Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo k?z?ss?g

Úgy 2e km-rel ezelőtt kivillant a fékbetét kopását jelző lámpa. Már tavaly akarták velem cseréltetni Érden a fékeket, de úgy gondoltam, ez ki van fizetve, még nem szólt, és pláne nem fogok márkaszervizes áron féket cseréltetni. Ja és köszöntem, nem kérem a gyári, butított Jurid betéteket.
Hogy miért? Mert az OEM Jurid betétek téglalap alakú surlódófelületűek és nem töltik ki a 330-as szép nagy tárcsát. A képek közt látszik. Gondolom így biztosan nyikorgásmentes, vagy biztosan cseréni kell a tárcsát is a hullámos kopás miatt amit ez okoz?

Sokat agyaltam, hogy milyen tárcsa betét kombináció legyen. Szerettem volna mart tárcsát előre, de nem akartam eltérni a gyári high carbon specifikációtól. A Tarox árszintjéig nem megyek el egy 5 év alatt lerohadó kopó fogyó alkatrésznél, úgyhogy igazából az igényeim metszetében nulla darab termék volt található.

Gondoltam akkor Brembo Prime.. amiről kiderült, hogy minden műszaki rajzon Sub-group 1 az anyagbesorolása, ami nem high carbon. Gondoltam akkor Textar, mert az high carbon, és jó árban van. Aztán rájöttem, hogy oké, de az meg nem a PVT hűtési megoldású, mint a gyári. Szóval az OE cucc tűnt a legjobb kombinációnak, úgy gondoltam azt a kb 30e Ft felárat (a párért) megadom érte.

Az ellentmondás még ott van, hogy a nem high carbon Brembo Prime mégis CE R90, fogalmam sincs, nem tudom, a gyári az gyári, majd 5 év múlva ráérek gondolkozni megint ezen.
A betét Brembo Xtra lett, P23 185X, teljes tárcsafelületet kitöltő profillal. A figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy a piros zajcsillapító élét hőálló Gun metal sprayvel átszíneztem, nem bírta volna a szemem a sárga nyereg alól kivillanó piros színt. Piros nyergesek előnyben.

Nos el is kezdtem a minap a szép napsütésbena munkát, és eljutottam egész addig, hogy basszus, az emelőmmel esélytelen. Nem tudom biztonságosan megemelni. Kellett egy laposabb profilú és nagyobb emelőtányérú emelő. Szerelés helyett így emelőböngészés ment, beletelt egy-két órába mire találtam jót, elviselhető áron, raktáron Debrecenben.

Lincos a157 lett, alu/acél emelő, 15kg, nagyon könnyű, dupla munkahengeres, tudom javasolni..kivéve hogy volt egy garanciális malőr vele, amit még aznap megoldottak.

A szerelés egy következő napos délutánra csúszott, pár órát eltöltöttem vele, nyugisan, alaposan. Valahogy így:

1. Brake sevice mode ON
2. Akku saru le (!)
3. Fékfolyadék tartály kinyit
4. Kerék le. Kopásjelző vezeték le. A nyerget alá kell bakolni, mert egy fém fékcső fogja összesen tartani a csavarok oldása után. Ezt nem akarjuk elhajlítani és masszív szívásba szaladni.
5. KÁVÉ
6. Én még fent a helyén a két stift kiütése után 2db lapos csavarhúzót a betét és tárcsa közé nyomva visszatoltam a dugattyúkat.
7 Két T55 torx csavar ki, féktárcsa biztosító csavar ki, óvatosan a tárcsát kilegózni a fém fékcsőre továbbra is vigyázva.
8. Jöhet ki a rossz betét, és a rugó. Majd tisztítás, ami sok idő, vigyázva a fém fékcsőre továbbra is. Gravírgép drótkoronggal a kerékagyat is szépre, de nem belemarva.
9. Új rugó bepattint, betétek fülei alá Ate Plastilube, és mehetnek be. A stifteken lehelletnyi Plastilube, mehet be amíg kézzel megy. A betéteknél figyelni! A belső oldali jobbos és balos, a kopásjelző vezetéknek megfelelően. A külső mindegy.
10. Kerékagyra nagyon vékonyan rezes paszta, főleg a központosító peremnél, majd tárcsa visszalegóz, biztosító csavar be.
11. Torx-ok vissza, némi közepes erősségű (kék) csavarrögzítővel. Nyomatékkulcs ízlés szerint. Ezután a stifteket visszütni rendesen, nem elfelejteni!
12. Kerék vissza, no kapkodás. Ha mindkét oldalon kész a szerelés, a féfolyadék szintre ránézni. Ha MAX fölé jött, tiszta (!!) fecskendővel leszívni. Ha okés, kupak vissza.
13. Beülni, és pumpálni párat a féken, amíg fel nem keményedik és stabil pedálérzet nem lesz..
14. Akksi saru vissza. Gyújtás rá (nem indít!), kézifék be majd ki, majd be. Kilép a szervizmódból, szór pár hibaüzit.
15. Autó beindít, majd kormány elteker falig balra, falig jobbra. Leállít. Majd beindít. Ekkor a hibaüzenetek elmúlnak, minden szép és jó.
16. Egy óra alatt összes szerszám, szirszar, zsír, limlom elpakol, napi 10e lépésszám elérve.
17. 20km óvatos fék bejáratás, az első métereken figyelve, hogy minden oké e. Lényegében kb 85km/h tempóról 45-50-ig lassítások 5 kisebb szakaszos fékezéssel. Ez 20-25km-en keresztül, ez az AP Racing ajánlása az első bejáratási fázisra.

