Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
Két éve a Glavoi völgy volt az utolsó hosszabb útja az autónak. Aztán hengerfej tömítés cserét kért. Egy kicsit most izgultam emiatt. Újabb hengerfejezésre sem vágytam, és igazából két éve csak városban megy az autó. A kaszni felújításon kívül semmit nem csináltunk vele. Elindul, megy, kanyarodik, megáll. Igen ám, de a Bihar hegység nem alföldi város. Pádis 1300m-en van fent (a környéken jóval magasabbra is felmegyünk, mert szép), és ide a tengerszint környékéről egy 20km-es szakaszon jutunk fel. Álom szép szerpentin, nagyon jó út, 10-20% közti emelkedőkkel, elképesztően szűk hajtűkanyarokkal. A mi konvojunkból is állt meg már itt autó..
Hát mit mondjak. Nagyon jót szórakoztam, igazi vezetési élmény volt. Kicsi küzdelem a technikával belefért, ott derült ki a hegyen, hogy hiába javítottam meg a hűtőventilátor csatlakozásait, mégsem indult el. Sebaj, ablak le, fűtést ráhúztam és fűztem a kanyarokat. Mivel tudom, hogy akkor melegszik legjobban, ha 2000 alá engedem és befullad, nincs turbónyomás, igyekeztem végig 2000 fölött forgatni. A vízpumpa is jobban keringet így. Kanyarokban amennyivel bírtam átfűztem, hogy ne padlógázon kelljen gyorsítani, hanem szépen, közepesen taposva, keveset lassítva.
Egyszer sem érte el a 80-as utáni pöcköt a hőfok, bőven alatta tudtam így tartani. Aztán megláttam, hogy hol találtak sátorhelyet... Ó te jó ég, ha én a 159-cel jövök. Az ott le sem megy, nem hogy aztán fel. Meredek, sziklás, hepehupás, és a végén út sem volt, csak legurultunk a hegyoldalban óvatosan.
És megint feltűnt ami mindig ilyen terepen. A 146 TD-nek valamiért ez nagyon fekszik. Áthintázik mindenen, szinte nem is döccen. Bólogat fel-le, de nem koppan, semmi Alfás kemény futóműre utaló reakció. Inkább mint egy hintaágy. Nagyon élvezem, hogy ezt is tudja. Szerpentinen a Vitara-t magunk mögött hagytuk rendesen, olyan kanyartempóban toltam. Aztán pár kilométerrel arrébb a sziklákon is kiderül, hogy az öreg technika milyen jó.
Egy szó mint száz, a bizalmam visszajött. A vízcsövek puhák maradtak, az autó gyönyörűen működött. Szebben mint két éve. Az adagoló is a helyén lehet most, mert simábban járt, szebben reagált, jól is ment, nagyon jó volt vezetni.
És igen, ahova vitt minket, az még mindig az a hely, ahova visszamegyünk. Annyira szép, annyira miénk :-)




Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.







Nem tudom adódik e még ilyen helyzet az életben. Két Alfa, azonos kilométer. Pár utcányi kerülőt beiktattam, de összejött. Se lemosva, se rákészülve, de együtt a két kedvenc paripa az udvaron.







.. és picit le is hagytuk. Mármint kilométer futásban most érte utol a 159 a TD-t. Picit túl is szaladt. Pár napig most úgyis pihen, hátha összejön egy azonos állás.
Addig is pár fotó. Szépen megy, gyorsan szalad, halkan suhan, nincs vele gond. Elég jól bevált végül ez az autó, egyetlen félelmemet (=fórum para) sem igazolta. Az apró nyűgjei is elkoptak, most csak úgy... jó.






Végre jó helyre vittem az autót. Olyan szerelőhöz, aki hamar fogad, gyorsan és korrektül megoldja a dolgokat. Az autó sikeresen levizsgázott, hibátlan állapotban találták.
Én azért tudtam egy halk kopogó hangról, ezt meg is említettem Zolinak, a szerelőnek. A vizsga után átnézte, meg is találta a kopogás okát. Az volt amit én is sejtettem, a jobb hátsó stabilizátor bekötés pici gömbfeje. A csere megtörtént, tényleg hibátlan a vas :-)

