Mivel már tartósabban 7 fok alatt volt reggelente a hőmérséklet, ajánlott volt felszerelkeznünk téli gumival. Gumis ismerőstől vettem jó áron nagyon szép állapotú, alig kopott (kb. 7 mm profilmélységű) használt Bridgestone Blizzak LM-21 típusú abroncsokat. Helyben meg is történt a centrírozás, szerelés.
A Bridgestone márka bevált nálam a nyári garnitúránál is, szerintem a téli mintázattal sem lesz gond. Most már nem tántoríthat vissza a hó! :-)
Ráfért már a vasra egy teljeskörű ápolás, így kiporszívóztam a beltér minden zugát, alaposan lemostam az autót, saját kezűleg felpolíroztam a kasztnit, a gumikédereket-műanyagokat pedig átfújtam finoman szilikonnal.
Ezután már elfoglalhatták helyeiket a megrendelt matricák (ezúton is köszönöm az Alfa Amorénak a mellékelt ajándékokat! :-)). A bal index fölé került a már-már kötelezőnek számító kígyó, a másik oldalra egy QV-matrica, a bal küszöbre pedig egy Cuore Sportivo-felirat. Az ajándék Bella Macchina matricát a tanksapka közepére ragasztottam, az utastér légterét pedig egy Amorés illatosítóval frissítettem fel. :-)
Ui.: Amilyen apró dolog, annál nagyobb örömet okozott, hogy porszívózás közben előbukkant valahonnan az ülés alól, a slusszkulcsomból valószínűleg már évek óta kiesett kis domború Alfa-logó, amit gyorsan be is ragasztottam a helyére. Így már tényleg teljes az összkép. :-)
A júliusi siófoki nyaralás ismétlést kívánt, így augusztus végén újabb másfél hétre legurultam Balaton fővárosába, ezúttal egyedül. (Ezt azért tehettem meg ilyen könnyedén, mert van egy remek kis nyaraló családi kézben, ahová bármikor leruccanhatok.)
A nyaraló udvarán áll egy hatalmas, sok X-éves nyírfa, amely alatt parkoltam, le is fotóztam az autót a méretes "ernyő" árnyéka alatt. :-)
Az időjárás ezúttal is mogorva volt hozzám, nem úgy a csinos lányok! :-D Remek bulik voltak még így a nyárból kifelé menet is, tökéletesnek mondhatom a nyárzárást. Az már csak hab a tortán, hogy az előző évek buszozásaitól eltérően, gyönyörű 156-osommal érkeztem-távoztam a gyerekkorom óta minden nyáron meglátogatott siófoki nyaralónkból.
Végül olyan szinten kitologattam egy-egy nappal a hazaindulásomat, hogy 30-án, este fél tizenegy körül sikerült hazaérnem, és tudni kell, hogy 1-jén már évnyitó volt a suliban. :-D
Ui.: A júliusi nyaraláson elért 7,3 literes fogyasztást nem sikerült megismételnem, de nem is terveztem... :-)
Az autó megvételekor már tudatában voltam, hogy elöl, a felső lengőkarok cserések lesznek, ezt szomorú nyüsszögéssel jelezték felém. Ez a hang viszont szép lassan kiegészült kopogással is, így az utolsó pillanatban, a siófoki nyaralásra indulás előtt egy nappal ki lett cserélve mindkét lengőkar, illetve beszereltünk 4 db kerékcsavart is, mivel a bal első keréknél az ötből három rozsdás, gagyi, nem belevaló volt, egy pedig hiányzott. (Mondjuk két szépséghiba is volt az új csavarokkal: nem a gyári 19-es, hanem csak 17-es fejűek. A másik, hogy Made in Romania, de a kínainál még mindig jobb.)
A start előtt még otthon lemostam szépen alaposan az autót, (még egy fotóra is volt időm), bepakoltam, és már mentem is az útitársaimért, akiket így elsőre a családomból, nem pedig a haveri társaságból válogattam össze. :-D
Győrbe érve megraktuk a csomagtartót (amely meglepően sok táskát, ezt-azt elnyelt, a híresztelésekkel ellentétben), teletankoltam a vasat, és már robogtunk is a balcsira, természetesen a bakonyi szerpentint érintő útvonalon. :-)
Úgy látszik, nem csak én szeretem ezt a kanyargós szakaszt, hanem sok más Alfás is, hiszen rengeteg szembejövő háromszögpajzs akadt útközben, nagy örömömre. Az integetés nem maradt el egy alkalommal sem. :-)
A nyaralás alatt az idő nem kedvezett nekünk, szinte minden nap esett a másfél hét alatt, de ettől függetlenül jól éreztem magam, Siófokon mindig van élet..
