2013. júniusában elérkezettnek láttuk az időt, hogy meglepjük magunkat egy autóval.
Több márka is szóba került, majd Drága párom talált egy 156-os Alfát.
Ki sem néztem volna belőle... :)
Miután majdnem megvettünk egy Rover 75-öt - hálistennek az eladó düddő volt - párom szólt, hogy talált egy Alfát, nézzem már meg, mit szólok hozzá?!?
Megnézve a képeket, elolvasva a leírást, azonnal beleszerettem. És a párom is. :)
Egy telefonos egyeztetés után megbeszéltünk egy találkozót egy szép, szombati napra.
A női GPS.
Kértem páromat, hogy míg dolgozom, nézze meg, hogyan jutunk el leendő szeretett Alfánkhoz.
Meg is tette!
Azon kívül, hogy leszállított minket egy vonatállomással előbb, semmi gond nem volt.
Az idő szép volt, csak az idő sürgetett kissé, miután időre mentünk.
Sétáltunk egy vonatállomásnyit, majd megtaláltuk az eladót.
Első benyomások...
Sajnos kisautónk a hirdetésben közölt képeken és a valóságban némi különbözetet mutattak.
Nem mondom, hogy csúnya volt, de azt se hogy szép...
A színe kimondottan csalódást okozott mindkettőnknek.
Az állapota pedig nekem.
Sajnos az angol autók 90% némileg le van amortizálva, sajnos vele sem volt másként.
Itt egy horpadás, ott egy meghúzás.
De miutánegyrész alfabuziként azért csak-csak megdobogtatta a szívemet úgy döntöttem, ma nem megyünk haza autó nélkül.
Egy próbakör után úgy döntöttem családunk részévé válik az autó, és így is lett.
Az autó interneten talált hirdetési ára 680 font volt.
A kereskedőnél található kiírás szerint az autó 800 font.
Itt kissé leesett az arcom, de kérdésemre az eladó közölte, hogy az intenetes ár a miénk :)
Mivel szegényke állapota nem mondható makulátlannak, így közöltem, hogy 650 fonttért már itt sem vagyunk vele...
Némi hezitálás után emberünk belement, mi pedig újdonsült családtagunkkal elindultunk hazafele...