Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az autóvásárlás okát leírtam a bemutatkozásomban, így azzal most nem koptatom a billentyűzetet. :-) Szóval hosszas keresgélés és sok, már kinézett autóról való lemaradás után úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, elmegyek édesapámmal megnézni egy-két jobbnak tűnő Alfát (már amennyire engedte a vásárlási keret, első autónak nem akartam drágát) a fővárosban, hiszen neki úgyis fel kellett mennie áruért (ruhakereskedő), és így egy úttal haza is hozhatom.

Egy szigetszentmiklósi kereskedésnél kezdtünk reggel, egy, a talán legritkább színben (Azzurro Achille) gyártott 156-ossal.. Érdekesség, hogy éppen aznap nyitották meg ezt az autókereskedést, így én voltam a legeslegelső potenciális vevőjelölt. :-)

Az autó másodjára indult, de legalább hideg motorral vártak..Átvizslattuk alaposan, a belseje iszonyú elhanyagoltan festett, nagyon poros volt a kárpit, a bajuszkapcsolókat és ablakemelő-gombokat egybefüggő emberzsírréteg borította. Az ülés kissé kiült állapotban várt, de így is kényelmesnek bizonyult. Az extrák zöme működött, és a külső-belső világításokkal sem akadt probléma.

Tetszett a különleges színű fényezés (bár a fényezés szó túlzás a 17 év alatt kifakult festésre), a kényelmes ülések, a gyárias állapot, a korához és árához képest magas felszereltség, az eladó állítása szerinti ~15.000 km-el ezelőtt elvégzett vezérléscsere, és hogy megvolt a hajdan olaszhonban beszerelt emelő+pótkerék, illetve a négy gyári 15"-ös alufelni.
Ami a negatív oldalt illeti: több helyen kezdődő rozsda, eléggé sötét, elhasznált olaj, ékszíjnyüsszögés, kissé köhögős-lusta gázreakció, elhanyagolt beltér (kérdéses előélet?).
A próbaúton -pozitív értelemben- nagyon más volt az Alfát vezetni anyukám Suzukija után, a motor és a váltó úgy tűnt, rendben van, a futómű viszont elöl kissé kopogott.

Lényeg a lényeg, nagy gondolkozás-sorozatot követően, végül 15%-ot lealkudva az eredetileg sem magas árból, megvettük a gépet. Biztosítást megkötöttük a kereskedésben, tankoltunk, felfújtuk a gumikat, aztán már suhantunk is hazafelé az M1-esen, kíméletes, 100-as tempóval. Gond nélkül letudtuk az utat, szépen duruzsolt a Twin Spark hazafelé.
Otthon a kapun begurulva, a németjuhászunk, Bella gyanakvóan nézett az új jövevényre, hiszen még sosem látott digó verdát a ház közelében, de aztán tudattam vele, hogy kénytelen lesz megbarátkoznia 156-os ügynökkel. :-)
A család minden tagjának tetszett a vas, és én még mindig nem tudtam felfogni, hogy megvettem az első saját autómat, ami ráadásul egy Alfa Romeo!! :o
Persze, ahogy mondani szokás, egy Alfát még megvenni a legkönnyebb, ez pedig hatványozottan igaz, ha ilyen koros jószágról van szó. Majd meglátjuk, hogyan szolgál, részemről biztosítva, hogy jó kezekben lesz! :-)