Nos hát az úgy vooolt, hogy mindenképpen akartam valami második autót. Elsősorban hobbinak, élvezkedni, meg úgy egyáltalán valamit, amibe a rendes kútfejről kell tankolni :)
Rohadt régóta érlelődött bennem a gondolat. Felmerült gyakorlatilag minden, de mindig oda lyukadtam ki, hogy 75-ös kell, de Twin Spark, másnak nincs értelme. (Egyrészt a motorerő, de ez csak huszadrangú kérdés, azonban: Sperr, vastagabb stabilizátorrúd, Brembo fék, 5x98-as lyukosztás, arról nem is beszélve, hogy egy csomóban narancs műszerfal van plusz a szélesítések, de az America hülye harmonikás lökőse nélkül... Másrészt nekem az a szerelem gyerekkorom óta.)
Ha az ember valami hülyeséget akar csinálni, akkor csinálja. De rendesen. Úgyhogy emiatt kiesett Warbi TD-je (pedig alkalmas lett volna a célra, de a rossz üzemanyag miatt nálam kiesett végül, fateroméknak sem kellett volna még egy autó most, bocs Gyuri:)).
Aztán van (azaz e post megírásakor még volt) egy eladó csudaszép 155 2.0 (8V) TS is, tőlem 20 km-re, Alsóőrsön (430 ezerért). Esküszöm, vagy 10x megnéztem a hirdetést, de aztán gondolkodtam. Egyrészt ugye olyanom már volt. Másrészt mégiscsak Fiat... (Bocs 155 tulajok) Harmadrészt: a rossz végén hajt.
Oké, nézelődünk nézelődünk, telnek a napok-hetek, egyszer csak belefutottam egy valóban újszerű (132K-t futott) 146 1.7 16V boxerbe. (430 ezerért) Jól beindultam rá, klímás, hibátlan, csak hajtani kell, stb... és miért is ne? Abban legalább van bugi... ugye.
És akkor jött Szabolcstól egy üzenet, miszerint "Ezt nem nézted?". Egy 75 TS volt a képeken (350 ezerért). Nem, ez így nem megfelelő: A Másik Gödöllői (bocs helyesírási kéziszótár) Alfa 75-ös Volt A Képeken. Ez az autó 2000-től (amikortól a miénk is ott lakott) állt folyamatosan Gödöllőn, egy középkorú hölgy hajtotta (elnézést!), de nagyon ritkán láttam koppkeresztben. Akkor még piros volt. Amikor az utóbbi időszakban láttam, bordóra lett fényezve, a szélesítések rajta meg szürkék voltak. A rendszámot is ismertem... Felhívtam a telefonszámot, a volt tulaj fia vette fel. Az édesapjuk volt a tulaj, aki 3 éve meghalt, egyébként a FAM alkatrészbeszerzői divíziójának volt a főnöke, olasz volt, van az autóhoz 8 doboz gyári, zacskós alkatrész... én meg meggyőztem magam.
Nem hirdették drágán ugye, de azért elég sok lakatosmunka lett volna vele, amire el is értem a lakatosomat, aki készséggel vállalta is volna. Nekem nem kell több... Az összeg és az élmény tekintetében megérte volna, és soha nem adtam volna túl rajta.
Kitaláltam a programot, szombaton reggel megyek érte, nem érdekel semmi, szerelmes vagyok. Alig aludtam egész héten.
Aztán szombat délelőtt (út közben) írt a srác, hogy elvitték az autót. Az orrom elől. Pedig esküszöm gondolkodtam rajta, hogy pénteken menjek érte Gödöllőre, de azt mondta a srác, hogy ő nem tudja most megmutatni, csak a bátyja vagy az édesanyja, ők meg annyira nem kompetensek, menjek csak szombaton...
Hát eléggé elszomorított. Annyira, hogy kicsit tágítottam a látókörömön. Boxer Alfát nem akartam (bocs boxeresek), mert csak.
Más olasz autót olyat, ami az én látókörömben lenne nem találtam, viszont felötlött bennem a gondolat: Ha már kevés pénzből akarom jól érezni magam, mi lenne, ha Fiat Punto Cabriot vennék? (Bocs Alfások :))
Felütöttem a hahut, 12 eladó példány. Na mondom lássuk, ezek az autók két éve még 400-500 magasságában voltak alsó hangon... Erre szembejött ez. Friss műszakival, kilakatolva, Pécsett. Noszarajta, nézzük meg. Próbaút: de hiszen ez harap, milyen jól forog, nincs zörgés, nincs nyeklés... Tök jó. Legyen.
Az árból alkudtam még 50 ezret, mert van a gyújtáskapcsoló szét van kopva, viszont és de: a kínálat tetejét jelentő 400 ezres árhoz képest itt majdnem a feléről beszélünk, ugyan kopottas a fényezés és csak lemezfelnin jött. Ezek filléres apróságok, pláne, hogy találtam egy donort Bp-n, ami 90 ezret futott garázsos autó, ugyanebben a színben. Arról valószínűleg megmenekítek néhány szép karosszériaelemet, ha lement az átírás, meg kiderült, hogy megbízható-e a kisautó és lehet-e ezekkel foglalkozni, vagy mással kellene inkább.
Az árat az élmény tükrében nem tartom soknak /240K/, 1.6 benzin, elektromos tető, 1 hónapos műszaki, kilakatolt küszöb és emelési pontok. Mindig magyarországi volt, a km óra állás teljesen hihető (192 ezer), sokat autópályáztak vele osztrákiában. Valszleg ezért kellett ugye kilakatolni is. Na de sebaj :)
Hazafelé Pécsről pedig kellemes 18 fok (június vége van hahó!!!!!!!!! valakinek szólnia kéne fenn...:)), de napsütés, úgyhogy nyitott tető, fűtés be (ismerős ez a 155-ből valahogyan, ott is mindig nyitottam ki a napfénytetőt, ha kellett ha nem), 90-nel csordogálás ON.
Hát ez nagyon más kávéház ám, mint a Sportwagon :))) Ott a 90 kellemetlenül lassú, még a hatodikat is nyögvenyelősen veszi, ez meg 5-ben 50-ről rángatás meg minden nélkül gyönyörűen gyorsít, és 6 - 6.5 liter közt fogyaszt, pedig a Mecsekben megcibáltam a bajszát. (De jó is duplakuplunggal visszaváltani...:)) És tök jól szól!!! Hiába, sokan mondják, hogy jók a Lampredi-motorok.
Így változott át a bordó 75-ös álom egyelőre egy sárga Cabriová. Hansúlyoznám, hogy EGYELŐRE... :) A műszaki időtartamát előreláthatólag nálam tölti, a továbbiakat meg majd meglátjuk :)
Ja és SIMÁN NÉGYSZEMÉLYES. Hihetetlen mekkora hely van benne. :)