Hazaindulás előtt, de már bepakolás után lefotóztam az autót a nyaraló udvarán, mert jól mutatott az esőcseppekkel, és a telerakott csomagtartó nyújtotta ültetéssel. :-D Az úton megállás nélkül esett az eső, de én élveztem, szeretek esőben vezetni, és a Bridgestone-ok is jól állták a sarat (vizet).
A pozitív csalódást pedig a végére hagytam, ami nem más, mint a fogyasztásom. Első utam nem haza vezetett, hanem a benzinkútra, hogy lemérhessem az autó étvágyát.. Nem számítottam túl jóra, hiszen a rajtam kívül vitt 3 utas és a nyílásig pakolt csomagtartó megsaccolva minimum 1600 kg fölé emelte az autó egyébként sem alacsony össztömegét (üresen 1308 kg). És ami kijött, szerintem nagyszerű adat: 7,3 liter!!! Igaz, a szerpentinen kihasználtam a motorfék előnyeit (hangélmény és zéró fogyasztás), de Siófokon sokat csoszogtam a városban a másfél hét alatt, szóval vegyes fogyasztásnak ez a 7,3 liter kiváló!
A vásárláskor Semperit téli gumik voltak az autón, kb. 2-3 mm-nyi futófelülettel, így gondoltam, még elhasználom pár hónapig, akkor pedig úgyis venni kell téli garnitúrát.
Nos, nem volt jó ötlet, egy csúnya esős napon megcsúszott az autó eleje egy, a főútról lekanyarodó éles kanyarban a falu szélén, ahová a helyi vagány traktorosok szakmányban fölhordják a sarat, nem kis mennyiségben. A '97-ben szériafelszerelésként adott ABS-nek hála, néhány centi híján megálltam az árokparton, orral előre a meredek, mély árok felé nézve. Viszont az úttest és a padka között szintkülönbség volt, így kapott egy "állast" az autó eleje, amit a hűtőtartó hidam bánt...Úgy tűnt, a hűtő nem sérült, a híd vissza lett egyengetve, hálisten' nem lett nagyobb baj.
A történteket követően természetesen első dolgom volt a közel slick-re kopott gummák (1. kép) cseréje, gumis ismerőstől szereztem szép állapotú, alig kopott (6,5-7 mm), minőségi használt abroncsokat. Több teszten is jól teljesítő, Bridgestone Turanza ER300 Ecopia típusú papucsok lettek felszerelve. Érezhetően javult az úttartás és a zajkomfort, illetve némi fogyasztáscsökkenés is várható ezekkel a gumikkal.
Tanulság: ne járjunk kopott, idénynek nem megfelelő abroncsokkal, mert -ha még száraz úton nem is okoznak problémát,- kicsit mostohább körülmények között nem fognak jól viselkedni.
Tizedik napja, hogy tulajdonomban a vas, és már nem bírtam tovább nézni a siralmas külső-belső látványt, így nekiugrottam egy teljeskörű szépítkezésnek az autón.
Indításképpen belül kegyetlen alapossággal kiporszívóztam minden centimétert, így azonnal tisztább szagú lett a beltér, nem beszélve az előző tulaj által rám hagyott kacatok felbukkanásáról, amelyek az ülések alól/közül jöttek elő, engedelmeskedve a vákuum erejének (zsebkendő-gyűjtemény, oxidált 100 forintos, hétvégi Teszkó-bevásárlás nyugtája stb.).
Ami a külsőt illeti, saját kezűleg lepolíroztam (Turtle Wax-szal) a teljes kasznit, ennek eredményeképpen eltűntek a kisebb karcok, a fényezés pedig visszanyerte Itáliában megálmodott színét. :-)
Ezután az összes külső műanyagot/gumit átfújtam szilikonnal, mert az évek során a Nap durván kiszívta őket. Nagyon elégedett voltam a művelet után, az összes fakó műanyag elem diszkréten csillogó koromfeketévé változott (képek), másrészt így tartósabb marad az anyag, nem fog megkeménykedni, repedezni.
