Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2009. január 25., 135.997 km
Kezdett elegem lenni az egészből. Körülbelül ugyanezekkel a szavakkal kezdtem a blogot egy éve is, a 156 futóművének nyekergése egyszerűen minősíthetetlen kezd lenni. Fel is akartam tölteni a webre, hogy ezzel riogassam a jónépet, de az autóm egy nagy szajha: egész nap képes úgy nyikorogni, hogy nem hallom a rádiót, de ha becsomagoltam a mikrofont, hogy feljátszom a zajt, egyszeriben elhallhatott. Ezt eljátszottuk 2-3x, aztán feladtam, úgyse kell nyilvánosan kiteregetni a szennyest.

Az egész első futómű kórtörténete:
A vétel után két héttel kezdett el nyikorogni, akkor még azt se tudtam, hogy létezik az autóban lengőkar. Másfél év elég volt, hogy lengőkar szakértő legyen belőlem, fejből fújom az összes lépést....

Szóval első alkalommal jött az ismerkedés. Ez 2007. augusztus 29-én volt, 93300 km magasságában. Megtudtam, hogy a hatalmas nyekergés oka a picike felső lengőkarocska, amilyen kicsi, olyan nagy a szája. A szilentek viszont nem lógtak, így kapott egy rakás fókazsírt. Csodák csodája, igazuk is lett a Szamosiéknak, tényleg az a kis vacak volt zajos. Majd' háromezer kilométert kibírt a fókazsír, aztán a spanyol hegyekben újra kezdte, a helyi greenpeace majdnem kitiltott a Pireneusokból, hogy zavarom a madarakat a párzási időszakban. Valahogy túléltem, de megesküdtem, hogy több fókazsír nem kell. Ezúttal Csöri guru szervizét látogattam meg, aki 2007. decemberében, 103.653 km állásnál kicserélte a nyikknyakk gyári felső lengőkarokat Delphi-re. Újak voltak, szépek voltak, csendesek voltak, forrt bennem az öröm. Januárig. Február 10-én már megint a Szamosiéknál voltam, km állás 108200, a Delphi 5000 km-t bírt ki. Ezúttal bálnazsírt kapott a lengőkar, jól betömtük a pofáját, ne legyen kedve nyöszörögni. Hasonló elánnal tömtem meg a pénztárgépet is, átléptük a 100 ezer Forintot. A bálnazsír jó volt, legközelebb májusban kellett megint másfajta grafitos macskakakival bekenni, ami majdnem annyi volt, mint az új Delphi csendes periódusa (115115 km). A grafitos is hamar megadta magát, bár nehéz összehasonlítani a periódust, hiszen nem fut az ember rögtön szervizbe, egy ideig hallgatja, tűri, aztán lassan kezdi félrerakni az ezreseket a malacperselybe. A következő fordulót augusztus 8-ra írtuk ki, 125226 km, tehát több, mint 10 ezer km-t voltam türelmes. Érdekes módon a Szamosiék még mindig nem raktak be új lengőkart, hanem felújították a Delphit. A szilentezésig tehát csaknem 21573 km-t tudtam a lengőkarokba rakni, aztán végleg megdöglöttek. Ekkor a stabilizátor rudakat is szilentezték.

2009. januárra már teljesen elegem lett az egész lengőkarok taknyolásból. A többség szerint ráadásul én vagyok a hibás, mert nem gyári cuccot használok, így ezúttal - 135997 km-nél, 32344 km után kivágtam a fenébe a Delphit. Úgy lötyögtek a szilentek rajta, mint hűtőből frissen kivett kocsonya. De nemcsak a felsők, az alsók is. A jobb alsó volt a prímás, szerintem az diktálta a fő hangokat, a felső lengőkarok csak asszisztáltak. A vonósnégyest a bal alsó kar egészítette ki és így együtt szépen muzsikálgattak. Mivel a muzsika kikapcsgombját nem találtam, mint a négy zenészt menesztettem. Rohadjanak meg, ahol vannak. Az új lengőkarokat Erhardtól szereztem, a felsők gyári dobozos TRW-k, az alsók Ocap márkájúak, nincsenek ugyan gyári dobozban, de ugyanolyanok :)

Majd 5 órán át cseréltük őket (én, én, csak egy picit segített az András, szépen elmondta, hogy melyik vasnak mi a neve és mire jó, amúgy én csináltam az egész piszkos munkát! Na jó, nem így volt.... Én álltam, ő meg melózott és még magyarázott is... de rongyfelelős én voltam :))

Most már csak az a kérdés, hogy mennyit bír ki alattam egy ilyen konfiguráció. Na meg minél előbb kell egy futómű beállítás, be is jelentkeztem holnap 11.30-ra.