Tagok >> Bluestrain >> Blog
Elmentünk rokonlátogatóba pár napra a hegyekbe. Párom nagynénjének Bükkszéken van nyaralójuk, éppen lent voltak, és meglátogattuk őket. Természetesen a 24-esen mentünk, mert kíváncsi voltam hogy a futómű meg a hűtés hogy bírja a hegyi szakaszt, nehogy Horvátországban derüljön ki hogy jobb lett volna hűtőt cserélni. Erőltetett tempó volt (sok vigyorral), de simán bírta. Átmentünk a fürdőbe is amit kibővítettek csúszdákkal, több külső medencével. A Salvus víz nem viccel, a jobb könyököm hetek óta dagadt és fáj, de egy nap lubickolás után lement a púp, és sokkal jobb lett.
Másnap megnéztük a siroki várat, meg a környező sziklákat. Jó túra volt, ajánlom mindenkinek.
Múlt hétvégén két cimborámmal elmentünk Kiskőrösre egy harmadik cimboránkhoz hogy egy kicsit feldúljuk a békés családi életét. Nem akartunk náluk zavarogni, ezért kimentünk a szőlőföldek mögé egy erdőbe, húsok és némi szesz társaságában.
A vasárnap reggel nehezen indult. Nem akartam rögtön kocsiba ülni mert sok rendőrt láttunk kint, ezért a haver elvitt minket Kecelre a Pintér-féle haditechnikai parkba.
Szép kis gyűjteményt összeszedett az öreg, még SZU 22 is van, jópár MIG, MI 8, ágyúk, harckocsik, szóval félnapos program. Csak az nem tetszett, hogy a vasak minden tájékoztatás nélkül lettek kiállítva.Úgy kellett kitalálni hogy mi micsoda.
Hát ezt jobban élveztem mint a 10 éves fia, főleg amikor a rakétákat felfedeztem. 20 éve nem láttam az öreg Vega S200-ast, ést most itt magasodott teljes valójában!
Igaz hogy ilyen szögben sosem állt, az állványról 43 fokos szögben indult, de apróságokon nem akadtam fenn.
A kötelező délutáni felhőszakadás elől bemenekültünk az ország (szerintem) legjobb cukrászdájába Soltvadkerten. A jégverést ott megvártuk, aztán irány haza.
Vasárnap 32 fok volt. Állt a levegő.Ha ez így marad, öngyulladás általi halált halok. Hétfőn hirtelen felindulásból elhatároztuk, hogy ezt a kánikulát valamelyik tengerben kellene átvészelni. Vettem némi kunát (80000-ért), beszaladtam egy zöldkártyáért a Villányi útra , vettünk tápot a teszkoban, berámoltuk a sátrat, egy-két ruhát, feltankoltam alfakocsit, és eltettük magunkat holnapra. Reggel 4-kor startoltunk. M0-on vettem egy 4-napos matricát, ami meg is határozta hogy péntek éjjelre célszerű hazatérnünk. A határig egyhangú, hajnali utunk volt. 140, tempomat, bóbiskolás. Utána újra autópálya Zágrábig (36 kuna), majd az A1-A6-on Rijekáig (60 kuna). 10-kor már kempinget kerestünk a Kvarner-öbölben. Hát sokat nem keresgéltem mert nagyon fürödhetnékem volt. Selce nevű településen Crikvenica mellett becsekkoltunk egy kempingbe, sátrat feldobtam, mire leesett kinyílt (ez a kechua specialitása :) A többit nem részletezem, hazafelé lenéztünk a Plitvicai tavakhoz, mert azt nem szabad kihagyni. Én már egyszer voltam, de nem emlékeztem rá hogy mibe fáj egy beugró. Hát nagyon fájt: 110 kuna/kopoltyú! Plusz parkolás!! A maradék zsetont is elvertük, de úgy hogy a pályadíjak után egy doboz cigi és 3 kávé éppenhogy belefért a végére. A vas jól viselkedett, 5,8-as átlaggal megjártuk a túrát.Találkoztunk alfisti.hr-horvát alfaklub-os márkatársakkal is! Péntek este 8-kor hazaértünk. Mindenesetre megérte! Hát ígyvalahogy...