Régóta előjön döcögős rossz úton, hogy reccsen egyet a hangszóró a bal hátsó ajtóban. Mostanában már gyakrabban csinálta, úgyhogy egyszerűen kihúztam az ajtó csatlakozóját. A recsegést megszünteti ugyan, viszont a központi zár sem zárja le azt az ajtót. Mindegy, apróságokon nem akadunk fenn, így közlekedek egy ideje. Itt "falun" nem nyitogatnak autókat :-) Ha Budapesten jártam, olyankor a parkolóban bedugtam a csatlakozót és kész. Más morál van itt és ott...
Végre ma rászántam egy órát, hogy leveszem a kárpitot és megnézem, hogy hol a gond. Lelkileg forrasztásra készültem megint.
Nos semmit nem találtam, csak egy a helyéről kipottyant magas sugárzót. Ott lógott a vezetékén. Bármit bárhova mozgattam, onnantól hogy levettem a kárpitot, nem recsegett többé. A csatlakozókat azért megigazítottam, a mélyközép késes csatija olyan formán volt laza, ahogy az injektor csatlakozóknál már megismerhettem. Szorítottam rajtuk. És ennyi. Összeraktam, a csipogót beraktam a helyére és kész, jó, nem recseg.
Az egy órába így belefért az is, hogy a felső fekete bőröket leápoltam. Azt szívja legjobban a nap, azt fogdossuk legtöbbet. És olyan szép, érdemes vigyázni rá.
Még a mai napra egy mosás is jutott, egyúttal megvan a módszer a fekete fényezés foltmentes tisztítására:
1- kézi mosóban mosás, öblítés
2- menetszéllel szárítás
3- ablaktisztítóval folyamatosan fújkálva egy mikroszálas törlővel való áttörlés
Így kevesebb és könnyebb a munka mint vödörből kézzel mosni, és sokkal szebb is
az eredmény.











A forma ami 25 éve nem unalmas, nem avul el. Szerethető, szép, és ugyanúgy kilóg az átlagautók szürke tömegéből mint 25 éve. És hogy emellett praktikus és funkcionális, ez teszi igazán jó használati tárggyá. Akkor kicsi prémiumszerűség volt, sokaknak újonnan elérhetetlen álom. Ma egy különc megoldás a napi közlekedésre az átlagba belesimulni képteleneknek. Akik szívük mélyén tiltakoznak az ellen amivé az autózás lett és akik nem tudják elengedni az érzést amit egy öreg olasz autó adni tud. A régi harc pora már elült, Fiat éra előtt, vagy után? Ahogy haladunk az időben, úgy kopik, vész el állandóan valami. Jön helyére valami új, amit vagy befogad az ember vagy idegenkedve kerülgeti. Így volt ez akkor, így van most is. Ezeknek a műalkotásoknak a szépsége, hogy ha valamelyik egyszer rabul ejt, nem ereszt. Éveken, évtizedeken keresztül . Mindegy, hogy egy Alfetta, egy 75, vagy 155. Amelyik belopta magát a szívedbe, az meghatároz onnantól mindent amit az autókról gondolsz. Egy viszonyítási pont, amin semmi nem változtat. Ha egyszer az ablakon kikönyökölve a virágzó gesztenyefák illatában szabadon autózva megérintett a gép ember összhangja akkor az ott beléd ég. Nem akarsz elszigetelt bunkert, suv-ot, dodzsemet, repülőt, semmit. Csak egy igazi Alfát.



Az előfűtő beépítésekor két éve még egy időzített bombát hagytam. Az egyik aljzat nem vízmentes házú, hanem én tömítettem ipari gumival és zsugorcsővel (mivel nem volt raktáron vízmentes Weipu aljzat akkor). Időnként ránéztem, de alapvetően nem volt gond vele. Most is széthúztam, megnéztem, és ahogy vettem ki, magával hozott a motortérből egy szabadon lógó vezeték véget...
A hűtőventilátor előtét-ellenállásáról simán csak leporladt a csatlakozó. Így a 30+ fokok közeledtével jobb ha működik az a ventilátor, szóval kicuccoltam a forrasztós szerszámaimat. Itt most nem törekedtem a veterános szintű gyárias megoldásra, inkább két rendes csúszósarut alaposan körbezsugorozva felforrasztottam. A levett alkatrészeket pedig eltettem a "146 cuccok" dobozba :-)
Ha meg már ott matattam, a bombát is megszüntettem, épp jókor. Az ipari gumi feladta, a forrasztások el voltak már oxidálva, víz jutott be. A következő télen ez már csapkodta volna a kismegszakítót.
Plusz tanulság: az előfűtő kábel egy szakasza kültéri "gumikábel". Ez jól hangzik, kültéren és ipari berendezéshez használom rendszeresen, viszont motortérben kiegészítő védelem nélkül alkalmatlan.
A rezgések, mozgások nagyon könnyen kidörzsölik. Érdemes tehát egy műanyag védőcsövet még rátenni, ami a mechanikai hatásoktól megvédi.








