Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

.. és picit le is hagytuk. Mármint kilométer futásban most érte utol a 159 a TD-t. Picit túl is szaladt. Pár napig most úgyis pihen, hátha összejön egy azonos állás.
Addig is pár fotó. Szépen megy, gyorsan szalad, halkan suhan, nincs vele gond. Elég jól bevált végül ez az autó, egyetlen félelmemet (=fórum para) sem igazolta. Az apró nyűgjei is elkoptak, most csak úgy... jó.

Végre jó helyre vittem az autót. Olyan szerelőhöz, aki hamar fogad, gyorsan és korrektül megoldja a dolgokat. Az autó sikeresen levizsgázott, hibátlan állapotban találták.
Én azért tudtam egy halk kopogó hangról, ezt meg is említettem Zolinak, a szerelőnek. A vizsga után átnézte, meg is találta a kopogás okát. Az volt amit én is sejtettem, a jobb hátsó stabilizátor bekötés pici gömbfeje. A csere megtörtént, tényleg hibátlan a vas :-)

Régóta előjön döcögős rossz úton, hogy reccsen egyet a hangszóró a bal hátsó ajtóban. Mostanában már gyakrabban csinálta, úgyhogy egyszerűen kihúztam az ajtó csatlakozóját. A recsegést megszünteti ugyan, viszont a központi zár sem zárja le azt az ajtót. Mindegy, apróságokon nem akadunk fenn, így közlekedek egy ideje. Itt "falun" nem nyitogatnak autókat :-) Ha Budapesten jártam, olyankor a parkolóban bedugtam a csatlakozót és kész. Más morál van itt és ott...
Végre ma rászántam egy órát, hogy leveszem a kárpitot és megnézem, hogy hol a gond. Lelkileg forrasztásra készültem megint.
Nos semmit nem találtam, csak egy a helyéről kipottyant magas sugárzót. Ott lógott a vezetékén. Bármit bárhova mozgattam, onnantól hogy levettem a kárpitot, nem recsegett többé. A csatlakozókat azért megigazítottam, a mélyközép késes csatija olyan formán volt laza, ahogy az injektor csatlakozóknál már megismerhettem. Szorítottam rajtuk. És ennyi. Összeraktam, a csipogót beraktam a helyére és kész, jó, nem recseg.
Az egy órába így belefért az is, hogy a felső fekete bőröket leápoltam. Azt szívja legjobban a nap, azt fogdossuk legtöbbet. És olyan szép, érdemes vigyázni rá.

Még a mai napra egy mosás is jutott, egyúttal megvan a módszer a fekete fényezés foltmentes tisztítására:
1- kézi mosóban mosás, öblítés
2- menetszéllel szárítás
3- ablaktisztítóval folyamatosan fújkálva egy mikroszálas törlővel való áttörlés

Így kevesebb és könnyebb a munka mint vödörből kézzel mosni, és sokkal szebb is
az eredmény.

A forma ami 25 éve nem unalmas, nem avul el. Szerethető, szép, és ugyanúgy kilóg az átlagautók szürke tömegéből mint 25 éve. És hogy emellett praktikus és funkcionális, ez teszi igazán jó használati tárggyá. Akkor kicsi prémiumszerűség volt, sokaknak újonnan elérhetetlen álom. Ma egy különc megoldás a napi közlekedésre az átlagba belesimulni képteleneknek. Akik szívük mélyén tiltakoznak az ellen amivé az autózás lett és akik nem tudják elengedni az érzést amit egy öreg olasz autó adni tud. A régi harc pora már elült, Fiat éra előtt, vagy után? Ahogy haladunk az időben, úgy kopik, vész el állandóan valami. Jön helyére valami új, amit vagy befogad az ember vagy idegenkedve kerülgeti. Így volt ez akkor, így van most is. Ezeknek a műalkotásoknak a szépsége, hogy ha valamelyik egyszer rabul ejt, nem ereszt. Éveken, évtizedeken keresztül . Mindegy, hogy egy Alfetta, egy 75, vagy 155. Amelyik belopta magát a szívedbe, az meghatároz onnantól mindent amit az autókról gondolsz. Egy viszonyítási pont, amin semmi nem változtat. Ha egyszer az ablakon kikönyökölve a virágzó gesztenyefák illatában szabadon autózva megérintett a gép ember összhangja akkor az ott beléd ég. Nem akarsz elszigetelt bunkert, suv-ot, dodzsemet, repülőt, semmit. Csak egy igazi Alfát.