És ennyi. A költségek az emelőt is tartalmazzák.

Vártam is és nem is. Eltelt az 5 év, lejárt a garancia. Pár hónapja még meg voltam győződve róla, hogy nem változtatok, viszem Érdre, legyen ott az Alfás pecsét, kell az, ennyit megér.
Ahogy közeledett az éves szerviz, úgy kezdtem elbizonytalanodni. A hátam közepére nem kívántam 5-6 óra vezetést és 2 óra ügyféltérben rohadást, vagy épp Érden tűző napon mászkálást. Legalább lenne ott valami. De nem van.

Eszembe jutott, hogy ohhóó, Nagyváradon van márkaszerviz. Nosza kértem is árajánlatot. Már beleéltem magam, hogy egy óra autózás oda, egy vissza, tök jó lesz nekem, és még biztos olcsóbb is keletebbre. Hamar lehervadt az optimizmusom. Kicsit erősre sikerült az ajánlat.

A dolog annyira megütött, hogy inkább kértem Érdről is egy ajánlatot, hogy lássuk mennyi is az annyi. Nos mikor azt megláttam, akkor szépen leülepedett bennem, hogy ennek itt a vége.

Nem csak a felár sok, hanem úgy kompletten. Az egy napom ami megy a levesbe, egy tank benzin. Ez így összesen értelmetlen. És újra haragszom az Alfa Romeora, mert nincs használható szervizhálózata.

Hogy mi lett a vége? Felhívtam a Tomi szomszédom tesóját, Timit. Van egy szervizük, lényegében itt, 200m-re. BMW-ben profik, jártam már ott a Giuliettával hétvégén "workshop"-ozni, de a vezérlés cserét is ők csinálták rajta. Illetve Geri, akiben nagyon megbízok.

Vállalták úgy, hogy én viszem a gyári alkatrész pakkot. Én pedig megkönnyebbültem.
Egy nagy felszabadultság érzésben jött le rólam az Érdre menés, egész nap elcseszés utálatos terhe. Gyűlöltem, őszintén megmondom. Annyit jártam ott, annyit szívtam, csereautóztam, elég volt.

És ez így.. reggel átgurultam az autóval, majd 5 perc alatt hazasétáltam. Volt egy nyugis nyári napom, csináltam a dolgom. Majd ebéd után kaptam egy üzit, hogy kész, számla kiállítva, pecsét a füzetben. Köszi nekik, hogy így 35 fokban is, vitt alkatrésszel is, levettek egy terhet a vállamról.

Ami rám maradt, az olajszint beállítás. Mert ott még Max-ot mutatott 4.8l betöltése után 5 perc járatással, itthon már csak 1/2-et. Most 5.1l-nél járok, 3/4-et mutat. Sebaj, azt a maradék 1dl-t, ha tényleg kéri, ráöntöm a hétvégén.
A multair reset megvolt, szerviz számláló nullázva. És lett egy gyönyörű pecsétem, amilyen tuti más Alfa szervizkönyvében nem lesz :-)

50250km
Olajcsere szűrővel, pollenszűrő, légszűrő (OEM minden)
4db gyári gyertya
Gyári hosszbordás szíj

Már tavaly is tervezgettük denpet-tel, hogy el kéne menni egy rendes pályaoktatásra, ahol nem csak úgy magunktól próbálgatjuk az autót, hanem instrukciókat is kapunk, hogyan is kéne csinálni. A tavalyi Tempo Tréning egy jó tapasztalat volt, de az inkább vezetéstechnikai gyakorlatokról szólt, nem a hegyes menés mikéntjéről.
Ezért, amikor Zselé jelezte, hogy lesz tavasszal egy Giulia pályatréning, gyorsan lecsaptunk a szabad helyekre.

Itt is vezetéstechnikai gyakorlatokkal kezdődött a nap: vészfékezés (már halál unalmas), valamint a jávorszarvas teszt, amit hivatalosan kettős elkerülésnek neveznek. Az utóbbi során már komolyabb tempónál kellett megrángatni az autót, ami fontos tanulságokkal bírt a határhelyzetben való viselkedésről. Két lényeges dolgot tanulhattunk:

1. Gázt ne vedd el, mert elmászik a súlyeloszlás (előre terhel) és nem fog olyan stabilan manőverezni.
2. Oda nézz, ahova menni akarsz. Ergo ne megúszni, elkerülni akarj valamit, mint mikor próbálsz valamit ellökni magadtól, amihez hozzáérni sem nagyon akarsz. Hanem azon legyél fejben, hogy hova akarsz menekülni, hova akarsz érkezni és akkor eleve aszerint irányítod az autót, hogy az általad elképzelt nyomvonalon haladjon. Előbbi esetben lehet, hogy elkerülöd azt, amit megúszni akarsz, cserébe belecsattansz majd másba, amire addig nem figyeltél.

