Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Tavaly szeptemberben volt, amikor az útvonal terve elkészült. Sikerült a társaságnak annyira elhúzni az időt, hogy a tél beköszöntött. Kicsit lassan ébredtünk idén, inkább a naptárt néztük mint az időjárást, szerintem simán el lehetett volna menni két hete is, de hát februárban(!), ilyen még nem volt, nem is gondol rá az ember. Végül Laci barátommal ketten tudtunk most részt venni.

Rétságon tankoltunk. Ipolyság, Egeg, Zsember, majd négyszámos utakon Bagyan és Bacsófalván keresztül jutottunk el Selmecbányára. Nem volt olyan klassz mint amit a gugli ígért. Kicsit döcögött, de a kanyarok elég jók arrafelé is. A Selmecbánya-Teplafőszékely-Szklenófürdő rész igazán tetszett, mentünk háromszor, olyan jó kanyarkombinációk voltak ott. Ekkor még az utak teljesen vizesek voltak az éjszakai esők miatt. Utána pár kilométert a Garam-völgyében kellett megtenni, majd Szénásfalu, Vihnye, Hodrushámor útvonalon mentünk. Sajnos már nem tudom beazonosítani az utak minőségét, de elég jó volt autózás szempontjából. Zsarnóca után az 512-esen haladtunk Pálosnagymező felé, kiváló volt az út, de vagy 10-15km hosszan egybefüggő lakott területen vezetett.
Az volt a nagyszerű terv, hogy ne kelljen a Nyitra lapos öntésterületén menjük, levágjuk Kicő felé az utat az 511-es hegyi úton. Nagyugróc után útzárba ütköztünk. Nem megfontolt, de gyors döntést hozva elhatároztuk, hogy a köves úton megkerülhetjük a felújítás alatt lévő 5km-es szakaszt. Mikor majdnem célba értünk egy sorompóba ütköztünk. Nem volt mit tenni, visszadöcögtünk és kerültünk a laposon Kicőig. Kistapolcsány, Ebedec, Nagyülés, Újbánya. Nem volt különösen emlékezetes, de jót autóztunk arrafelé is. Indulás előtti napon jól észrevettem, hogy Magasmart és Majere közötti út elég jó lesz és nem kell a Garam-völgyében menni Selmecbánya felé. Tévedtem, nagyon döcögött, de nem sajnáltuk végül azt a negyed órát, mert az 524-es Selmecbányáig nagyszerű. Forgalom továbbra sincs, csodás aszfalt, pazar kanyarok, hullámok. Elhatároztuk, hogy Szklenófürdőig kerülünk még egy negyedik oda-visszát mielőtt hazaindulunk. Majd mikor visszajutottunk Selmecbányára az 51-es és a 2538-as kereszteződésében hosszan beszélgettünk. Hét óra volt már mikor elindultunk hazafelé. Nekem óriási volt Selmecbánya után az erdei kacskaringós 524-esen tök sötétben autózni. Akkor már mindenki otthon volt, az út teljesen üres, lemaradtam, hogy Lacit ne zavarja a fényszóró.
Rétságon tankoltunk, összegeztük a napot. Selmecbánya és az onnan kivezető utak miatt érdemes eljönni errefelé, de csak ezért az Alföldről határeset. Ki is eszeltük, hogy egy kombinált útvonal a korábbi kedvenc túraútvonallal jó lenne.


Engem továbbra is nagyon szórakoztat a gépészkedés, a bal láb, jobb láb használata a féken, az sem zavart, ha párszor rosszul tippeltem és mégis vissza kellett volna kapcsolni kanyar előtt, de ott kellett tartani végül a féken a bal lábat. Néha pont az ellenkezője jött, jobb a féken sarokkal már készülök a gázon a visszakapcsolásra, de nem kell szúrni az alacsonyabb fokozatot, aztán vissza a balt. Tetszett, hogy sokáig vizesek voltak az utak.


Nagy tapasztalat, hogy a gugli utcakép csal. Nem azért mert friss vagy nem friss, hanem a kanyar és hullám kombinációt nem adja vissza és pont az ami miatt maradandó az autózási élmény vagy éppen csak egy jófajta hegyi úton hajtunk egyet. El kell menni az esélyes helyekre, meg kell tapasztalni. Az útminőség is csalóka, gyakran jobbnak látszik.



782km, őrület. Tavaly nagyon háttérbe szorult ez az autó, de ebben is van ’vitamin’. Fáin kis gép.

kép1 valahol Szklenófürdő közelében
kép2 ugyanott
kép3 döcögünk a kerülőúton
kép4 másik nézetben a kerülőút
kép5 ugyanott farakással
kép6 talán Maholányban a Zsitva partján
kép7 Magasmart és Majere között