Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Világít a légzsák lámpa, így nem tudtam elvinni vizsgára
az autót. Controller Faulty. Low Battery.
Az alacsony feszültség hibát ki lehet törölni,
a másikat nem. Tápot kap, mást nagyon nem lehet megállapítani.
Ma este kap még egy aksi töltést, de nem sok reményt fűzök hozzá.
Update: a légzsák vezérlő cseréje megoldotta a problémát. Egyben az is kideült, hogy
a 60625180 számú vezérlő és a 60631206 számú teljesen kompatibilisek.
Megint pont külföldön voltam, amikor Kingám felhívott, hogy nincs fék az autón. Mondom miii? Állj meg, szállj ki, hagyd ott, kérünk kölcsön egy autót valahogy. De már hazajött vele... Amúgy világít a kézifék lámpa.... ööö igazából vagy 5 napja. Na itt kész, ennyi :-D
Ok, akkor átküldtem a szerelő számát, alul földúton 10-zel átgurulni, autót otthagyni, eszerint nincs benne fékolaj. Sanyi megnézte, kiderült, hogy a fékerőelosztó enged. Egy kicsit eddig is néha cseppentett, ezért már Alexandro-tól beszereztem a tökéletesen hibátlan (szerinem tök új) alkatrészt de a beépítésre még nem jött ki a lépés. Áhh, Tőle mindig olyan cuccokat kapok, hogy megáll az ész :-D Köszi innen is!
Szóval Sanyi feltöltötte fékolajjal, légtelenített és hazaengedte az autót, mondván egy hét múlva tudja bevállalni, addig ne nagyon használjuk, de ha mégis, akkor töltögessük. A fék nem fog elmenni, ha nem várjuk meg míg a szintjelző beszól.
Hát persze hogy ne használjuk. Ebből lett az, hogy napi 1 deci fékfolyadékot töltögetve még bizony pár napot óvatosban gurult az autó, nem volt más megoldás.
Aztán párat helyben dekkolt a beállójában egy bazi nagy hullámkartonnal a hátsója alatt.
És végül, végre aknára állhatott, hogy meggyógyuljon. Pénteken tettem le, hétfőn hoztam el. Kellett még egy fékcső, és Sanyi stabil idegrendszere. Nehezen jött le a régi szabályzó, kellett ezt azt leszedegetni (pl kipufogó).
Elkészült, jó lett, jobb mint valaha. Hátra eddig keveset szabályozhatott, mert javult a fékhatás. A vizsgára ez is megoldódott, nagy összeg se volt, csak kicsit kalandos...
Tavaly novemberben elhoztam. Örültem és rettegtem egyszerre. A fórum másról sem szól, mint szerelésről. Szétszedett műszerfalak, felújított porlasztók, tréleres hazautak, elkopott turbók. Nem túl biztató. De úgy kell nekem, prémium. Aztán jött a rángatás, kénytelen voltam ismerkedni a motortérrel én is. Forrasztgattam, injektor csatlakozót tisztogattam, egr-t pucoltam, lemezeltem.
Igen...és ha belegondolok, csak időmbe került. És egy fillérembe sem. Azóta nyoma sincs rántásnak, minden finoman, tökéletesen működik. Ahogy még soha egyik autómon sem.
Ha visszagondolok az elmúlt 12e km-re, ez az autó semmi extrát nem kért. A vételkor fennálló dolgait rendbe tettem (szélvédő, olajcserék) és ennyi. Műszakira fékbetétet cseréltünk. Fékbetétet, amit kaptam hozzá.
Hogy is volt ez 2007-ben? Akkor félelmek nélkül ültem be a 146 jtd-be. Nem volt rossz autó, mégis első évben 250e Ft maradt ott szervizre. Akkor fel se tűnt. Fékgenerál, vezérlés csere, termosztát, apróságok.
A 159-cel most járunk 210e Ft környékén, 10 évvel későbbi Ft értéken. Tényleg kell ettől félni? Majd az idő és a km-ek megmondják.
Most mit gondolok? Örülök, hogy ilyen autóm lett. Mást ad, mint az az előző autóm. Olyat, amit nem lehet elmesélni, fórumon átadni. A 146 az egyedi élménye mellett határtalan szabadságot adott. Alig fogyasztott, a sarki fűszeresig se érte meg gyalog menni.
A 159 más. A sarki fűszeresig gyalog megyek. Viszont nincsenek távolságok. Sosem gondoltam, hogy egy 16 órás repülőút után bevállalom, hogy autóval Budapestről Csengerbe "leugrok". Vagy hogy egyáltalán autóba ülök. Most meg azon kapom magam, hogy bevállalom, és mire ott vagyok, egész kipihenem magam. Hogy? Miért?
És amikor ránézek az órára, simán csak nem értem, hogy miért vagyok már itt?
Nem jöttem gyorsan, nem vadultam, csak úgy jöttem. Zenét hallgattam, eszegettem. És csak utólag ért le, hogy sötétben esőben máskor mintha Mátészalkáról nem lenne ilyen vidám, laza az út. Pár autó elenged, nem hajtok. Szerintem...
