Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Most már 1 hónapja használom, egy darabig még naponta is járogattam vele.

Egyszerűen döbbenetes, hogy ez ilyen.

Hogy 1985-ben bementél egy alap hátsókerekes családi Alfaért a szalonba, és ezt kaptad.

Nem valami lebutított, orrtolós ikea szekrénysort, hanem egy gyönyörű, tényleg kompromisszummentesen őszinte, döbbenetes hangú, tágas, jól felszerelt szeretetgombócot, amit vezetni kell, amit olyanoknak építettek, akik szeretnek vezetni...

A mai, lebutított ember képtelen felfogni milyen jó dolog egy ilyen autóval járogatni.
De tényleg, ezt senki sem érti. Szaralfa, öreg, minekez...

Én megértem őket, ezt látják mindenhonnan. Tényleg, járj autóval munkába 3 km-re a belvárosban, keress parkolóhelyet ott, aztán otthon, örülj az 5.4-es átlagfogyasztásnak meg a húsz légzsáknak, a távolságtartós tempomatnak és annak, hogy gyakorlatilag semmi közöd a vezetéshez.

Ehhez képest egy ilyen autó hangos, büdös, nem is biztos, hogy gyors, de mivel hátul hajt ezért ésszel kell vele menni...

Nem a mai koordinátarendszerbe való autó ez. Nem is a pesti forgalomba, de nem is az m7esre péntek délután 180nal letolni a bmwket.
Hogy akkor mi a francra?

Egy hosszú nap után beülni, betenni a kedvenc zenédet -de csak ha nem elég a Bialbero hangja-, és amikor már senki nincs az úton, elmenni vele kanyarogni. Amikor nem érdekel a minimum 11 liter fogyasztás, amikor nem jelent semmit, hogy van-e nálad gyorsabb a világon...
Vagy csináld meg szombat hajnalban. Kelj fel csak emiatt 5-kor, igyál meg egy kávét, nyisd fel indulás előtt a motorháztetőt, csekkold vallásosan az olajszintet, simogasd meg a műszerfalat, gurulj ki a Szentendrei úton, fordulj el Pomáz felé, menj fel Dobogókőre, aztán reggelizz meg Esztergomban, még mielőtt a nyári nap felforrósítaná az aszfaltot.
Erre van. Ezt kell élvezni benne. Ilyenkor érzed azt, hogy megéri élni.

Ez akármit megér. Ez a boldogság. Forza Alfa Romeo.

(Átírattam. Továbbra sem értem mi kerül ennyibe ezen.)

Na szóval randival kezdődött...
Utána kellett minimum két hét gondolkodási idő, mert hát mégiscsak életem párjáról van szó :)

Kattogtam, nézegettem a youtubeon az ilyenekről a videókat, aztán egyre jobban belelovalltam magam. Rájöttem, hogy kell, mert a hahuról is eltűntek a legalább normális állapotú 75-ösök. Ez volt az utolsó lehetőség értelmes áron beruházni.

760-ért volt hirdetve, alku után az az ár 4 sárga tuning Konival lett volna elérhető.
Én még az út elején járok, ezért maradtak a gyári gátlók. 650 lett a vége.

Megérte-e? Igen.
Ez biztos. A 75-ös csodálatos autó. A maga olaszos bénaságaival, kényelmetlenségeivel... tényleg semmi sem érdekel amikor beülök és megszólal a Nord.


Rengeteg tervem van vele, a motorcserétől a sperren át a 4 sárga koniig es a féktuningig terjed az, ami valóban érdekel.
Valószínűleg ez csak évek alatt jön majd össze, 3 autó fenntartása azért sok erőforrást igényel, ez alatt feltehetőleg lakatoshoz is kell majd vinni őt, de azt hiszem megéri. Tényleg.

Remek autó, csodás élményeink lesznek még együtt. Nagyon szeretem. :)

Hát lett. Igen, egy éve nyavalyogtam, hogy nekem csak TS kell, meg másnak nincsen értelme, satöbbik...
Aztán szembejött a hirdetés, először a hahu robotja által, aztán a szokásos kínálatböngészés során, majd megláttam Facebookon is.

Felhívtam Alexot. Nagyjából fél órát mesélt az autóról, de úgy tűnt, legalább megnézni megérné.

Elmentem. Megnéztem. Vitt vele egy kört, aztán felajánlotta, hogy vezessem. Én?! Egy idegen autót? Csak úgy? Őszintén megremegett a lábam.
Úgy tűnik, a nők olyanok, hogy ezt megérzik. A bizonytalanságot, a félelmet...

Az első randink nem is sikerült túl fényesen. Sikerült alaposan megrecsegtetni a kettest, majd a kapubejáróban lefullasztani szegényt.

Hát, van olyan első randi, amin a fiú fülig belezúg a csajba, próbál nagyon a kedvére tenni, aztán először kicsúszik a vacsora közepén egy böfike ("basszus, a szénsavas víz..."), majd a végén egy pukika is ("basszamegbasszameg"). Az első benyomások valahogy így alakultak...