Ezek viszont nem tartottak sokáig. Utána egyből következett egy kis elméleti oktatás ideális ívről, kanyarvételről, fékezésről, stb. Ezt demostrálandó, az oktató mögött mentünk pár kört, aki mutatta az elmélet gyakorlati megvalósítását. Itt be tudtuk gyakorolni a dolgokat.

Ez után következett a szabad pályázás, ahol összerakhattuk az addig tanultakat, meghajthattuk rendesen az autót az új tudással felvértezve. Ez a része volt szerintem a csúcsa a dolognak. A "kiképzés" után ugyanis bátran, a határáin autózva hajthattuk a gépet és magabiztosan próbálgathattuk mit tud. Anélkül, hogy attól kellene rettegni, hogy mi van, ha elmérek valamit. Közúton biztos nem mertem volna ezt gyakorolni. Így viszont ezt a tudást már a napi vezetésbe is át tudom vinni, sokkal jobban ismerem az autó viselkedését és határait. Amit közúton nem mertem volna magamtól próbálgatni, tesztelgetni, azt itt megtehettem és most már magambiztosabban hajthatom a gépet máshol is.

Így utólag visszanézve, talán egy ilyen tréninggel kellett volna kezdeni. Voltam már néhány vezetéstechnikai tréningen, de magasan ez volt a leghasznosabb.

A napot egy köridő méréses versennyel zártuk. Álló rajtból indultunk, ami kicsit furcsa volt, hisz azt nem gyakoroltuk. De azért sikerült megcsípni a 3. helyet.

Még márciusban foglaltam időpontot a márkaszervizbe, hogy ha bármi probléma előjön az autóval kapcsolatban, akkor azonnal tudjak menni. Érzetre végül semmi gond nem volt, de ha már megvolt az időpont begurultam egy átnézésre. A kedvenc szerelőm, Csaba, át is vette az autót és együtt megnéztük. Örömmel konstatáltam, hogy még egy pici olajfolyást sem találtunk sehol.

Idén Érdre vittem az autót éves szervizre, a Fiat Szabóhoz. A szervizvezető előtt le a kalappal, mire jöttem el, tényleg azt éreztem, hogy a legapróbb problémám is érdekli, semmi nem marad megoldatlan. Valahogy időben is úgy sakkozta, hogy a napom ne kuszálódjon nagyon össze. Köszönöm ezúton is.

A kétéves szerviz egy fékfolyadék cserét is tartalmazott, erről nem is tudtam előzőleg. Pedig biztosan benne van a karbantartási tervben.. csak épp nem olvastam el :-)

Az autót úgy vittem oda, hogy meg voltam győződve róla, hogy haldoklik az akksim. Pár napos állások után teledobta hibakóddal az ECU-t. Légzsák, ABS, stop-start hibák. Ezen kívül a vizet is lecsipegette a minimum jelzés alá, amin nem aggódtam mert mind ezt csinálja, de jeleztem ott. Plusz én még hallok egy zizegő hangot (fene a fülemet, tudom..) ezt is megemlítettem.

Az olajcsere, szűrők cseréje és fékfolyadék cserén túl az autót elvitték próbakörre a zizegő hang miatt, szintre töltötték a hűtővizet, rámértek az akksira és külön computeres emberrel ellenőrizték a hibakódokat. Amikről kiderült, hogy a sofőroldali övcsat szenzor okozza. Ezt garanciában ki is cserélik nekem.
Így aztán valamikor erre kell vennem az irányt újra, de örülök annak, hogy nem maradtam magamra a problémáimmal, még ha azok apróságok is.

Múlt héten sok egyéb tennivalóval összeszervezve elvittem az autót Budaörsre az első kötelező szervizre. Délre volt időpontom, valamivel hamarabb érkeztem. Az autót valóban kb délben bevitték a köztes olajcserekor már megismert üvegkalitkába. Olajcsere, szűrők cseréje és pollenszűrő csere történt, plusz szoftverfrissítés a kanyarkövető lámpán és a központi média egységen. Kérdezték, hogy milyen olajat kérek, hát fene tudja. Kifizettem most a Selénia felárát. Motult vajon lehet ilyen helyen kérni? :-)
Közben most is akadt beszélgetőtársam, Emil gurult arra a 2.4-gyel. Rég találkoztunk, jó volt kicsit beszélgetni. Végignéztük a sok szép gazdára váró Alfát, megtapogattuk a Tonale-t, kielemeztük a bőrök minőségét, és szívtuk magunkba az Alfa Romeok hangulatát :-)