Az átvétel a Csiki-Bege szalonban történ, Olmann Zsolt közreműködésével.
A papírmunka után képzelebeli leleplzés - mert nem volt letakarva - és átvizsgálás. Az eredménye megnyugtató, nem hagytak ki belőle extrát a konfigurációhoz képest, de pluszba se tettek bele :) Láttunk már ilyet.. A km órában mindössze 0,8 km, a festékréteg vastaság mindenhol egyenletes. Mármint olaszosan egyenletes - 0,1 - 0,150 közötti értékek. Tehát valószínüleg nem sérült, nem tologatták sokat szervizekben. Így hihetőbb a sztori, hogy azért késett a szállítás, mert az összes importőr a Fiat 500-asokat szállította olaszba.
Az ajándék poló és 3 deci benzinnel, izé gázolajjal boldogan hagytuk el a szalont.
A németnyelvű használati útmutatót azonban nem díjaztam.
A nyílászárók megfelelően záródtak, de az ajtóknál lévő tömitések kicsit hülye hangot adnak nyitásnál, mert nincsenek jól beragasztva. Az első pár alkalommal a baloldali ablak rendre beszedte a gumitömítést, de egy kis nanázás után leszokott róla.
Egy malőrt követtek el a gyárban, amihez idő kellett, hogy rájöjjek, pedig folyamatosan szem előtt van..
Úgylátszik, az a keresztem, hogy ha sikerül jó árat kapnom egy autóra, arra 3x többet kell várni, mint a beigért határidő.
Mikor Julyra komoly jelentkező jelentkezett, a nyakamba vettem a bp-i kereskedéseket, hogy lehetőleg egy raktáron lévő autót találjak. Pár nap alatt meg is lett a kiválasztott. Tehát az autó a lengyelországi lerakatban várta már az új gazdiját. Igéretesnek tünt, hogy 1,5 héten belül el is hozhatom. Végül egy hónap múlva eljött a nap.
Hétfőn este még nem volt biztos, hogy keddre elkészül a forgalmi, mégis alig tudtam elaludni. Mint egy nyolcéves gyerek a születésnapja előtt.. Kedd reggel aztán jött a telefon, hogy délután átvehetem az autót. Vagyis Őt. Azt hiszem ő is lány. A késése is tipikus női tulajdonság..