Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kezdem az elején.
Amikor megjelent 2002-ben a köztes FL, már teljesen bele voltam kattanva az Alfákba, így az Alfissimot is megvettem.
Ott a 156 bemutatásakor szerettem bele az Alfatex belsőbe, és habár az ottani cikkben egy bézs belsejű autó szerepelt zöld fényezéssel, eldöntöttem, hogy nekem olyanom lesz.

Mindösszesen 18 évet kellett rá várni, és a szín nem stimmel :))

Facebookon akadtam rá a hirdetésre, Sajószögedre kellett érte menni, de nekem megérte. Van egy hibátlan fl SW belsőm gombokért, ha valakit érdekel.

Kicserélni nem nagy mutatvány, az ülésfűtésnek gyárilag ott a stekker, csak rá kell dugni. Állítható gerinctámaszos. Tök kényelmes.

Mondta Alfácska Karácsony előtt pénteken.

Nem voltam megőrülve tőle, áhh.
Mivel a 75 már a téli álmát töltötte, a Punto meg a szüleimnek kellett, mert az ő 156-osuk motorja elbúcsúzott az élőktől (kátyú+széttört karter = csúnyán kukás csapágy, ezt mindenki jegyezze meg. Még jó, hogy van hozzá donor...).

Úgyhogy maradt a tömegközlekedés, aztán visszahoztam Bp-re a 75-öst. Amiben már nagyon érett az önindítócsere ugye. (Annak a blogjában írtam róla)

Viszont ötletem sem volt, mi baja van szegény 156-osnak, ezért az Alfariumot kértem meg, hogy segítsenek... akik csak január 6-án nyitottak, szóval maradt a 75-ösözés. Ami nagyon szuper, de télen nem illik.

Eljött a január 6, tréler - go to Alfarium.

Délutánra kiderült, hogy sajnos a baj csőstől jön, mivel beindulni ugyan beindult, de 3 hengerrel, az egyik porlasztócsúcs megkotlott az elmúlt hónapok állásàtól (gondolom...).

Úgyhogy kapott egy db bontottat, meg egy motormosást pluszban.

Még egy rossz hír: a 20 ezret sem futott bal hátsó kerékcsapágy meghalt... :(

A be nem indulást (VDC+ABS+CODE hibák a műszerfalon) pedig a kábelkötegben észlelhető szakadások eredményezték. Az egyik meg is lett őrizve, annyira "szép".



Még jó, hogy a ház előtt unta meg végleg és nem 1000 km-re...


Köszönöm az Alfariumnak a munkájukat! Gyorsak voltak és borzasztóan segítőkészek. Emellett a képeken látható illusztris társaságban lehetett a kombim :)

Ez az év elég felemásan sikerült.

Kezdetnek új munkahellyel, ami költözéssel (vissza Bp-re) járt, bár ez még visszanyúlik 2018-ra. Ez azt is jelentette, hogy a szükségesnél sokkal kevesebb idő, energia és anyagi forrás jutott az autóimra, ennek ellenére gyarapodott a számuk.

Az idei évet egy szlovákiai túrával indítottam, a 156-os derekasan helyt állt, mínusz 20 fokban is könnyedén indult.

Ezután áprilisig nem sok autós esemény történt, a Punto a garázsban pihent édesanyáméknál, a 156-os pedig sajnos többet állt, mint ment.

Áprilisban egy Milánói túrát tettem be a zsákba, ahol nem csak egy Inter-Juve meccset, hanem a Museo Storico Alfa Romeot is megnézhettem. Mindkettő hatalmas élmény volt, életreszóló... a múzeumban a Martini dekoros V6TI-t megkönnyeztem...

Ekkor még nem is sejtettem, hogy egy bő hónappal később újabb Alfám lesz, de május legvégén beruháztam életem hatalmas szerelmébe, Trombiba. Sajnos a fent említett okok miatt kevesebbet tudtam foglalkozni vele, mint azt szerettem volna, ez remélhetőleg jövőre megváltozik... mindenesetre rengeteg élményt kaptam tőle, önmagában egy átlag reggeli beindítás is óriási, de jártam vele Alfacityn, és kishazánkban egy csomó helyen.

A 2019-es év legnagyobb élménye azonban mégsem Trombival, hanem a Punto Cabrioval ért, ugyanis az ezévi horvát utat vele tettem meg. Az Alpokon keresztül, Kranjban megszállva egy éjszakára, majd Pulára elzümmögve.

