Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Reggelre leesett 20centi hó. Ha már fél órát takarítottam az autót és a kiállót, kimentem egy kicsit csapatni, csúszós úton még nem vagyunk összeszokott páros, csak alig volt alkalmam próbálgatni. Most is óvatosan kezdtem nagyon, nem is csúszott meg az autó egyáltalán. ahogy fokozatosan bátorodtam, rá kellett jönnöm, hogy ez orrnehéz elsőkerekes dízel létére végtelenül barátságosan viselkedik, teljesen uralható. A fent lévő TS800-as Conti gumik brutálisak, a kézifékes fordulót, farolásokat el lehet felejteni, nem lehet keresztberakni a farát "normálisan". Az "orrtolástól" féltem legjobban, nehéz motor van elöl, de alaptalanul. Persze tolja, de csak ha ökör módjára taposom kanyarban. És akkor sem rosszindulatúan csinálja, gázelvételre azonnal lendíti a seggét utánna. Ha sikerül jól eltalálni a kanyartempót és nem pörgetem, akkor szépen semlegesen sodródik, és ez nagy dolog! Eddig is sejtettem persze a dolgot, de hóban jól kiadja a futómű, hogy mit tud, főleg jó gumikkal. Hát nem rossz :-) Gondolom egy TS még jobb lehet, jobb a súlyeloszlása. Normál forgalomban a "fölényes magabiztosság" a megfelelő kifejezés, csak nézem, hogy mit össze szerencsétlenkedik a többi autós, ennek a gépnek meg meg se kottyan. Nem vezeti meg a latyak, nem "huzigálja" a víztócsa és egyáltalán tökéletesen rezzenéstelenül leköveti a kormány parancsait. Az agyamban ott van, hogy csúszós, latyakos az út, óvatosan, az autó meg flegmán felülemelkedik a helyzeten. És azt veszem észre, hogy ahova 10 perc alatt eljutunk nyáron, oda 10 perc alatt jutunk el télen is.