Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az elmúlt három napban egyre fokozódott bennem néhány érzés/gondolat:
- No-ban ez az árkategória már a megveszemszéthajtomeladom kategória, ennek megfelelőek a kocsik.
- Nepperektől itt sem szabad autót venni, gyakorlatilag SEMMIT sem lehet megtudni az autóról, csak magáneladó jöhet szóba.
- A törököktől meg főleg nem.
- Akárhogy is nézem a legelsőnek megnézett mindegyiknél szebb és mindent szívesen elárul a tulaj.

Most mit tegyek? Álmatlan utolsó éjszaka, félóránkét fel a netre a kínálat ismételt áttekintése és két kis karton sör elfogyasztása után csak jön némi álom a szememre.
Fél hétkor frissen ébredek a DÖNTÉS megszületett:
Nézzük meg még egyszer a legelső kocsit hazafelé! Kis kitérővel útba is esik.

Beülni, kipróbálni, gazdival még egyet dumálni elég volt, hogy megerősítse a DÖNTÉST és egymás tenyerébe csapjunk.
Az előlegért el kellett menni a bankba, már én vezethettem a Pókot, tilláromhaj!
Leelőlegeztem.
Lepapíroztuk a dolgot, közben a feleség szemében némi szomorúságot látok.
Szombaton jövünk érte, addig elkészítik az ideiglenes rendszámot és a forgalmit, én meg hozom a maradék zsetont.