Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A tavalyi kihagyás után újra rajthoz álltunk. Idén a hátsó üléseket is kihasználtuk: először vett részt a versenyen a kisfiam és az unokatesóm. Nem titok, hogy elég lazán álltunk hozzá az egészhez. Kirándulni indultunk és szép autókat nézegetni, és azt kell mondjam, hibátlanul teljesítettük is a célunkat.

A feladatoknál nem kapkodtunk. Hol kisautókat tologattunk a homokban, hol lépcsőt másztunk kifulladásig (valaki magyarázza el egy kétévesnek, hogy ezt nem találjuk elég szórakoztatónak), ráadásul egy csapat biciklist is kifogtunk. Meg is lett az eredménye, több mint 40 percet csúsztunk a célbaéréssel. Az ezért kapott büntetéssel sikerült is összehoznunk egy negatív pontszámot. Tegye fel a kezét, aki meglepődött azon, hogy a dobogó közelébe se jutottunk! :)

Láttunk viszont rengeteg gyönyörű autót, Holló (az utód) nem győzött egyik ámulatból a másikba esni, csak a Quattroporte zavarta össze. Kétszer nézte meg mindkét végét, de nem érte fel ésszel. Szép autó Alfa logó nélkül?! Az anyukája könnyebben viselte a dolgot, csak haza akarta vinni a Maseratit. Apropó, ha valaki apró ujjlenyomatokat talált az autója orrán, akkor Holló a bűnös. Remélem, mindenki meg tudja bocsátani.

Az utak jó része ismerős volt. A 811-es Vértesacsa felé nagy kedvencem, a nadapi utat még annál is jobban szeretem, és az Alcsútdoboz-Biatorbágy szakaszt is imádom, még a vacak aszfalttal együtt is. Láttunk persze új helyeket is, ráadásul másfél éve elköltöztünk már Fehérvárról, szóval az ismerős utakon se járunk már olyan gyakran. Jó volt viszontlátni őket. A kilométerszámláló is itt fordult át a 135 ezren.

Jövőre is ott leszünk!