Blog >> hátsóülés
Ha valaki hezitál hogy 3 gyerekkel még vállalható-e a Giulia talán a következő bejegyzésben talál pár szempontot a választáshoz...
Hogy mindjárt el is spoilerezzem: ha valaki Alfát szeretne, évekig és rendszeresen 3 gyerekkel fog járni és a praktikum a leglényegesebb a szempontok közül akkor egy választás van: a Stelvio. Picit több hátul a hely, picit szélesebb a középső ülőfelület, alacsonyabban van a kardánalagút, kicsit nagyobb a csomagtartó de valójában sokkal praktikusabb mert egy maximálisan használható, felfelé nyitott csomagteret rejt szemben a Giuliáéval, amit alul a futómű miatt nem lehet teljes szélességben kihasználni felül pedig a merevítés és az ülésbillentő gombok miatt.
Ezzel meg is volnánk, innen már csak az olvasson tovább aki ennek ellenére is szeretné meggyőzni a kedvesét hogy miért mégis a Giulia a legjobb megoldás és azután félig-meddig tiszta lelkiismerettel (azaz lélekben felkészítve a családot) örömautózni az univerzum legjobb sportszedánjában :D
Ha őszinték akarunk lenni akkor a Giulia inkább 4+1 személyes mint 5. Isofix csatlakozó a Stelvióban is csak 2 pár van, de biztonsági öves gyerekülés sem fér el 3 hátul. Kipróbáltam 2db 15-36kg-os gyereküléssel is hátul, egy gyerek esetleg vékonyabb felnőtt úgy ahogy befér, de én már csak akkor ülnék oda be ha nagyon muszáj.
Nekünk már csak a legkisebb utazik 15-36-osban a 2 nagy már tinédzser. A síelésről korábban már írtam, a csomagokkal kapcsolatos kihívásokról ott már sokmindent elmondtam ezért most csak a hátsó ülések használhatóságáról írnék.
Az út java részében a feleségem és a 2 lány ült hátul, a lányok azt mondták elfértek, bár megjegyezték, hogy azt hitték több helyük lesz. Amikor viszont a feleségem egy időre leváltott, és a fiam ült hátra akkor már kevés volt a hely. Ha csak ülésmagasító lett volna hátul akkor jól elfértek volna így azonban nem.
Amin csodálkozok, hogy a középső ülésre nem panaszkodtak mert a kardánalagút nagyon magas, így a lábakat nagyon korlátozottan tudja mozgatni a középen ülő és az én hátsómnak már nem elég széles az ülőlap sem és kemény is, én nem szívesen utaznék rajta 7 órát.
A térdeknek elegendő hely marad minden esetben, az ülések alatti hely mérete viszont attól függ hogy ki mennyire emeli fel az ülést. Magasabbra állított ülés alatt kényelmesen élére lehet állítani a cipőt még egy sportosan alacsonyra állított ülés esetén már nem.
Tehát nem kizáró tényező a Giulia és a 3 gyerek de míg egy gyereküléssel (vagy főleg ülésmagasítóval) és két, még nem felnőtt méretű gyerekkel teljesen jól működik az autó, 2 gyerekülés + 1 személlyel vagy 1 gyerekülés + két felnőttel már kompromisszumos.