Zárásképpen pedig megpucoltam minden üvegfelületet kívül-belül, hogy egységesen ragyogó legyen a verda.
Mire végeztem mindennel, majdnem be is esteledett, az Alfa viszont egyértelműen megfiatalodott néhány óra leforgása alatt, letagadhatna most pár évet! :-))
A kereskedésben, amikor kifizettem az autó árát, már tudtam, mi lesz az első teendő. A motorolaj meglehetősen elhasználódott volt, így annak érdekében, nehogy beálljon a Coure Sportivo menet közben, vérfrissítés volt javallott.
Gondoltam, a márkafüggetlen szerelők úgysem arról híresek, hogy mosolyogva fogadnak a szervizük udvarán egy Alfát, kedveskedek a szakinak (meg persze az autónak) egy alapos motortér-mosással, hátha majd nem fintorogva lesz elvégezve az olajcsere... Szép lett a mosás eredménye, le is fotóztam. :)
Természetesen a gyár által előírt Selénia 20K for AR 10W-40es olajat kapta a verda, gyári olaj- és légszűrővel kiegészítve.
Az autóvásárlás okát leírtam a bemutatkozásomban, így azzal most nem koptatom a billentyűzetet. :-) Szóval hosszas keresgélés és sok, már kinézett autóról való lemaradás után úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, elmegyek édesapámmal megnézni egy-két jobbnak tűnő Alfát (már amennyire engedte a vásárlási keret, első autónak nem akartam drágát) a fővárosban, hiszen neki úgyis fel kellett mennie áruért (ruhakereskedő), és így egy úttal haza is hozhatom.
Egy szigetszentmiklósi kereskedésnél kezdtünk reggel, egy, a talán legritkább színben (Azzurro Achille) gyártott 156-ossal.. Érdekesség, hogy éppen aznap nyitották meg ezt az autókereskedést, így én voltam a legeslegelső potenciális vevőjelölt. :-)
Az autó másodjára indult, de legalább hideg motorral vártak..Átvizslattuk alaposan, a belseje iszonyú elhanyagoltan festett, nagyon poros volt a kárpit, a bajuszkapcsolókat és ablakemelő-gombokat egybefüggő emberzsírréteg borította. Az ülés kissé kiült állapotban várt, de így is kényelmesnek bizonyult. Az extrák zöme működött, és a külső-belső világításokkal sem akadt probléma.
Tetszett a különleges színű fényezés (bár a fényezés szó túlzás a 17 év alatt kifakult festésre), a kényelmes ülések, a gyárias állapot, a korához és árához képest magas felszereltség, az eladó állítása szerinti ~15.000 km-el ezelőtt elvégzett vezérléscsere, és hogy megvolt a hajdan olaszhonban beszerelt emelő+pótkerék, illetve a négy gyári 15"-ös alufelni.
Ami a negatív oldalt illeti: több helyen kezdődő rozsda, eléggé sötét, elhasznált olaj, ékszíjnyüsszögés, kissé köhögős-lusta gázreakció, elhanyagolt beltér (kérdéses előélet?).
A próbaúton -pozitív értelemben- nagyon más volt az Alfát vezetni anyukám Suzukija után, a motor és a váltó úgy tűnt, rendben van, a futómű viszont elöl kissé kopogott.
Lényeg a lényeg, nagy gondolkozás-sorozatot követően, végül 15%-ot lealkudva az eredetileg sem magas árból, megvettük a gépet. Biztosítást megkötöttük a kereskedésben, tankoltunk, felfújtuk a gumikat, aztán már suhantunk is hazafelé az M1-esen, kíméletes, 100-as tempóval. Gond nélkül letudtuk az utat, szépen duruzsolt a Twin Spark hazafelé.
Otthon a kapun begurulva, a németjuhászunk, Bella gyanakvóan nézett az új jövevényre, hiszen még sosem látott digó verdát a ház közelében, de aztán tudattam vele, hogy kénytelen lesz megbarátkoznia 156-os ügynökkel. :-)
A család minden tagjának tetszett a vas, és én még mindig nem tudtam felfogni, hogy megvettem az első saját autómat, ami ráadásul egy Alfa Romeo!! :o
Persze, ahogy mondani szokás, egy Alfát még megvenni a legkönnyebb, ez pedig hatványozottan igaz, ha ilyen koros jószágról van szó. Majd meglátjuk, hogyan szolgál, részemről biztosítva, hogy jó kezekben lesz! :-)
