Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Ez az egész egy megmagyarázhatatlan dolog az alfád és közted.
Olyan mint mikor megnézed a feleséged, és megállapítod, hogy igen, van nála szebb is, fiatalabb is, dögösebb is, és még talán meg is kaphatnád, de valahogy mégis a szeretett asszony kell, mert megőrülsz a bőre illatától, az egész lényétől, és örülsz, hogy anno őt vezetted az oltárhoz.
Én, mikor beülök a volán mögé, és meglátom azt a néhány apró karcot a kormány multigombjai körül, amiket még az előző tulaj csinált, vagy meglátom a manuális klímát és rágondolok, hogy miért nem néztem anno jobban szét a piacon, vagy belegondolok, hogy miért csak 8V, mikor vehettem volna 16V-t is, néha legörbül a szám széle. Azután nagyot szippantok a kárpit illatából és érzem, hogy átjárja a teljes lényem, elindulunk és menet közben úgy érzem, mintha összenőttem volna az autóval, mintha én lennék Ő és Ő lenne én, és csak élvezzük ahogy az aszfaltcsík elszalad alattunk, és együtt vesszük át az út összes kanyarulatának ívét, már nem gondolok ezekre. Azután mikor beállok a parkolóba, és miután rávettem magam, hogy kiszálljak, és eltávolodom Tőle, és visszanézve megcsillan a domborulatain a napfény, mintha visszamosolyogna rám, akkor örülök, és tudom, hogy Őt kellett elhoznom a kereskedésből.

Na ezt magyarázd el egy bmw-snek, vagy egy octavia-snak. Meg sem próbálom, mert hogyan mondod el a vaknak, milyen látni? a süketnek, milyen hallani? Sehogy! Ezt át kell élni!!!