Így azt érdemes mérlegelni ilyen esetben hogy milyen gyakran kerülhet ilyenre sor. Nálunk ez évi két nap amit bevállaltunk (na jó bevállaltam :) azért hogy a maradék 363 napon kompromisszummentes örömben lehessen részünk :D
Miután egyik cartárs a fórumban lényegében kikényszerítette belőlem, nincs más dolgom mint kissé összeszedettebben idemásolni :-)
Ahogy már (talán kicsit beszólós stílusban) kifejtettem, számomra önmagában semmilyen értékkel nem bír valaminek az "eredetisége" vagy a régisége - emiatt már a kezdetektől (pedig akkor a franc se gondolta volna hogy elérjük a kvázi veteránkort) azon agyaltam hogyan legyenek jobb és kényelmesebb üléseim. Nyilván elsősorban a vezetőülés és praktikusan-esztétikusan vele a J1 cseréje volt a legfontosabb - végül oda 2007 környékén sikerült szereznem egy pár gyári RECARO-t. A Nagy Felújítás végén - pont a retkes szerelőruhában való próbálgatások miatt - az eredeti ülésekkel jártam egy darabig, majd pár hónapra rá az akkori ismereteim szerint készre felújított sportüléseket tettem be a helyükre. (az eredetik - bármennyire durván hangzik - a kuka mellé kerültek ki, az ülésfajtától függetlenül egyező sínek nélkül)
A hátsó üléssel alapvetően 3 baj volt:
-a felújítása során sem sikerült azt az idegesítő tulajdonságát megszüntetni, hogy a háttámla közepén lévő, szivacs alatti merevítő lap "huppog", nekidőlve nagy pattanással felveszi a hát formáját - kicsit előrehajolva viszont visszaugrik az eredeti formájába :-(
-amúgy is csak egyben dönthető ez a háttámla
-bár tiszta és makulátlan, az eredeti kárpit színében durván elüt az elsőktől
A helyzet feloldására a lehetőség úgy adódott, hogy Vince cartárs a nagyszüleinél, egy fészerben felfedezett osztva-dönthető, a Recaro-kkal harmonizáló kárpitozású (QV! - kösz pb_ :-) komplett hátsóülést nagyvonalúan nekem adta. Érdemeit semmiben nem kissebbítve jegyezük meg, hogy ő nem véletlenül nem látott benne fantáziát - a fészerben töltött idő alatt sáros, sőt gépolajszerű kosz is került rá, az egyik háttámla egy felső sarkán ki is volt szakadva...
Végül szétszedés után - jóllehet akkori helyzet szerint az autómból max. az ülőlap-szivacs lett volna felhasználható - úgy döntöttem hogy belevágok...Motivációként a háttámlát szegélyező két fix csíkot viszonylag gyorsan felújítottam és be is szereltem - nyilván a java még hátravolt...
Jópárszori mosás és folttisztítás (meg a projekt jópárszori értelmetlennek nyilvánítása :-p) után az ominózus WD-40-szerű anyaggal félig "lekezelt" darab is eljutott oda, hogy bár kiterítve én észrevettem rajta a megmaradt árnyalatnyi eltérést - jó eséllyel felrakva és/vagy külső szemlélődő számára már nem lesz észrevehető... Egy környékbeli rokkantnyugdíjas kárpitost kértem fel a szakadások eltüntetésére, ezek szerencsére egy kivételével nem látható (viszont a ráfeszítés miatt erőhatásnak kitett) helyen voltak, azt az egy nagy szem előtt lévő vágást meg az elsőknél bevált "varrjunk rá egy darabot úgy mintha eredetileg is olyan lett volna" módszerrel tüntette el.
Eredetileg úgy indult a projekt, hogy a fém támlavázakkal és a szivacsokkal is komoly meló lett volna - előzőeket nem vészesen, de határozottan elkapta a rozsda a fészerben, utóbbiakkal több macera nézett ki, mivel a természetes öregedése a szivacsnak a folyamatosan bejutó kosszal felgyorsul - ugyanakkor az öregedett anyagból a kosz már nehezebben távolítható el :-( Végül addig nyúzódott a projekt, hogy közben megvettem "A donort", amiben más szövettel , de ugyanilyen osztott ülés van hátul, ráadásul - a hátsó övek "fickóssága" alapján- kb. szökőévente utazott rajta valaki.