Az előfűtő beépítésekor két éve még egy időzített bombát hagytam. Az egyik aljzat nem vízmentes házú, hanem én tömítettem ipari gumival és zsugorcsővel (mivel nem volt raktáron vízmentes Weipu aljzat akkor). Időnként ránéztem, de alapvetően nem volt gond vele. Most is széthúztam, megnéztem, és ahogy vettem ki, magával hozott a motortérből egy szabadon lógó vezeték véget...
A hűtőventilátor előtét-ellenállásáról simán csak leporladt a csatlakozó. Így a 30+ fokok közeledtével jobb ha működik az a ventilátor, szóval kicuccoltam a forrasztós szerszámaimat. Itt most nem törekedtem a veterános szintű gyárias megoldásra, inkább két rendes csúszósarut alaposan körbezsugorozva felforrasztottam. A levett alkatrészeket pedig eltettem a "146 cuccok" dobozba :-)
Ha meg már ott matattam, a bombát is megszüntettem, épp jókor. Az ipari gumi feladta, a forrasztások el voltak már oxidálva, víz jutott be. A következő télen ez már csapkodta volna a kismegszakítót.

Plusz tanulság: az előfűtő kábel egy szakasza kültéri "gumikábel". Ez jól hangzik, kültéren és ipari berendezéshez használom rendszeresen, viszont motortérben kiegészítő védelem nélkül alkalmatlan.
A rezgések, mozgások nagyon könnyen kidörzsölik. Érdemes tehát egy műanyag védőcsövet még rátenni, ami a mechanikai hatásoktól megvédi.

Sok? Nem sok? Havi 700km-t megyünk az autóval mostanában. Ez mind városban szaladgálás. A kaput szinte be sem csukjuk a zöld autó mögött. Jön-megy, használjuk, nem panaszkodik. A 160 ezres fotót nem tudom hova tettem, de azóta lett 161 és már a következő ezrest is félig legurultuk. Hétvégente átnézem a motorteret, olajszint, vízszint ellenőrzés, ennyit kér. Már közel az iskolaév vége, le merem írni, újabb "szezont" dolgozott végig nulla meghibásodással. Kapott a télből, az esőből, a kikátyúsodott, gödrös utakból naponta. És a gyári lengőkarokon szalad még most is. Nem kopog, nem lóg, nehéz elhinni, hogy mennyire tartós konstrukció ez.. A stabilizátor szilenteket hallom nyöszörögni nagy melegben, de mivel nagy meleg mostanában nincs, bőven ráér ezzel foglalkozni.
A nyári szünetben majd sort kerítünk egy alapos átnézésre.

Idén volt a XX. Selénia Rally. A kis családias találkozó egy hihetetlen színvonalas eseménnyé nőtte magát, a kerek évfordulót pedig sikerült igazán exkluzívan megünnepelni. Hollókő, Hotel Castellum. Egy négycsillagos szálloda, csak Alfásokkal teli. Eddig a fűben heverészős piknik hangulat volt A Selénia Rally, és úgy érzem a jövőben is efelé fog visszakanyarodni. De ezt kár lett volna kihagyni. Sokak ingerküszöbét karcolta a szállásdíj, tudom. A valóság valahol félúton. A szervezők idén egy luxus rendezvényt varázsoltak elérhetővé nekünk, Alfásoknak. És ez is a Selénia Rally. És idén volt az, amikor úgy éreztem, hogy igen, itt a 159 kellett. A 159 pont olyan kicsit puccos, nagyon elegáns, és nem látszik rajta, hogy a kor már sokunk számára elérhetővé tette. Gyönyörű volt a sok Alfa a hotel parkolóban. A márka megítélését biztosan emelte mindazok szemében akik látták a vadiúj épület előtt sorakozni az olasz remekműveket.
A többi már praktikum. Kellett a 159, mert tavaly óta többen lettünk, a nagyobb autó kellett. Ugyanezért a csendesebb és gyorsabb autó kellett, amivel egy szundítás alatt célbaérünk.
A verseny szokás szerint nagyon szervezett, nagyon ötletes volt. Idén két itiner volt, egymással szemben indított autókkal. Nagy ötlet :-) A szervezők is tudják, érzik, hogy mennyire jó amikor fél napon keresztül jönnek szemben az Alfások, köszönnek, villantanak, örülünk egymásnak. A két lányom idén az eddigieknél is jobban kivette a részét a feladatmegoldásban, hiszen sokszor a kicsi az autóban aludt, valakinek maradni kellett. Idén először úgy indultunk el reggel 9 után néhány perccel, hogy a cél most csak végigmenni. Egy 10 hónapossal a hátsó ülésen ez volt a reális.
Végigcsináltuk, igazi családi csapatmunka volt. Éppen belefértünk a fél óra időlevonásba is. Sőt, mint kiderült, a végén még lazíthattam volna, ugyanis 3 perccel gyorsabbak voltunk a szintidőnél.
Hogy mennyire volt szervező munka végigcsinálni, jól mutatja, hogy kb fogalmam sincs, hogy hol jártunk. A Bánki tóra, Szécsényre emlékszem, ezeken kívül csak az adott pillanat adott feladataira. Ki éhes, ki szomjas, ki marad a parkolóban, ki sétál a kicsivel :-) Sebaj, ez is más volt mint eddig, és így is jó volt.
Az igazi meglepetés pedig akkor ért, amikor épp visszaértem a boltból (elfogyott a vizünk) és a nevemet hallottam.
Kilencedik hely. Ez idén nekünk felért a dobogó tetejével, nagyon jó érzés volt :-)
Köszönjük az élményt a szervezőknek, hatalmas munka áll emögött. Remélem kitart még a lelkesedésük, ez az a találkozó, amit piros betűvel vések a naptárba, ez a fix pont. Sokakkal itt, évente egyszer találkozok, mégis úgy, mintha csak tegnap búcsúztunk volna.

