Blog >> öreg
Új alfa érkezett a családba, kicsit öreg, nagyon rozzant, de a miénk, pontosabban a férjemé. Szerintem hamarosan Ő is amore tag lesz. Tegnap sikeresen hazahoztuk, de a parkolóban már nem tudtunk arrébb állni vele, mert nem indult. Rögvest kapott új aksit és ma már bikázással sikerült beindítani, de a benzinkútra újra mehettem a bikával. Holnap reggel indulunk a nagy útra, ugyanis hazavisszük az ősökhöz, mert ott fog lakni a felújítás ideje alatt. A 3-ason fogunk menni (tudom, hogy ciki, de) egy Kiával fogom kísérni az öreget. Csupán 300km-t kell kibírnia. Szorítsatok, hogy rendben hazaérjünk. :-)
Váltócsere óta és igazából nem tudom, mitől még, a fogyasztás a 8-8,5 l/100 km-ről felment olyan 9,3 l/100 km értékre. Ez durván sok... Nem tudok mit csinálni vele. Hisztis öreg vas.
Tegnap nagyobb város körutazásra indultunk párommal és már fogytán volt a benzin. Beálltunk hát a közelben lévő Jet kúthoz. Tankolok, majd pisztoly vissza, párom elindul fizetni, én beülök és várom hogy végezzen. Láttam hogy sor van benn, nem gond nem sietünk.
Beáll mögém egy Opel Corsa, ha jól emlékszem a legfrissebb modell. Benne egy öreg pár.
Kis idő után látom a tükörben hogy az öreg faszi nekiáll hadonászni. Mondom biztos nem nekem...
Aztán rámdudál és hadonászik hogy takarodjak már odéb. Körülnéztem 2 szabad hely volt még. Mondom ha nagyon akar tankolni akkor majd átgurul. Nem foglalkoztam vele. Aztán rámüvöltött hogy takaroggyámá bazdmeg. Még mindig nyugodt maradtam hiszen hát na, biztos szar napja van. Megint látom hogy tevékenykedik és letekeri az ablakot, majd elküld a kurva anyámba. Na itt azért bennem is megpattant valami. Letettem az Alfissimot, kikapcsoltam az övet, kiszálltam a kocsiból. Az öreg megszeppent, lehet hogy nem egy 190cm magas 120kg tömegü jámbor alfa soförre számított. Majré szag és félelem ült ki az arcára. Odasétáltam, bekopogtam. Letekeri, mondom szépen udvariasan: uram a számolással vannak problémái? nézze ott van két másik szabad hely, ha nincs türelme kivárni amig végzek akkor kérem álljon át oda és próbáljon meg emberként viselkedni.
Semmi reakció. Teljesen rémülten néz tovább. Vissza sétálok, beülök és ekkor mikor már kellő távolságban voltam, megint elkezdett üvöltözni a kocsiból hogy ez meg milyen viselkedés, gondolkozzak el hogy mégis ki vagyok és mit képzelek magamról.
Megérkezik párom, beül, megvárom mig becsatolja magát, és nyúlnék a kulcsér hogy indítsak. Látom a tükörben hogy az öreg kipattant a kocsiból és hevesen totyog felénk. Letekerem az ablakot, és megkérdeztem hogy miben segíthetek.
Hozzám vágja hogy ha nem húzok el azonnal akkor nekem jön, meg szétkarcolja a szaros autóm oldalát. Na itt megint pattant az agyamba valami és kicsit elegem volt az udvarias stílusból.
Kicsit kihajoltam az ablakon és telitorokból leüvöltöttem hogy ha lenne vonóhorog a kocsin arra húznám fel az ánuszánál fogva és gyorsulnék vele az m0-ig hogy a heréje a betont szántaná fel.
Majd elköszöntem, ablak fel és indulás. Tükörből láttam hogy az öreg még mindig ott állt és csak nézett utánunk.
Most kérdem én. Normális ez? Egy 50-60 éves bácsinál? Csak azért mert kb 5 percet várnia kellett?