Egy olyan világban szeretnék élni, ahol ha délután háromkor felhívom az okmányirodát, hogy hogyan lehetne bejegyezni a forgalmiba a D rendszámot - ami egyébként az ő figyelmetlenségük miatt kimaradt -, készséges tájékoztatást kapok. Ahol kedvesen fogadnak 15 perccel zárás előtt, utolsóként is. Egy olyan hivatalt szeretnék, ahol 2 perccel a sorszám kiadási lehetőség után még a kezembe nyomják a sorszámot, és egyből az ablakhoz hívnak, ahol kedvesen segítenek, tájékoztatnak. Ahol az előttem állótól elkérik a mobiltelefonszámát, és megígérik, holnap ha sikerült valamit intézni, visszahívják. És mindezt végig kedves hangon.
Szeretnék egy olyan ügyintézőt, aki az ügyfélfogadás lejárta után öt perccel még tudja azt mondani: Köszönöm, hogy észrevette a hiányosságot! - Megismétlem: az ügyintéző azt mondja: KÖSZÖNÖM! És kifele menet az ügyféltájékoztatónál a hölgyek azt mondják: Ne arra menjen, mert bezártuk, de itt a szolgálati bejáraton még kimehet!
Olyan hivatalt szeretnék, ahol szolgáltatást kapok, és tudok ezt követően mosolyogva:További szép napot! kívánva távozni.
És mi történt a valóságban? Veszprémben, ma, nekem pontosan ez. Egy pillanatra az az érzés fogott el, hogy ilyen lehet Európában élni.
15.00: a munkahelyemen ülök és kitalálom, hogy meg kellene csináltatni a bejegyzést, hogy ne kössön belém miatta egy rendőr sem, és biztosan kell majd az őszi műszaki vizsgára is
15:05: telefon az okmányirodába: ha most elindulok, még ma megcsinálják nekem - elindulok, mert van egy óra szünetem
15:17 okmányiroda, érkezés
15:35 sorra kerülök, ügyintézés, pecsét kb 1 perc.
15:36 mosoly, köszönés, távozás
15:45 ismét a munkahelyemen ülök, és ezt a történetet mesélem
Belegondolni is hihetetlen, hogy így is működhetnek a dolgok!
