Bár klubos esemény, ide írom le, itt van alkalmas blogmotor. Szóval a verseny... Nagyon vártuk, a gyerekek is nagy izgalommal készültek, híresztelték az óvodában, iskolában, hogy autóversenyre megyünk :-)
A rajt Várpalotán a Thury várban volt, a szállásunktól egy szűk órányi autózásra. Kicsit késve szedtük össze magunkat, úgyhogy elég tempósan száguldottunk a helyszínre. Nem is maradt sok időnk tenni-venni, már indulhattunk is a Selénia állomásra.
Idén először nem én vezettem. Még annak idején a Hercegkúton az én vezetési stílusom a haradik helyre volt jó, aztán pár évre rá egy 7. majd egy 10. hely is összejött, de egyre csak hátrébb kerülünk. Úgyhogy idén taktikát váltottunk, Kinga vezet. Nem volt önbizalma, már a Selénia ponton át akarta adni nekem az ügyességi feladatot. Na mondom ne már... aki szebben parkol nálam, az simán megold egy ilyen kötél körbevezetős feladatot. És így is lett, szerintem életünk legjobb Selénia állomásos pontszámát hoztuk össze. Beleszámolva az egész jól sikerült Selénia totót is Csöriéknél.
Az itinert az első kanyarnál elrontottuk, de sebaj, mert aztán helyre került minden. Később már csak apróbb malőrök csúsztak be, a mi számlálónkhoz képest nagyon csúszkáltak az itiner szerinti jelzések. Forgalom alig volt, Kinga szépen vitte a kis autót, bár utólag kiderült, hogy ennyire nem kellett volna szigorúan értelmezni a KRESZ szabályokat :-) A kanyarokat fűzte rendesen, gyorsak is lettünk idén is.
Gyönyörű utakat jártunk be, szokatlan kényelemben. A kis TD szinte meg sem érezte a patchwork szerű bakonyi utakat. Meglátogattuk Öskün a kerektemplomot, Zircen az apátságot, Bakonybélen a kálváriát, testközelből megnéztünk egy hatalmas szélturbinát... szép volt és érdekes
A Thury várban is könnyen telt a beérkezés után az idő. Mindig mondogatjuk, hogy "idén megnyerjük", pedig igazából nem is a nyerés hajt minket. Ez egy igazi örömautózás, egy jó kaland. Volt már jobb helyezésünk, de jobb kalandunk talán még nem. Nagyon jó választás volt az öreg 21 éves autó, ez így nagyon kerek volt, kicsit kiszakított a mindennapokból. Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát amit beletettek. Ha lesz jövőre is Selénia Rally, mi biztosan ott leszünk!
Megtettük az első 400km-t. Az M3-mason 110-120 körül autóztunk. Eleinte csak tapasztalgattam, hogy hogy bírja. Melegszik e, vagy bármi jelét adja e, hogy nincs inyére az autópálya. Szépen jött, duruzsolt, erő is volt benne. Hatalmas szél volt, amit érezhetően rosszabbul viselt, mint régen a jtd. Kicsit kóválygott, de tartható volt. Mások sem siettek, most legalább átéltük az átlag autós kínjait.
Budapesten pihentünk, olajszintet ellenőriztem, motorteret pásztáztam. Minden tökéletes. Az M7-esen már bátrabban nyomtam neki, szépen jött 130-cal, egyszer egyszer megnéztük a 150-et is. Gond nélkül elhozott minket, és a legjobb, hogy el sem fáradtunk. Sima ügy volt. Holnap verseny.. :-)
Egy ideje húzódik az olajcsere, Sanyi, akihez hordom az autót nem tudta beütemezni, gondolom van munkája bőven. A Selénia Rallyra már nem akartam majd 1 éves és 13e-t futott olajjal nekiindulni, főleg hogy hajtósnak ígérkezik az oda és vissza út is. Úgyhogy öcsémék aknáján lecseréltem. Igazán nem egy említésre méltó esemény, csak nekem volt szokatlan így pár év után megint magamnak cserélni az olajat. A Wartburgon cseréltem utoljára, akna és emelő nélkül a füvön. Majdcsak cseppmentesen. Hát ennél ez nem megy, a kezem se fér alá, úgyhogy akna kellett. Hagytam vagy két órát kicsepegni, bele is ment szépen a névleges mennyiség. Végülis a zsebemben maradt egy olajcsere ára, majd elköltöm lengőkarra vagy kuplungra :-)