Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Ez hosszú lesz! De hát annyi frankó élményem van, amit néha tudok csak megosztani, hogy inkább leírom. A jó öreg Shrek szerint is jobb kint mint bent.

Az van, hogy a közvetlen környezetemben élők magasról tesznek az autókra. Nekik az egy doboz négy kerékkel, és csak a baj van vele. Én meg imádom az autókat.
Ha tehetném, egész nap bütykörésznék, beszélnék róla, és a legapróbb fiszfaszt is mutogatnám bárkinek, olyan büszkén, mint a macska a lábtörlőn hagyott esti zsákmányát.
Mindennél jobban vágytam arra, hogy vezethessek, és legyen saját autóm. De erre elég sokat kellett várni, a jogsi csak a diplomám után lett meg, utána meg még néhány év, mire összeállt az élet úgy, hogy sajátot vehessek. Ez volt 2017 vége felé. Az nem volt kérdés, hogy érdekes autóra vágyok, nem valami uncsi tucat cuccra, olyan kellett, amit imádok vezetni, amibe van fűszer. Na, ha itt vagyok, vajon mit vettem? :D

Nagyon bejött mindig is a da Silva féle 156, meg a 147 is, így ezek voltak az első targetek. Eközben kiderült, ismerek valakit, akinek van Alfája, ő volt Gyopi, akivel még a középsüli tájáról ismerjük egymást és épp egy 147-ese volt. Megkerestem, rázúdítottam az összes autós meg Alfás agymenésem, ő türelmesen végighallgatott és aztán elég sokat is segített, elvitt a sajátjával próbakörre, sőt még a Halesz is segített. Köszi srácok innen is, a hálám örök. :)

Na ez hatalmas boostot adott a keresésnek így végre igazából, valós vételi szándékkal csaptam fel a hahut, nem csak álmodozóként.

Szóval kerestem, kerestem, aztán találtam egy 120 lovas 147-est hirdetés szerint 60.000 km-rel. Hm izgi, lépjünk is. Felhívtam a hirdetőt, nagy nehezen felvette, de egy 10 másodperc után már érződött, hogy ez az autó nem nálam fog kikötni. Kelletlen, kivagyi stílusban tudott csak megszólalni, elküldött a picsába, amikor tudni akartam, hogy egy 15 éves autóba hogy lehet csak 60.000, meg mit akarok, hogy vigyük el egy szervízbe átvizsgálni, ez egy használt autó 600-ért, őt tulajonképpen nem érdeklem, és rám baszta a telefont. Kösz a semmit te gyökér, végülis te akarod eladni az autódat...
Na túltettem magam ezen a kis közjátékon és kerestem tovább. Szembe jött egy 105 lovas, ezüst Dunaharasztin egy kereskedésben. Sokat járok arra, így egy alkalommal összeszerveztem rá apósomat, meg az unokaöccsét és megnéztük. Kiderült bizományosan volt ott, valami ismerős papóka autója, aki már hülyén érzi magát benne, ezért eladja. Alapmotor, alapfelszereltség, plüss ülések, lemezfelni, gyári dísztárcsa, a beltérbe fel volt robbantva a szilikongránát. Körbenyálaztuk, kipróbáltuk, kiderült a futómű tök el van ájulva, a klíma nem megy, a küszöbök szépek, a jobb hátsó kerékjárat pereme csipállik, vezérlés ki tudja mikor volt cserélve, de a papóka még a múlt héten költött rá 50 000-et. Kis spoiler, azóta se derült ki a mi a fenére...:D
De legalább őszintén látszott és érződött, mi a szar. Motor jól húzott, szép hangja volt, váltó fura volt, fék fog mint állat. Eztán megtettem az 580-as árajánlatomat, és vártam. Pár nappal később telefon, na mizu, mondja a nepper, hogy nem tetszik a papinak, ő többet akar. Mondom, többet én nem adok, de az 580-at bármikor, hívjon, ha meggondolja magát.
Eltelt egy hét, közbe már épp hívtam volna egy pirosat, erre hív a nepper, hogy az enyém 580-ért. Zsír.
Szombaton mentünk érte, 2018.03.17.-én.

Papírozás, fizetés. Az biznisz végeztével még kaptam téli szettet a kocsihoz, örültem mint majom a farkának (1. hiba)
Gyors búcsú, aztán pattanok be a kocsimba, és akkor esik le, hogy bazz, VAN EGY AUTÓM!!! Kellett néhány másodperc, amíg magamhoz tértem és elindultam.
Az eső szakadt, de én rohadtul élveztem az utat. Hazaértem, fülig ért a szám, szóltam a kedveskémnek, hogy most biza megyünk egy karikát. Akkor derült ki számomra, hogy a váltókulissza is szanaszét van kopva, alig lehet megtalálni a 3-ast, de leszartam. Még néhány napig ment az öröm és a fölöslegesen kocsiba ülés, aztán jöhetett az első szervíz. De ez egy következő post lesz.