Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az előző postban írtam, hogy mi rossz vége lett szegény 147-esünknek. Telefonon hívtam a bébiszitterünket, a lányunkat ő vitte haza, minket a mentők kórházba, a kocsi roncsa meg ott maradt az út szélén. A mostani poszt innen indul.

A roncsot egy általam ismeretlen autómentős elvitte, és a telepén igen jó pénzért tárolni kezdte. Kb 2 hét múlva szántam rá magam, hogy a roncsot először megnézzem, nameg kb ennyi idő kellett, hogy újra autóba bírjak ülni elviselhető fájdalomszint mellett. A város szélén egy nagy gazos udvar, kb 1.5 kilóméterre a baleset helyszínétől, rajta sok ilyen-olyan tragacs maradványai, amik közül még roncsként is messze kitűnt az Alfa. Mellette két nagy korcs kutya hűsölt, így csak messziről néztem a kocsit. Jön az autómentős faszi, beszélgetünk, mondja nekem, hogy lesznek ám költségek! Kérdem, mi és mennyi. Hát a mentés az 15 ezer forint, ez még oké, de a tárolás meg napi ezer 1000 forint. Mondom, az udvar vége napi ezer? Ennyiért parkolóházban is állhatna. Hát, ez itt ennyi, mondja, de sebaj, hajtsam be a biztosítótól. Az Allianz biztosító (ahová a károkozó kötelezője kapcsán menni kellett) egy külön történet, sok ide-oda küldözgetés különféle irodáik és telephelyük között, várakozás a kárszakértő helyszínre kiszállására, és mégtöbb levelezés után kiderült pl, hogy fizetnek ugyan tárolást, de csak fix összeget, és alacsonyat. Közben teltek a napok, levelek jöttek-mentek, a biztosító újabb és újabb kérdéseket tett fel írásban, van, amit többször is.
Reménytelennek látszott, végül meguntam az egész szarakodást és megbíztam egy ilyen ügyekre ráállt ügyvédi irodát, hogy tegyen rendet az Allianz-nál. Na, itt sokat gyorsultak az események, hirtelen a biztosító megítélt egy igen kedvező összeget. Szerintem karambol nélkül nem adtam volna el ennyiért kp a kocsit. A tárolási, szállítási költségek is le lettek alkudva az addigra már 100e körüli pénzből 30-ra, így ez is oké. Persze voltak vesztett csaták is. Pl az elszakadt, mentősök által levágott nadrágom, az eltört nem olcsó szemüvegem, párom pár tönkrement ruhája. Itt nem sikerült túllépni a biztosítón, csak azt a formalevelet küldözgették ki, hogy írjunk össze listát a tönkrement, elveszett tárgyakról, mellékeljük a vásárlások számláját és nyilatkozatot a szakszerviztől, hogy a tárgy nem javítható. Ez egy laptop, telefon esetén jó lenne, nade ruháknál? Először is nincs meg róla számla, plusz honnan a francól szerezzek a nadrágomhoz szakszervizet, aki pecsétes igazolást ad?? Ügyvéd felszívta magát, hogy akkor perelünk, de mondtam, a kocsiért tényleg jó pénzt fizettek, már nagyon szeretném lezárni ezt az egész dolgot. Így még olyan 200e forinton elhuzakodhattunk volna jó ideig, de ezt feladtuk. Papírok lezárva, biztosító utalta is a pénzt kellő gyorsasággal.

A slusszpoén az volt, amikor jött a roncsautós nepper. A biztosítóknál van egy zárt kör, akik egy ún. "belső licittel" eldöntik, hogy melyik viszi az autót. Így azután egy nap bejelentkezett egy vállalkozó, hogy a biztosító nevében ő jönne a roncsért. Oké. Faszi érkezik, a telepen a roncs mellett találkoztunk. Akkurátus papírmunka zajlik. Közben olyan zavarbaejtő kérdéseket tett fel, mint pl megvan-e a pótkulcs, van-e vezetve a szervizkönyv és hasonlók. Nézegeti a roncsot, telefonozik a főnökével, elégedett hangon beszél. Gyanús az egész, kérdezem tőle, ugye nem azon mesterkednek, hogy ebből a gazdasági totálkárosra vett roncsból autót csinálnak? Mondja vidáman, dehogynem! Hoznak Németből egy másik Alfát, aminek meg a feneke tört rommá, kettévágják, a kettőből csinálnak egyet. Mondom neki, azért ez így elég meredek, pláne egy nagy biztosító égisze alatt. Á, ne foglalkozzak vele, jó kis kocsi lesz még ebből. Na, mondom neki, ennyit a magyar forgalombahelyezésű, első női tulajdonostól, keveset futott, garázsban tartott, sok extrás nagyon alkalmi vételekről, legalább a szokásos megkímélt szlogent ne írják majd rá, mert most nem túl megkíméltnek látszik. Ezen nevettünk, és a dolog ennyiben maradt.