Ahol egy Foo Fighters koncertre szóló jegyet váltottam be 3 órányi élményre :)))
Dave Grohlék zseniálisak voltak, mint mindig.

De nem erről akartam írni: amit a kis sárga kabrió élményben adott, azt nem nagyon tudom szavakba önteni. Gyönyörű időben, enyhe szellővel... Aki fikázza ezeket az autókat, az még életében nem próbálta ezt az élményt.
Remélem, Trombinak senki nem tolmácsolja ezt, de én tényleg az idei év és az elmúlt 12 év egyik legjobb emlékét köszönhetem a Puntocskának.

Mivel az ősz meleg volt és hosszú, akkor is tudtam használni és egész sokat kirándulni vele.

Az idei évem egyértelműen a 75-ösről szólt, az minden kanyart, elindulást, gyorsítást megízesít, de az év élménye az a Puntohoz és a horvát nyaraláshoz volt köthető.

Pláne, hogy az év végére egy nagyobb baleset is becsúszott a 156-ossal, amiben ráadásul én voltam a hibás is...

A lakatolás "kész" lett közel egy hónap alatt, de nekem nem igazán tetszik, és sajnos december végén előjött egy olyan hiba is, ami az autó beindíthatatlanságát eredményezi. Ennek a megoldása már a jövő év feladata lesz...

Mindenképpen keserédes, de az is bebizonyosodott, hogy minden járművem borzasztóan hálás és szeretetreméltó, ezért a gondok ellenére is mellettük maradok.


Lakatolás + olajcsere + bal első felső lengőkar (körbeértem, már csak ez volt benne régebbi)+ olajhűtő csöve + apróságok: 200.000.

A tavaly vásárolt, max 10 ezret futott téligumik egy frissen vásárolt 15-ös tojástartós felniszettre kerültek, fateromnak jutott még belőle egy szett közepes téligumi is.

Az akksim már 2 éve is haldoklott, fogalmam sincsen hogy bírta ki ilyen sokáig, kellett egy másik a 71 AH-s Varta helyére. 74-es Exide-ot vettem, úgy pörög az önindító, hogy csak na :)

Volt még olajcsere, mert idén pörögtek szegénybe a km-ek, Liqui Moly 5w40-et kapott, ahogy szokott.

Most egyelőre ennyi, még lesz pár apróság, de másra kellett a pééz :)

Km: 293.000 :)

Kép: ilyen csodálatos időre sikerült időzíteni a kerékcserét, meg ofkorz az olajcserét is... gratulálok magamnak :D

Az az igazság, hogy máshová úgysem írnám le, itt meg még az is lehet, hogy van, akit érdekel a tartalom :) Annyi, hogy a ráköltött összegeket csak ide irkálom fel, mert akkor nem zavarodik össze a rendszerem... :)

Szóval a Punto: a vásárlás (240 K) utáni átírás 59.000 ft volt, minden rendben ment, az eredetvizsga is.
A vásárlás 1 hónapja és 2 napja történt, azóta egy-két dolog kellett, először azt hittem megszívtam, de aztán kiderült, hogy szinte alig :)))

Az első szervizben egy vezérlés - olaj - szűrők - szelepfedéltömítés - gyújtáskapcsoló volt benne, a gyújtáskapcsolót még át kell lamelláztatni, ezért a 30.000 Ft-os végösszeg még meg fog nőni kb 6-7000-rel. Addig kétkulcsos a drága :)

2018. július 23-án este azonban az elektromos tetőnyitás bemondta az unalmast, a bal oldali munkahenger elköszönt az élők sorából. Kétmillió telefont és egy délelőttnyi Google keresést követően találtam egy darab bontót Keszthelyen, ahol volt Punto Cabrio, és ráadásul elektromos tetős. Mivel addigra már beleegyeztem abba is, hogy akkor legyen manuális a tetőnyitás (le is stipistopiztam egy manuális szerkezetet 30 ezerért :)), nem kicsit örültem, hogy a bontós 22 ezerért adta a KÉT MUNKAHENGERT, a CSÖVEKET, és A MOTORT. Ez most nagyon jól jött, a tető összes fogyóalkatrészéhez megvan a tartalék, a mai napon fogom beszerelni. Sajnos mivel nem szétszerelhető, sehol nem tudtak segíteni, újban nincs sehol, úgyhogy marad a bontó...