Sok? Nem sok? Havi 700km-t megyünk az autóval mostanában. Ez mind városban szaladgálás. A kaput szinte be sem csukjuk a zöld autó mögött. Jön-megy, használjuk, nem panaszkodik. A 160 ezres fotót nem tudom hova tettem, de azóta lett 161 és már a következő ezrest is félig legurultuk. Hétvégente átnézem a motorteret, olajszint, vízszint ellenőrzés, ennyit kér. Már közel az iskolaév vége, le merem írni, újabb "szezont" dolgozott végig nulla meghibásodással. Kapott a télből, az esőből, a kikátyúsodott, gödrös utakból naponta. És a gyári lengőkarokon szalad még most is. Nem kopog, nem lóg, nehéz elhinni, hogy mennyire tartós konstrukció ez.. A stabilizátor szilenteket hallom nyöszörögni nagy melegben, de mivel nagy meleg mostanában nincs, bőven ráér ezzel foglalkozni.
A nyári szünetben majd sort kerítünk egy alapos átnézésre.



Idén volt a XX. Selénia Rally. A kis családias találkozó egy hihetetlen színvonalas eseménnyé nőtte magát, a kerek évfordulót pedig sikerült igazán exkluzívan megünnepelni. Hollókő, Hotel Castellum. Egy négycsillagos szálloda, csak Alfásokkal teli. Eddig a fűben heverészős piknik hangulat volt A Selénia Rally, és úgy érzem a jövőben is efelé fog visszakanyarodni. De ezt kár lett volna kihagyni. Sokak ingerküszöbét karcolta a szállásdíj, tudom. A valóság valahol félúton. A szervezők idén egy luxus rendezvényt varázsoltak elérhetővé nekünk, Alfásoknak. És ez is a Selénia Rally. És idén volt az, amikor úgy éreztem, hogy igen, itt a 159 kellett. A 159 pont olyan kicsit puccos, nagyon elegáns, és nem látszik rajta, hogy a kor már sokunk számára elérhetővé tette. Gyönyörű volt a sok Alfa a hotel parkolóban. A márka megítélését biztosan emelte mindazok szemében akik látták a vadiúj épület előtt sorakozni az olasz remekműveket.
A többi már praktikum. Kellett a 159, mert tavaly óta többen lettünk, a nagyobb autó kellett. Ugyanezért a csendesebb és gyorsabb autó kellett, amivel egy szundítás alatt célbaérünk.
A verseny szokás szerint nagyon szervezett, nagyon ötletes volt. Idén két itiner volt, egymással szemben indított autókkal. Nagy ötlet :-) A szervezők is tudják, érzik, hogy mennyire jó amikor fél napon keresztül jönnek szemben az Alfások, köszönnek, villantanak, örülünk egymásnak. A két lányom idén az eddigieknél is jobban kivette a részét a feladatmegoldásban, hiszen sokszor a kicsi az autóban aludt, valakinek maradni kellett. Idén először úgy indultunk el reggel 9 után néhány perccel, hogy a cél most csak végigmenni. Egy 10 hónapossal a hátsó ülésen ez volt a reális.
Végigcsináltuk, igazi családi csapatmunka volt. Éppen belefértünk a fél óra időlevonásba is. Sőt, mint kiderült, a végén még lazíthattam volna, ugyanis 3 perccel gyorsabbak voltunk a szintidőnél.
Hogy mennyire volt szervező munka végigcsinálni, jól mutatja, hogy kb fogalmam sincs, hogy hol jártunk. A Bánki tóra, Szécsényre emlékszem, ezeken kívül csak az adott pillanat adott feladataira. Ki éhes, ki szomjas, ki marad a parkolóban, ki sétál a kicsivel :-) Sebaj, ez is más volt mint eddig, és így is jó volt.
Az igazi meglepetés pedig akkor ért, amikor épp visszaértem a boltból (elfogyott a vizünk) és a nevemet hallottam.
Kilencedik hely. Ez idén nekünk felért a dobogó tetejével, nagyon jó érzés volt :-)
Köszönjük az élményt a szervezőknek, hatalmas munka áll emögött. Remélem kitart még a lelkesedésük, ez az a találkozó, amit piros betűvel vések a naptárba, ez a fix pont. Sokakkal itt, évente egyszer találkozok, mégis úgy, mintha csak tegnap búcsúztunk volna.









0
596
Fórum
Friss topicok
- Giulia
- Filmek
- Spider
- 159
- Brera
- Alfa történelem, híres ...
- Alfa reklám
- Oldtimer, youngtimer
- Együnk-igyunk, amíg teh...
- Coffee - Minden ami kávé
Tagok
Új tagjaink
- Olxander
- UTPcableman
- rajkailaszlo
- Tamas.F.Lamas
- Filip05
- Milán147
- copernico
- PolgárViki
- Bimbi10
- grimedth