A xenon szépen bevilágítja a máskor matt fekete utat, a nehéz kaszniban nem érződik soknak a sebesség, nem tűnik csúszósnak a nedves út. Csend van, szól a zene, váltogat az automata, néha hallani, ahogy purrog az 5 henger.
És kiszállok kipihenten, azzal az érzéssel, hogy igazából tökmindegy, hogy hova el bírnék még menni ezzel a döggel.
Más szemszögből szabadság :-)
Végre valahára eddig is eljutottunk. Évek óta tudom, hogy a fék utánállító automata rossz a TD-ben, hiányzik belőle az a kis lemezke ami a fogazott kerékbe kapaszkodik és az állítást végzi. Alexandro cartárs küldött nekem ismét megfelelő alkatrészt. Két szinte teljesen új darabot. Szégyellem, hogy le sem fotóztam, szép kadmium sárga újszerű alkatrész.
Mentségemre legyen, hogy éppen nyaralni indultunk, úgy tettük le az autót a szerelőnél. Aki épp még nyaralt. Szóval kellett logisztikázni, de mire hazaértünk a TD készen állt a mai első iskola-óvoda körére.
A fék olyan lett, amilyen sose volt még. Lényegesen jobban fog, hiába állított után kézzel a szerelőm néha. Így van ez kitalálva, nem tudom mit kellett ezen ennyit halogatni :-D
A fotón a kiszerelt ronda hiányos darabok...
Ma elhoztam az öreg autót a szerelőtől. Indult szépen, úgy működik mint eddig. Szerencsére. Szép rend van a motortérben, minden visszatalált a helyére. Sőt, a szerelő külön kérés nélkül is meghegesztette a törött turbócső tartót is. Látszik, hogy normálisan, gondosan össze lett pakolva. A hűtőrendszert négyszer mosta át, mert olaj került bele. A vezérlés csere időpontja, km állása felírva a légszűrőre. Szép halkan jár a motor. Az egyik porlasztó lehet hogy kicsit sántít, mert van egy bizonyos fordulat, ahol hallom, hogy picit mellébeszél a motor.
Nem kevésbe került a mutatvány, de azt hiszem megérte. 5 éve csak használjuk az autót, nem sokat költöttünk rá. Most 21 évesen érződik, hogy eljött az ideje kicsit foglalkozni vele.
A hiba nem volt nagy, a tömítés volt rossz minőségű. Na mostmár nincs benne sehol semmilyen tömítés amivel gond lehet. Viszont van egy szinte új állapotú motor a kis TD-ben.
Megint elkezdte eszegetni a vizet az autó, most már városban is. Nem volt kétséges számomra, hogy hengerfej probléma lesz. Úgyhogy szétszedettem. A tömítés nem valami csoda minőségű volt benne, a szerelő talán meg is találta a tömítésen a is hibát ami a gondot okozta, de nem 100% biztos benne. De ha már idáig szétszedtük, itt bizony nem állunk meg.
Lehetne tragédiára venni, hogy hajjaj, meg kellett bontani a motort.
Viszont ez az autó azért maradt meg kis km-es, mert egy hengerfejet már elvesztett valamikor kb. 10 évvel ezelőtt. Akkor a gazdája ott hagyta. Valamit valamiért, bontatlan motorú 21 éves dízel ennyi km-rel nem létezik. Most legalább a saját szememmel láthattam azt, amit nehezen hittem magam is. Ott a gyári hónolás a hengerfalon, elég meggyőzően néz ki a motorblokk belül. Már leszámítva azt, hogy a szétszedéskor jó dzsuvás lett.
Úgyhogy ami következik: nyomáspróba, ha az rendben, akkor síkolás. Normális tömítések mindenhova, és egy full új vezérlés.
Update 2017.08.08.
A hengerfej megérkezett. A nyomást tartja, rendben van. Az összes szimmering cserélve lett (szelepszár, vez.tengely), mindenhova új tömítéseket kapott, illetve kihézagolták. Persze síkolták is. A szívó és kipufogócsonk már a helyén, új tömítésekkel. Ha igaz, a mai napon vissza is kerül a helyére. Egyelőre minden szépen alakul, remélem hamarosan ismét vidáman szalad a kis TD.
Friss műszaki pipa :-)
Előműszakiról hazaküldtek, hogy a fékbetét vékony. Mondjuk ezt tudtam, már meg volt az időpontom a szerelőhöz. Ehhez képest 224%-os fékhatást mértek. Rápróbáltam azért, hogy mondják meg, ha ezen kívül van valami, plusz reménykedtem, hogy hátha nem kell futni még egy kört. Kellett.
Apum szerelője vállalta, hogy kicseréli hamar a betéteket. Vigyem oda este, másnap intézi. Aztán ebből az lett, hogy még aznap este ki is cserélte elöl a betéteket és a saját autómmal jöttem haza. Örök hálám Neki, sok bonyodalomtól mentett meg.