Ezen kívül pedig kapott egy Pioneer mechanika nélküli fejegységet (10.000,-), és 4 dísztárcsát (3 kóla). A két hátsó hangszóró már recsegett erőteljesen, de eszembe jutott, hogy egyszer még Dekka cartárstól vettem valami über 13 cm-es szettet. Nem szép, de be lett faragva hátra. Így már nem recseg :) (A hangszórókért kb 5 éve adtam 8.000 Ft-ot valamelyik Alfacityn, talán még a Suncityben tartottuk :))

Egyelőre ennyi :) Még vár a vezérlés cseréjére, mert veszek egy vízpumpát is.

Ráköltött összeg vásárlás óta: 72.000.

Nem akartam én igazán nagyféket, nem akartam semmi tuningot, nem akartam költeni rá... Stb.
Hogy aztán végül így is lett, az viszont Csörinek köszönhető :)

Na de in medias res helyett...

Azt hiszem májusban tett fel Buksi egy hirdetést, miszerint ő eladná a 155-ről megmaradt 305-ös Brembo nyergeit, mert lecserélte őket. Konzollal, tárcsával, betéttel együtt mondott rá 50 ezer JMF-ot. Úgy voltam vele, hogy na jó, hát egyszer élünk, megvásárolom. Megbeszéltük, hogy mivel nekem a dolog eléggé ráér, majd Alfacityre elhozza őket, én közben gyorsan elküldtem az árát (mert Buksiéknak kellett a zsé), aztán megdumáltuk a dolgot, pipa.

Felhívtam még aznap Csörit, aki viszont nem volt elájulva az ötlettől. Álláspontja szerint annyival nem lesz jobb a 305-ös fék a 284-esnél, mint amennyi nyűg van vele, ő inkább a 330-asra cserét javasolja. Na de ahhoz meg minimum a 17-es felni... Én meg egyelőre hanyagolnám azt az utak miatt...

(Eközben egy párhuzamos univerzumban) Amikor elvittem június elején Attilához az autót, azt mondtam neki, hogy amit tud nézzen át, hogy megbízható legyen és ne nagyon legyen vele gond egy darabig. Ő egy nap elteltével hívott. Idézem a beszélgetést: "Te Viktor, akárhogy is nézem, eléggé ki vannak a betéteid elöl is, a tárcsáról nem beszélve. Lecserélhetem?" Mire én: "Persze, ha már nálad van, csináld meg!" Megcsinálta. Nekem eközben valószínűleg az evésen járt az eszem, mert rohadtul nem maradt meg ez a nagyfék projekt. Az autó elkészült, vadonatúj féktárcsa-fékbetét ugye bent figyel.

Miután eszembe jutott a probléma, és Buksi elé tártam, úgy alakult, hogy meg is hirdettem Facebookon a nálam még soha nem járt Brembo fékszettet, ami aznap el is kelt. Egy Toyotában fog jó szolgálatot teljesíteni :) Buksi odaadta a vásárlónak, visszaküldte az árát nekem, én meg el kell, hogy fékezzem ezt a szett betét-tárcsa kombót, utána meg ki tudja mi jön :)))


Így alakult, hogy volt is Brembo fékem az SW-n, meg nem is :)

Szóval úgy indult a dolog, hogy a verdában az eredeti gyári CD-s fej volt, minden jóságával együtt.
Írogattam is én a zenei cd-ket bőszen, de azért kb. tavaly őszre meguntam a banánt, és hirtelen felindulásból vásároltam egy Yatourt. De fillérb@szó voltam, ezért nem BT-set, hanem a sima kábeleset. Nem baj, jó lesz, "vele megelégszem" - ahogy az esküvőn mondják, és mégiscsak úgy néz ki, mintha gyári lenne...

Na azért idén már elindult a vezérhangya, ráadásul ugyan a gyári fej se szól jól, de a Yatour meg kifejezetten szarul, még nagyon a kábel sem befolyásolja, bár jobb minőségűvel azért a kásalevesből lett valami egész emészthető. A gyári, hozzá adott kábel egy dologra jó: eldobni jóóóó messzire. :) Azt hiszem, postaköltséggel együtt volt 17 ezer az ára, végülis el lehetett vele ketyegni, de néha pendriveról is hallgatnék zenét, meg mégiscsak gyári rádió...

Szóval kimunkálódott bennem az elhatározás: kell valami jobb prüntyögés.
A nézelődés végeredménye az lett, hogy vettem egy fejet meg egy jó minőségű komponens szettet az ajtókba...

