Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
Az év fénypontja ez az Alfás találkozó. Csodás kirándulás, jó játék, és élvezetes verseny. Idén úgy alakult, hogy lejjebb adtunk a kalandvágyból, a kényelmes, csendes 159-et választottuk "versenyautónak". A helyszín ezúttal az Őrség gyönyörű hegyvidéke volt. Már előző nap odautaztunk, hogy letudjuk az 550km autózást keresztül az országon. Több megállóval, kényelmesen szinte észre sem vettük ezt a távot. A marcona fekete autó átrepített minket keletről nyugatra.
Még aznap este elgurultunk Hegyhátszentjakabra a kempingbe regisztrálni, barátokkal, ismerősökkel pár szót váltani, kicsit hangolódni. A hangulat már ott volt a levegőben, de másnap reggel volt az igazi. A helyszínt nagyon jól sikerült megválasztani, családias hangulata volt az Alfás nyüzsgésnek. Mégis volt minden. Színpad, étel, ital, gyerekeknek játszótér, és mindenhol Alfák.
Minden évben hamar szeretünk indulni, hogy a gyerekekkel még ésszerű időben visszaérjünk ebédelni. Másként meg kéne állnunk valahol egy ebédre, ami nem fér bele sehogy a verseny időbe.
Idén ügyes volt a csapatom, a gyerekek sok feladatnál meglepően figyelmesnek bizonyultak, jópár pontot szereztek. A navigátorom pedig már nagyon profi, nem első versenyünk :-)
A hangulat végig tökéletes volt, a feladatok nagyon ötletesek voltak, a "Vasvári templomot" kerestük egy darabig. hol lehet, hisz Rönökön vagyunk? Es szerzett pár vidám percet, mikor az egyik Alfás csendben kilopódzva a rönöki templomban zajló esküvőről a társának odaszólt:" most épp 48-an vannak bent". Később vidáman számolgattuk az életfa ágait (rosszul), kerestük a fűben, QV felniben, fal tetején elrejtett logókat, és útközben villogtunk intettünk a sok ismerős és ismeretlen Alfásnak. Az állomásokon is jó volt összefutni azzal a pár ismerőssel, akikkel sokszor csak itt, évente egyszer tudunk pár szót váltani.
A kempingbe úgy gurultunk be, hogy "vége? de kár.." Nagyon hamar elrepült az a majd 4 óra, de örök élmény. Mondanom sem kell, hiába vittünk sok lóerőt, sikerült verseny pályafutásunkban először lassúnak lennünk.
Ez volt a 9. rally amin résztvettem, és talán az eddigi legjobban sikerült. Eddig is a kedvenc Alfás eseményem volt, de most valahogy sikerült a családias légkört összehozni a profi szervezéssel. Az eredményhirdetésig is repült az idő, nem vártuk tűkön ülve, kellemesen el lehetett tölteni azt a pár órahosszát.
Másnap pedig, ahogy ez szokott lenni, visszamentünk olyan helyekre, amit a verseny kötött ideje alatt nem tudtunk megnézni.
Jó volt, nagyon jó, köszönjük mindenkinek, aki szervezte, vagy bármit hozzátett ahhoz, hogy ez megvalósulhasson!
Bár klubos esemény, ide írom le, itt van alkalmas blogmotor. Szóval a verseny... Nagyon vártuk, a gyerekek is nagy izgalommal készültek, híresztelték az óvodában, iskolában, hogy autóversenyre megyünk :-)
A rajt Várpalotán a Thury várban volt, a szállásunktól egy szűk órányi autózásra. Kicsit késve szedtük össze magunkat, úgyhogy elég tempósan száguldottunk a helyszínre. Nem is maradt sok időnk tenni-venni, már indulhattunk is a Selénia állomásra.
Idén először nem én vezettem. Még annak idején a Hercegkúton az én vezetési stílusom a haradik helyre volt jó, aztán pár évre rá egy 7. majd egy 10. hely is összejött, de egyre csak hátrébb kerülünk. Úgyhogy idén taktikát váltottunk, Kinga vezet. Nem volt önbizalma, már a Selénia ponton át akarta adni nekem az ügyességi feladatot. Na mondom ne már... aki szebben parkol nálam, az simán megold egy ilyen kötél körbevezetős feladatot. És így is lett, szerintem életünk legjobb Selénia állomásos pontszámát hoztuk össze. Beleszámolva az egész jól sikerült Selénia totót is Csöriéknél.
Az itinert az első kanyarnál elrontottuk, de sebaj, mert aztán helyre került minden. Később már csak apróbb malőrök csúsztak be, a mi számlálónkhoz képest nagyon csúszkáltak az itiner szerinti jelzések. Forgalom alig volt, Kinga szépen vitte a kis autót, bár utólag kiderült, hogy ennyire nem kellett volna szigorúan értelmezni a KRESZ szabályokat :-) A kanyarokat fűzte rendesen, gyorsak is lettünk idén is.
Gyönyörű utakat jártunk be, szokatlan kényelemben. A kis TD szinte meg sem érezte a patchwork szerű bakonyi utakat. Meglátogattuk Öskün a kerektemplomot, Zircen az apátságot, Bakonybélen a kálváriát, testközelből megnéztünk egy hatalmas szélturbinát... szép volt és érdekes
A Thury várban is könnyen telt a beérkezés után az idő. Mindig mondogatjuk, hogy "idén megnyerjük", pedig igazából nem is a nyerés hajt minket. Ez egy igazi örömautózás, egy jó kaland. Volt már jobb helyezésünk, de jobb kalandunk talán még nem. Nagyon jó választás volt az öreg 21 éves autó, ez így nagyon kerek volt, kicsit kiszakított a mindennapokból. Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát amit beletettek. Ha lesz jövőre is Selénia Rally, mi biztosan ott leszünk!
Megtettük az első 400km-t. Az M3-mason 110-120 körül autóztunk. Eleinte csak tapasztalgattam, hogy hogy bírja. Melegszik e, vagy bármi jelét adja e, hogy nincs inyére az autópálya. Szépen jött, duruzsolt, erő is volt benne. Hatalmas szél volt, amit érezhetően rosszabbul viselt, mint régen a jtd. Kicsit kóválygott, de tartható volt. Mások sem siettek, most legalább átéltük az átlag autós kínjait.
Budapesten pihentünk, olajszintet ellenőriztem, motorteret pásztáztam. Minden tökéletes. Az M7-esen már bátrabban nyomtam neki, szépen jött 130-cal, egyszer egyszer megnéztük a 150-et is. Gond nélkül elhozott minket, és a legjobb, hogy el sem fáradtunk. Sima ügy volt. Holnap verseny.. :-)
Ha semmi nem jön közbe, az öreglány lesz idén a versenyautónk. Kicsit fájó szívvel hagyom itthon a gyönyörűséges 159-et, de ez a verseny így lesz az igazi.
Holnap indulunk a Selénia Rallyra. Rengeteg munkám, tennivalóm volt, így ma késő délutánra maradt a felkészítés. Tegnap megejtettük az olajcserét, szűrők cseréjét, folyadékszintek ellenőrzését. Ma kipucoltuk kívül, belül, guminyomások beállítva, minden alaposan átnézve. Nem a mienk lesz a Rally legszebb autója, de remélem mienk lesz a legjobb kaland.. és talán a győzelem is :-)
Ekkora utat még soha nem tettünk meg ezzel az autóval, nagyjából 1000km lesz.