Az autóm előző gazdijának Enká-nak hála volt egy gyári fékbetét készletem, kaptam az autóval, így alkatrészért sem kellett rohangálni. Még egy pár tárcsa várja majd a beépítést úgy 30-40e km múlva. Most nem volt még rá szükség.
Másnap a gyerekekkel a fedélzeten elmentünk vizsgázni. Természetesen így már rendben volt minden. Sétáltunk egyet, megnéztük az autós újságokat az ügyfélváróban, és már mehettünk is.
Mivel tudom, hogy a bőr műszerfal nagyon kényes a tűző napsütésre, és úgy egyáltalán jobb védeni a tűző naptól amennyire lehet, készítettem egy ideiglenes "hűsölőt" az autónak.
Két épület között pont van annyi helyem, hogy kényelmesen be tudok állni. Az orra pont Észak felé néz, tehát a déli nap fentről/hátulról éri.
Elszaladtam a Jyskbe, pont akcióban fillérekért mérték a háromszögletű napvitorlát. Gondoltam ennyit megér, kipróbálom mire jó. Rögtön vettem kettőt.
Aztán a barkács boltban vettem dübeleket és csavaranyára hegesztett karikákat. Eltartott egy ideig, mire bejátszottam, hogy feszes is legyen, átlapolás is legyen a két vitorla közt, de végül nagyjából sikerült.
A csomagoláson lévő reklámfotón csúnyábban van kifeszítve, úgyhogy gondolom ez ennyit tud.
A mester urak őszre vállalták a normális kocsibeálló megépítését, úgyhogy addig itt fog lapulni az autó. Hacsak meg nem csinálom magamnak a beállót. Nincs szakember, mindere várni kell, aztán vagy szép lesz, vagy nem...
Hetek óta tervezzük, készülünk, hogy felmegyünk a Bihar hegységbe, Pádisra. Filóztam rajta sokat, hogy melyik autóval menjünk, és hát... idén másodjára történt az, hogy a 159 otthon maradt.
És idén másodjára érzem úgy, hogy de jól döntöttem, hogy az öreg 21 éves autót választottam. Nem, nem az általános útminőség miatt, hogy óvjam 159 őfelségét. Az ugyanis rendben volt nagyon. Viszont fent a hegyen esélye sem lett volna. A völgybe egy köves, sziklás út vezetett le, ahol a kis 146 vidáman mászott le még így rendesen megpakolva is. A köves út végén még egy kis patakon is át kellett kelni.
És úgy egyáltalán... lehúzott ablakkal élveztük a suhanó tájat, nem voltunk elszigetelve egy csendes bunkerbe. Nem tehetek róla, nekem így jobb.
És a kis TD kapott egy újabb csillagos ötöst. Ilyen terhelést még sosem kapott, 1500m-re kellett felkapaszkodnia egy elég erős szerpentinen. Hallatszott, hogy nagyon dolgozik, volt hogy spórolni kellett a gázzal, mert kúszott fel a vízhőfok, erősen dolgozott a turbó. De nem maradt szégyenben, a 10-14 évvel fiatalabb autókkal lazán tartotta a lépést. Úgy szálltam ki belőle, hogy megsimogattam a műszerfalat, ez nem semmi volt. Ilyen egy jó autó, ami tényleg bármire jó. Nem városi terepjáró, nem autópálya faló, csak úgy szerényen eljut bárhová.
És még az ebédünket is "megfőzte" :-)
És hogy milyen gyönyörű helyre hozott minket... egy újabb nagy élmény része lett. Elvitt minket az érintetlen természetbe, ahol nincs az égen egy négyzetmilliméter ahol ne látszana egy csillag, ahol a sziklahasadékban hatalmas jégcsapot találunk nyáron, ahol a forrás vizét ihatjuk és ahol megtapasztalhatjuk, hogy mi mennyire kicsik és esendők vagyunk. Ez az a hely, ahova még visszajövünk. Igazából nehéz volt otthagyni is...
Még a jtd-hez gyártottam a telefonomhoz egy tartót. Hosszabb utakon használtam is sokat, főleg navigáláshoz.
A TD-vel is kirándulgatunk néha, hamarosan megint megyünk egy kisebb túrára, ahol a telefonom lesz a navi... és egy csomó zene is preloadolva van rajta :-)
Szóval gondoltam felhasználom a régi tartót, de módosítok rajta. Mágnes helyett valami egyszerűbb, fixebb rögzítést kerestem. Végül adta magát, a szellőzőrostélyba pont becsúszik a 8-as PVC lemez. Az pedig van itthon mindig :-)
Úgyhogy átalakítottam a tartót, hogy be lehessen tűzni a szellőzőrostélyba. Jobb lett, mint a mágneses megoldás. Még jobban kézre esik a telefon, könnyen forgatható sofőr, vagy utas irányba.
Plusz bónusz, a telefon árnyékba került, nem tűz rá annyira a nap. Persze kitudja meddig lesz még meg ez a BlackBerry, elég öreg már. Ha más nem, navinak, utazáshoz zenélni meghagyom..