Szinte napra pontosan 1 éve történt, október 3-án. A sors iróniája, hogy épp egy temetésről mentünk haza, a város szélén egy országúti szakaszon jártunk. A párom a temetésre utalva még meg is jegyezte, hogy reméli, a nap legrosszabb része már letudva. Hát sajnos még csak most jött. Pár kanyarral odébb egy fekete Transporter furgonnal közeledett Sz. úr és népes családja. A főútról le akartak fordulni balra nagy ívben, a jóember nem nézett szét csak fordult, de fordulás közben rájött, hogy nem is biztos, hogy itt kell lefordulnia, így a fordulást megszakítva a SÁVUNKBAN KERESZTBE EGYSZERŰEN MEGÁLLT (ezt utólag a helyszínelő rendőrök mondták el) ! És mivel az egész akciót bármiféle szétnézés nélkül intézte, így persze azt sem látta, hogy mi érkezünk. Az én szemszögemből úgy nézett ki, hogy ez a barom féktávon belül elkezdett elénkfordulni, megdöbbenve előbb annyit mondtam, hogy mit csinál ez, majd annyit kiáltottam, hogy ütközni fogunk, majd máris a csattanás, kb 1-2sec volt az egész. Szerencsére nem pánikoltam be, satufék, és kormányt elrántottam jobbra, így nem álltunk bele frontálban a közepébe (sok hullát szállíthattak volna aznap), hanem a bal orra csattant, és az ütközés lendülete már leperdített minket a furgonról. Egy szabályos piruettet írtunk le, de a kocsi nem borult fel, és háttal befaroltunk az útszéli susnyásba.
Itt jött a szerencse, vagy a Jóisten, nézőpont kérdése, nem volt ott se fa, se oszlop, és az árokig sem jutottunk, féket végig tapostam, így relatíve gyorsan megálltunk.
Nagy mázli, hogy mindenki be volt kötve, a kislányunk is hátul, légzsákok működtek, utastér és szélvédő egybe maradt, így az Alfa mérnökeinek hála, mindenki épségben megúszta a veszett nagy csattanást. Na azért jópár zúzódás összejött, és a páromnak az övfeszítőtől eltört a kulccsontja, de mindenki saját lábán szállt ki a kocsiból. Illetve szálltunk volna a kezdeti sokk után, mert a példás gyorsasággal kiérkező mentők és tűzoltók nem hagyták. Jön oda két tűzoltó valami böszme hidraulikus feszítővel, és kezdték letépni a kocsi ajtaját. Mondom nekik, fiúk, hagyjátok már, ki tudok szállni, de csak adtak egy pofont az amúgyis ronccsá vált Alfának, és letépték az ajtót, mint egy konzervdoboz fedelét. Jött egy ismerős rendőr (tulajdonképpen munkám kapcsán az egész rendőr-mentős-tűzoltó csapatot ismertem), meg akart szondázni, de a légzsák úgy mellbevágott, hogy levegőt is alig kaptam, csak másodjára bírtam értékelhető mennyiséget kipréselni magamból. Negatív, nem iszok. Mentősök is buzgólkodnak, szalad kettő egy hordággyal, mondják, feküdjek fel máris, bevisznek a kórházba vizsgálatra, a terhes páromért meg már úton a helikopter (terhesség kapcsán méhsérülés kockázata az övfeszítő miatt). Miközben vittek a mentőautó felé, a hordágyról még láttam, hogy Sz. urat elég szigorúan vették kézbe a rendőrök, szabályszerűen belökték a rendőrautóba, kicsit meg is sajnáltam ezért, de végülis ez a baleset kizárólag az ő sara volt.
Másnap már otthon voltunk mindannyian, kivéve a nap igazi hősét, az Alfa 147-ünket, ő ugyanis annak rendje-módja szerint az utascellát leszámítva totálkáros lett. Viszont megmentett minket, így nem is kérdés, hogy most maradtunk a márkánál egy Giulietta rendeléssel, sőt ha 2011-ben tényleg jön(?) a Giulia, a Volvomat is Alfara fogom cserélni.