A fej a kinézete miatt (sima egyszerű piros, normális tekerőgombbal) Kenwood KDC-BT520 lett, jókat olvastam róla, és most már egyre jobban tetszik. Tud BT-t, van rajta AUX, USB (tölt is), 1 pár RCA, CD-s (a mai világban ez is nagy szám :)), DSP is van benne, 4x50 Watt, lejátszik FLAC-et, Mp3-at, WMA-t, Spotify dedikált funkció... Szóval így nagyjából ez az ami a minimum egy fejegységnél manapság. (Mondjuk a Spotify helyett Deezert használok...)
Ez 31.880 Ft-ba került, jó pár ezressel olcsóbban hozták INNEN, mintha máshol rendeltem volna meg.

Na igen, a következő kérdés a kormánytávvezérlő problémaköre. Mint azt tudjuk, létezik adapter, de mindenki riogat huszonharminconezres árakkal, meg a szar kínai minőséggel (az egyik boltban legalábbis ezt mondták). Egyes vélemények szerint az autó sem indul be ha rossz a távvezérlő adaptere, és az olcsóbbak közül mindegyik rossz.
Na ez az elmélet, én viszont olvasgattam. Az általánosan bevett adapter gyártója a Connects2 nevű brit cég, általában mindenhol 20+ áron mérik. Néhány jó alapos google keresés azonban kiadta EZT a linket. Igen, jól látjátok, a gyártó ugyanaz, csak az ár 23.000 helyett (nagynevű bolt) 12.000, plusz az illesztő a fejhez. Azért az bőven nem mindegy. Az illesztőhöz ugyan a boltos megkérdezte, hogy milyen fejhez szeretném, de azért mégis a Multilead-et küldte, amivel pofonegyszerű a bekötés. Van elméleti lehetőség arra, hogy a fejegységhez való illesztőt kérjük, én mégis a CT MULTILEAD kábelt kaptam.

Ezt a Kenwood fejhez a következőképpen kell párosítani: A MULTILEAD kábelhez tartozó csatlakozón a szükséges "hurkokat" kell úgy hagyni, a szükségteleneket pedig átvágni egy szimpatikus fogóval, majd leszigetelni, hogy ne szaladgáljanak kóbor áramok. Esetemben ez a lila kábel egyedüliként, más fejegységekhez természetesen más szálakat kell meghagyni. A vezérlő kábelét simán rá kell kötni a fejegység távvezérlő kábelére, majd a hat tonna vezetéknek és izének meg bigyónak kell helyet találni valahol a műszerfal mögött. Minimális előképzettség nélkül is működik, tökéletesen vezérel és nem hagytuk veszni a gombjainkat sem.

A következő kérdés a komponens szett kérdése volt. Számomra szimpatikus volt a Hertz ESK 165.5 szett, viszont ebből nem volt a kevésbé mély verzió raktáron a Paradoxnál (mert ezt onnan rendeltem). Végül rábeszéltek egy Kicker CSS674 típusú komponens szettre, aminek utánanéztem, és teljesen meggyőzött, a külföldi tesztek ugyanúgy oda voltak érte meg vissza, mint a magyar vélemények és a specifikációk...

Beépítési átmérő (magas) 40mm
Beépítési átmérő (mélyközép) 140mm
Beépítési mélység (magas) 14,5mm
Beépítési mélység (mélyközép) 47mm
Érzékenység 90dB
Magassugárzó anyaga Titán
Impedancia 4Ohm
Mélyközép-sugárzó anyaga Polipropilén
RMS terhelhetőség 100W

Na mondom legyen, a garancia ugyanúgy 2 év volt rá, mint a Hertz-re, egy próbát megér. Ez a paradoxnál volt a legolcsóbb, 34.990-ért hozta a futár ingyenesen.

Igen, jól látod: Nem rendeltem kiemelőkeretet. Hogy miért? Úgy gondoltam, okosabb vagyok én ennél!
Eljött a kiszállítás napja, minden dobozkám megérkezett. Lementem behelyezni a kincseket...
(Amúgy a beszerelésnél semmi extra, a Kenwood fejhez kellett még egy antenna adapter és meg kellett cserélni a piros vezetéket a sárgával, amit a fejegységhez adott ISO csatin meg lehet csinálni minden gond nélkül)

És hát kiderült, hogy ez bizony baromi rosszul szól :)))

Az addig meglévő mélyhangok is szublimáltak, de ha ez nem lenne elég, még a magassugárzónak sem volt elég hely, ezért igénytelenül, de ideiglenesen szigetelőszalaggal rögzítettem a helyén, ezt a későbbiekben fogom módosítani, az eredeti magassugárzó helyeket fogom bővíteni, ugyanis kb. 5 mm hiányzik átmérőben.