A kárpit alatti dolgok állapota ennek megfelelően lényegében hibátlan volt, összesen olyan, "lédig" anyagok felhasználásával történt beavatkozásra volt szükség, mint
-egy bölcsősanya a korábban vett 10ből a padlólemezbe
-némi mattfekete rally-spray minimális vázhibákra, két spricc WD40 a forgószegecsekre
Ezek után jöhetett a vázak, szivacsok és a kárpitok összeszerelése , majd az effektív üléscsere - ez egyúttal jó alkalom volt arra is, hogy az ülőlapot a helyén tartó gumibetétes talpakat is felújított-kiegészített* hibátlanokra cseréljem...
*érdekes egy cucc...ha valaki újjal és/vagy kiszerelttel találkozik azt hiheti csak be kell a karmokat illeszteni és kész...pedig a kis lyukak nem véletlenül vannak a szélein - ide egy pont beleillő stift megy a karmok közé (azokat szétfeszítendő) a rögzítéshez. Bontózásnál vagy kiszerelésnél észnél kell lenni, mert a stifttel együtt kirántva jó eséllyel egy vagy több karom letörik a háromból. Először a stiftet kell kiszedni - az viszont nem húzható kifelé, csak befelé lehet a kereszttartóba beütni - onnan viszont jó eséllyel már nem szedhető ki (esetleg porszívóval) , nem árt felkészülni a pótlására.
Konklúzió a szokásos
-kárpitosmeló 3000 ft
-bölcsősanya 160 ft
-festék 300 ft.... és folytatódhatna a mindenemű materiális ráfordítások sora...
érzés, hogy kivakartam egy ilyen 25-30 éves sz..rt a g..ciből : megfizethetetlen
külön köszönet:
VinceP4(il Capitano) cartárs - karitatív ülésadomány :-)
keresztfater - stiftesztergályozás
A kézifék bowden cseréjéhez ki kellett szednem a hátsó üléslapot.
Menete: Rendeltem Erhardtól 2db ülőlap rögzító bolhát (50500769), mert azok kiszereléskor szét törnek, vagyis a konstukciójukból adódóan egyszer használatosak. A két első ülést teljesen előre kell tolni, a háttámlájukat előre dönteni amennyire lehet. Erre azért van szükség hogy betérdelve elférjünk a két üléssor között. Az üléslap elejét felfelé jó erősen meg kell feszíteni, addig amíg nem halljuk az egyszer használatos rögzítők reccsenését. Nos nekem ez puszta kézzel nem ment úgyhogy egy szerelő vas segítségével feszítettem fel. Ezután meg kell tolni hátrafelé az ülőlapot hogy a képeken 2-el jelölt kampók szétakadjanak, majd kiemelhető az üléslap. Nagy segítségemre volt Chianti CarTársunk Ülőlapos Blogja. Köszönet neki érte!
1. Első lépésként kivesszük az ülőlapot. Két darab imbuszcsavar fogja az ülőlap elejénél a lábtérben.
2. Az ülőlapot a lehető legjobban hátra kell nyomni a csomagtér felé, közben a hátuljánál próbálni emelni, össze van akasztva a háttámlával. (1-es kép)
3. Ki kell venni a fejtámlákat, mindegyiknek a szárán van egy-egy gomb, azokat megnyomni, a fejtámlákat pedig kihúzni felfelé. (2-es kép)
4. Kicsavarozzuk a háttámla aljánál levő két darab imbuszcsavart, ezek az én esetemben kicsit be voltak rohadva. Ajánlatos jó minőségű szerszámot használni hozzá, a gagyi eltörik és elcsavarodik rajta. Jó, ha van gömb végű imbuszkulcsunk, mert azzal könnyebben hozzáférünk. (3-as, 4-es kép)
5. A háttámla teteje be van akasztva a mögötte lévő lemezbe. Csak emelni kell a háttámlát és ki is jön. (5-ös, 6-os kép)
6. Összeszerelésnél a háttámla csavarjait megkentem egy kis rézpasztával, hogy legközelebb ne legyen gond a csavarok kiszerelése.
