzöm. Visszahárom padlógáz - abban a pillantban szemből rámröhög a fehér radaros Fabia. Ilyen nincs, egy órája megyek a szabályok szerint, erre az első előzésnél célfotó. Nézem az órát - kerek 120 km/h. Ez olyan 150 euró. Döcögök lassan, csak a kigyorsításoknál lépek oda, nehogy kormos legyen a rendszer, de valahogy nem jön a rendőr. Már kezdek megnyugodni, mikor szirénával utolér - miért ne, ha felébresztheti a gyereket. Fiatal srác és fiatal csajszi, lihegnek, hogy 30 km-t üldöztek, és nem bírtak utolérni. Nézek rájuk... A célfotó ott virít a monitoron, egész jó kép, kár, hogy nem akarják kinyomtatni. Magyarázom a bizonyítványom, de hiába - nem hajlandóak visszatekerni a videót és a képen mind a 4 kerék a saját sávomban van, így nem ismerik el, hogy előztem. De mindegy is, mert az összeg, amit mondanak nagyon megfelel és inkább fizetek. Matyi alszik. Minden jó, ha a vége jó. Még 300 méter volt a letérőig, azután már nem kergettek volna, hanem feljelentenek.

Selmecbánya a célunk egy jó kis ebédre, annál nagyobb a csalódásunk. A TV-s show-ból ismert, két csillagot kapott étterem steak-je ehetetlen, a helyi specialitást pedig visszaküldjük, meg a húst vasfűrésszel kell vágni, a krumplis tészta meg szénné van égetve. Marad a juhtúrós galuska, ami az olcsó szalonna miatt méreg sós, de legalább ehető. Becsületükre legyen mondva a visszaküldött kaját nem számlázták ki, de húsz eurós ebédtől picit más szájízzel szeretnék távozni.

A kedvem nem csak ettől volt rossz, a selmeci szerpentinen újra megszólaltak a felső lengőkarok és hallhatóan kopog a stabrúd is. Pedig már azt hittem, minden rendben van... A katasztrófák csúcsa a selmeci központban rendelt fagyi volt, amit életem legrosszabb fagyija címét fél másodperc alatt elnyerte.

Szerencsére ezzel a negatívumok elfogytak, a Sliac-Sielnica melletti Kaskady **** hotel már az első benyomásra meggyőzött, hogy remek választás volt. A nap csúcsa a vacsora volt, Marek Karaka fiatal kora ellenére 2011 szlovák mesterszakácsa lett, amit a fantasztikus esti menüvel húzott alá. Csak ajánlani tudom, nálam az ország top 5 éttermében biztos ott van a Kaskady konyhája.

Bár a hotelt tulajdonosa erősen gyanús privatizációs machinációk által vásárolta szimbolikusan kis összegért, de annál nagyobb párt szponzorálással, amit itt letett az asztalra, igencsak feledteti a múltat. Bár hivatalosan 4 csillagos, szerintem semmi akadálya, hogy 5 csillagos hotelről beszéljünk, a szolgáltatások alapján megérdemlik. Egy olyan hely, amit fenntartások nélkül merek bárkinek ajánlani.

Három napig tartott, mire megtanítottam úszni a Matyit :) Szombaton Besztercebányára mentünk, ahol Pepo barátom esküvőjén vigyorogtunk egyet, majd az egész héten át tartó nyári melegtől búcsúztunk egy kiadós záporral. Mivel a Sliac egy eléggé aktív katonai reptér, naponta láttunk remek légibemutatókat, éjjel viszont szerencsére ők is aludtak.

Vasárnap egy lávakövön sült remek marhasteak búcsúztatott, a hazaút nedves, de problémamentes volt. Az egész kirándulás - az első pár órát elfeledve - 100 pontosra sikerült és remélem nemsokára újra visszalátogatunk Szlovákia szívébe.