Az autó két és fél éve van nálam, komoly gondokat nem produkált. Ahogy általában az autóimnál, nála is igyekszem apró lépésenként az állagmegőrzésen túl is hozzátenni valamit. A 159-ezt egy profi fényezés korrekció/polírozás formájában kapta meg. Nem volt nagyon rossz állapotban, de az előző gazdi kutyusainak a nyomát is viselte itt ott, és nálam is került rá pár apró karc. Egy jégkáros szakemberrel a motorháztetőből anno kivetettem egy kis horpadást, akörül is látszottak halvány karcok. És úgy egyáltalán, nem tündökölt már a gyári fényében, volt egy fura opálos réteg rajta.

Egy ideje keresgélem, hogy hova vigyem, kire bízzam, aki profi munkát végez. Budapesten van egy-két híres neves műhely, de az nekem nem megoldható, hogy oda vigyem, napokra otthagyjam. Valamiért most év elején találtam rá egy debreceni mosóra, akik polírozást is hirdetnek. Gondoltam ha más nem, egy átlag polír is megteszi elsőre, rákeérdezek. És szerencsém volt, duplán. A hölgy akivel beszéltem, azzal kezdte, hogy persze, vállalnak, de nem 20-30e lesz. És 2 nap legalább. Két ember nyúlhat polírgéphez náluk, a hely tulajdonosa és a fényező szakembere. Na innentől tudtam, hogy jó helyre jöttem. Hétfő reggelre várták az autót, itt ért a másik meglepetés. A tulajdonos egy volt osztálytársam. :-) Így aztán végképp bátran hagytam ott nekik a gépet.

Két és fél nap, két ember fejenként 20 óra munkája. Külön helyiséget tartanak fenn polírozásra. Nagy üvegajtók, tükrök és mobil led munkalámpák. Végre végre, nem az udvaron "flexelik" körbe. Pont ezt kerestem. Az autóban bent hagytam a javító stiftet, használták is.

Ma mentem érte, az utolsó simításokat végignézhettem. K2 Gravon réteggel fejezték be a műveletet ahogy figyeltem. Négyzetcentinként. A srácok szerintem szerették az autót, láthatóan gyönyörködtek a formájában. Én leesett állal sétálgattam körülötte. Most ahogy kinéz, az egész fantasztikus. Hogy hónapok múlva is egy hologram mentes fényezésű autó lesz e azt csak remélem, de a hozzáállást és alaposságot látva, nem hiszem, hogy gond lesz. Most egy hatalmas tükörfelület az egész. Sehol egy karc, lett egy közel hibátlan fényezésű autóm. Illetve mostmár kettő :-)

A képek polír előtt és után készültek. Közben a bőrápolást is megcsináltam a szokásos AutoGlym ápolókkal.

Eddig tartott a teszt időszak, megszületett a konklúzió.
1. A fedélzeti kamera feleslegesen rögzít éjjel nappal, a garázskapu éjszakai képével csak az SD kártya fog pikk-pakk kinyíródni.
2. A Xiaomi Roidmi Bluetooth transzmitter feleslegesen eszi az akksit állandóan , plusz szeret melegedni is ha fixen napokig áram alatt van.
3. A töltő is csak szívja az akksit, de minek. A fedélzeti teló kb 5 napot elketyeg töltés nélkül, hétvégére meg beviszem feltölteni. Úgyis kell, hamar ráköltözött az udvari világítás és az öntöző rendszer időzítés is.
Szóval kapott egy szilárdtest relét a teljes okos arzenál. A szivargyújtó tápját, ahonnan minden le van osztva, lereléztem a hátsó ablakemelő gyújtásra bekapcsoló tápjáról.

Azóta pedig már lóg a C-Tek töltőn az akksi, kap egy teljes töltést. Így leállított motornál újra nulla fogyasztó van, talán így újra 7 évet kihúzunk egy akkumulátorral. Fő az optimizmus :-)
Az SD kártya is tovább él majd és főleg vicces, ahogy indítás után megszólal az öreg autó: 'start recording' :-)

Képek még. Hogy ide is szövegeljek: Droberto blogja alapján lelkileg rozsdakupacra készültem a lökhárító alatt. Kellemes meglepetés volt, sehol semmi rozsda az alsó merevítőn és környékén. Egyedül a zárhídról szedi le a gumitömítés pár évenként a festéket, de ehhez nem kell lökhárító leszedés, majd nyáron megint lekezelem.