Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Nem volt tervben 2019-ben AlfaCityre menni. A folyamatos pénznyelése a kocsinak kicsit elvette a kedvem a márkától, de csak nem maradt ki.
Szombaton reggel korán útnak indultam, méghozzá Miskolc irányába. Az a csapat, akinek standján 2 éven keresztül voltam kiállító, pont Július 13-ra hozott össze egy jó kis hangulatú találkozót. Nehéz volt eldöntenem hova menjek, AC-t nem hagytam ki 2009-től egyet sem, viszont azzal a csapattal is jó volt a kapcsolatom. Hm, nehéz döntés volt, de a Muhi találkozót választottam. 10 óra után pár perccel oda is értem a találkozóra, pacsiztam a rég látott ismerősökkel, majd úgy éreztem nekem nem ott van a helyem. Szerintem tudat alatt már indulás előtt tudtam, hogy Zánkán kell lennem, de dacoltam magammal.
12:30 sem volt, mikor beindítottam a JTD-t és a naviba bepötyögtem az úticélt.
Kalandos utam volt ismét, mivel frissen volt összerakva a kocsi és még nem voltam értékelhető tesztúton, így kiderült megint 1-2 apróság az autóról, még mindig van vele meló....
16:30 előtt értem Zánkára, kaptam matricát, karszalagot, programfüzetet, meg a szokásos cuccokat. Gondoltam keresek hátul valahol valami eldugott helyet, úgysem kíváncsi senki az autóra, de az ismerősök jöttek minden irányból, fel is ajánlották, hogy csinálnak helyet mellettük. Szuper élmény és érzés, hogy ennyi ismerőssel lehet egy helyen találkozni. Mindenhol mosolygó, jókedvű embereket, ismerősöket láttam. Órákon keresztül mást sem csináltam, mint az "öreg" Alfás ismerősökkel pacsiztam és dumáltam.
Sajnos Vályi Pistáról lecsúsztam, épp akkor búcsúzott, mikor elgurultam a betoncsíkon a parkolók felé, vele szerettem volna egy szelfit lőni, mivel ez AMTS-en sem jött össze.
A hangulat jó volt, baráti körben mulattuk az időt, buliztunk, na meg a többi. Végre úgy éreztem, hogy megérkeztem AC-re, végre el tudtam magam este is engedni és nem az járt a fejemben, hogy "bakker, holnap 500+ km vár rám". A csapat valami hihetetlen jó volt, remélem sikerül több ilyen bulit összehozni, ahol így összejövünk.
A vasárnap húzósan indult. Az 56 SW mennyei kényelmet nyújtó csomagtartóméretének ellenére is összetörve ébredtem, pedig igyekeztem már matraccal is komfortosabbá tenni, de hát ilyen ez, ha valaki bódéban alszik. A reggeli elpusztítása után pár órás tisztulás következett, majd 1 óra magasságában mindenki elindult hazafelé. Jó volt.... úgy érzem, hogyha elhagyom a márkát egy nagyobb pihenő erejéig, akkor sem szeretnék ezekből az élményekből sem kimaradni a jövőben.