Lassan egy éve nálam a gép, és úgy érzem a vétel és a mai nap között nem csak az idő telt, hanem a kocsi is épült. Nagyon sok mindent ki lett cserélve, meg lett javítva. Leginkább motorikusan, de esztétikailag is mind kívül mind belül sok mindent sikerült javítani, szépíteni.
Úgy érzem sikerült a kocsit biztonságossá tenni, biztosabbá, megbízhatóbba. Motorikusan úgy gondolom amíg nem jön ez meg az addig megvagyunk, nem nagyon kell hozzányúlni.
Belsőre szintén azt tudom mondani hogy a padló kárpit tisztításán kívül szép lett, mondhatom hogy egyedi mivel a sportszettes belső alapjaira építve egy két világos elemet megtartva állt össze, nekem kellett hogy tetsszen és ez össze is jött. Tetszik, kulturált.
2 dolog hiányzik: a lakatolás, amikből szintén apróságok vannak, és úgy gondolom egy hogy teli fényt fog kapni, és nem szeretnék a színen módosítani, nekem ez nagyon tetszik. Pontosabban 3, egy gyönyörű 16os papucs, valami szuper gumikkal.
Nagyon nagyon sok munka van a kocsiba, sok sok hétvége, sok sok munka utáni délután és mondhatom hogy sok sok minden szerelő nélkül. Sok mindenbe barátokkal, ismerősökkel. Sokat köszönhetek Marklarnak, TSigának, George-nak és még sok mindenkinek, de hirtelen ők azok akik tényleg segítettek, vagy szerelgetni, vagy az alkatrészekbe vagy mind a kettő.
Nem akarom, nem is fogom eladni. Mellé lehet hogy valamit még nézünk, egy 156 facelift vagy 166 facelift előttibe gondolkodtam sokáig. De most az 55öt akarom olyan állapotra hozni hogy megnézzék, és nem azért mert annyira túl akarom csicsázni. Gyári állapotot akarok nagyon szépen esetleg nagyon apró kis optikai szépségekkel.
Pénzből is sok lett belelocsolva de sose sajnáltam rá a pénzt, se én se a Barátnőm. Sose volt egy rossz szó hogy ez azért nem kéne, vagy hogy gyújtás fel. Szeretjük mind a ketten.
Röviden itt állok, most jelenleg, és mi a legszebb:
A VALÓS kilométer, az olasz vezetett szervizkönyvből számolható, 270.941 KM
