Blog >> #bella
Szegény Bella festését már az idő vas foga, de főleg az UV tépázza rendesen. A csillaggarázs még mindig az otthona és a fő oka ennek. Idén már a vállalhatatlan kategóriát érte el a festék hámlása pár helyen, így úgy döntöttem ideje kicsit rendbedobni. Volt már régről egy cserelökösöm is - mert a mostani már be volt hasadva és overal nem volt éppen a legjobb passzban, illetve a csomagtérajtó is büszkélkedett egy macipuszival, amit szégyenszemre én hoztam össze a nagy kapkodás közepette...
Sikerült hosszú idő után találnom egy egész korrekt fiatal srácot, akinek éppen volt már dolga egy 166-tal is, így bátran mertem hozzá vinni Bellát is.
Telefonos egyeztetés után le is adtam a Bellát és reménykedtem, hogy az én kocsim is legalább annyira jól sikerül majd, mint a 66-os, amit fent láttam az oldalán. Pár nap múlva kaptam is az üzenetet fényképekkel, hogy a macipuszit teljesen nem lehetett eltüntetni, de már szinte alig látni, így már neki is fog a festésnek. Két napra rá már kaptam is az üzit, hogy a következő hét elején mehetek is a kocsiért, aztán másnap indult a sz@rlavina...
A srác teljesen kétségbeesve magyarázta nekem, hogy ő kikeverte a színt a színkód alapján a festéket ami mindaddig jól is mutatott, amíg fel nem rakták vissza az alkatrészeket. Ő azt mondta, hogy ezt így nem adhatja ki és holnap kikeveri még 1x a színt és lefesti újra, de ha tudta volna, hogy ez ennyire macera, akkor inkább el sem vállalja. Ekkora már kezdtem kételkedni mind a srácban, mind a tudásában és már ő is érezte, hogy nem ez lesz élete munkája, így adott egy vissza nem térő ajánlatot. Felkínálta a többi "eredeti" fényezéssel bíró elemeket szinte fele áron lefújja, csak hogy ne üssenek el a mostanitól. Mondani sem kell, hogy ekkor már nagyon féltem a végeredménytől, mert azóta még nem láttam a kocsit.
Végül eljött a pillanat, mikor átvehettem a kocsit. Izgultam mint kiselsős a sulikapuban, vegyes érzelmekkel. a Srác hátravitt a a műhelybe, majd mikor láttam, hogy nem kék-zöld lett a kocsi meg is nyugodtam. Nappali fényben szinte észre sem vehető a két árnyalat közti különbség, inkább csak neon fény alatt. A srác bocsánatot kért, hogy eddig tartott és megígérte, hogy ha úgy gondolom a többi elem festését a megegyezett összegért szívesen lefújja. Annyiban maradtunk, hogy még mindenképpen keresni fogom, mert van még pár esztétikai hibája, amit illene helyrerakni.
Igy hogy már családon belül két alfa is van, egy másik olasz és egy motor, kissé nehézkessé kezd válni a fenntartásuk. A jövőbeli nagy projektünkre való tekintettel és nagyon fájó szívvel úgy látom, hogy Bella lesz az, aki áldozatul esik ennek. Egy rakás pénz lett már belelocsolva és jelenleg is több nagyobb tétel szükséges a rendbehozatalára, mint pl: az olajcsepegés megszüntetése, a komplett hátsó futómű felújítása, a beltér felújítása, bádogos és festő munkák illetve a közelgő műszaki vizsga is.
Tudom, hogy a kocsiba fektetett pénz sosem térül meg - hiszen már így is a kocsi vételárának a négyszerese pihen benne - de az agyam már azt mondja, hogy a következő rahedli pénzt már nem erre kellene költenem, viszont még nem tudnám elengedni a kezét....
Úgy érzem, nehéz fejtörős hónapoknak nézünk elébe, de egy biztos: sosem bánom meg, hogy akkor, azon a napon őt hoztam el a parkolóból...
Végre valahára találtam faborítást a középkonzolra. Sajnos nem járt hozzá a króm díszléc, de majdnem az összes füle megvolt. Mondanám. hogy a beszerelése pofon egyszerű volt, de sajnos nem. Magában a majdnem 20 éves műanyag beszerelése egy misét megért, hogy törés mentesen kerüljön a helyére. Szerencsére ez így is lett, csak azzal a fránya szivargyújtóval kellett annyit szenvedni, hogy kijöjjön, ill. bekerüljön az új elembe, hogy mind a 12 apostol és az összes szent vagy egy hétig csuklott.
Végre a váltószoknya körüli króm keret is megjelent a beltérben, így most már majdnem fullos a fa "packet". Néhány gombot még kell helyettesíteni ill. pótolni, hogy teljes legyen az összkép.
Amint eljönnek a szebb idők, nekivágok a beltér felfrissítésének.