Úgyhogy jó nagy csalódás lett a vége, mert én tényleg nem ilyen lovat akartam, pláne, hogy igyekeztem jól választani, minőségi komponensekből építkezni, satöbbik :)

Azért nem engedtem én ezt ilyen könnyen el: Egyrészt nekikezdtem játszani az EQ-val és a DSP-vel, ami azért azt eredményezte, hogy normális minőségű zenefájlok lejátszásakor simán jött valami kis mélyhang.

DE bőven nem annyi, amennyi akár minimálisan is elmaszkolta volna a középtartományt meg a magasakat

(Ja ezt elfelejtettem: Ha Kenwood vásárlásra adod a fejed, inkább hangszeres zenékre koncentrálj, mert a tucituci nem olyan benne, relatíve sok a középtartomány.)

Szóval hirtelen felindulásból vásároltam egy aktív mélyládát. Igen, tudom, aktív... de legalább Blaupunkt. Egy GTB 8200 A lett megrendelve, ez az Extreme Digitaltól, mert nagyon szeretem a változatosságot :))) (Ez is pár ezressel olcsóbb volt, mint máshol és az edigital legalább nagy üzlet, a garancia azért mégiscsak szempont...)

A következő sepcifikációkkal bír a dobozka:

Terhelhetőség: 75 W folyamatos (RMS)
Terhelhetőség: 200 W maximális
Frekvencia átvitel: 30-120 Hz
Kialakítás: Bass-Reflex
Mélysugárzó mérete: 20 cm
Membrán anyaga: SPC
Méretek: 250 x 272 x 260 mm (tehát pici, de nagyon!!!)

Na most a vásárlás szintén nem ment zökkenőmentesen.
Ugyanis bedobtam a kosárba mellé egy sima RCA kábelszettet, tekintettel arra, hogy a külföldi fórumok tapasztalatai alapján van hozzá tápkábel a dobozban.

Megjött. Kibontottam. NINCS hozzá tápkábel a dobozban, de legalább van már RCA kábelem :)

Oké, akkor kell egy teljes kábelszett... De ha már az Emag.hu-n járunk ( :DDD), megnézem én azt a hangszóró kiemelőkeretet, hátha ad valami mélyet az is... és amúgy jól döntöttem, mert a máshol 6-7.000 forintos kiemelőkeret az Emagnál (konkrétan itt) 3240 forintba fájt. Na mondom oké, legyen, megrendelem, meg mellé egy kábelszettet, mivel szimpatikus volt az M.N.C., ezért azt. Azaz ezt.

Tudom, nem felsőpolcos, de nem is hangszóróhoz kell, hanem mélyládához...
Ami rögtön feltűnt, az az, hogy a kiszállítást duplán számolták, mert hogy az két külön eladótól érkezik, ezért nem egy központi raktárból hozzák ki, hanem két külön futár, külön napokon.

Jól gondolod, kedves (igencsak türelmes) olvasó! Dupla áron :) Így lett ugyanannyi az ára a két cuccnak, mintha bementem volna a boltba. (Összesen 10.150,-)

Na akkor újabb feszült várakozás... Megérkezik először az egyik futár, másik nap a másik futár. És az a futár, aki a hangszóró kiemelő keretét hozta, nem azt hozott, hanem Alfa 147-be való műszerfali keretet. Itt picit azt hittem, hogy bekaphatja mindenki :))) Na sebaj, a cikkszám volt rossz, egy karakter a különbség, majd érkezik a cseredarab... pici bosszúság, de azért mégiscsak bosszúság :)

Eljött a nagy nap (június 12-én jött a fejegység amúgy.. július 15-éről beszélünk!!!:)), mélyláda beszerelés, mint délelőtti program indul :) Életemben először! Jöttek is sorra a meglepetések, de most az egyszer pozitív értelemben :) Azonnal megtaláltam a gumidugót a tűzfalon, aztán simán meglett a műszerfal mögött is a tápkábel, aztán simán át bírtam vezetni a küszöbborításokon (csak 1 patent tört, de ott se a patent, hanem a háza... de hát olasz autó na), aztán simán hátraértem az 5 méter kábelből... :)

Tényleg, őszintén meglepődtem. Azon is, hogy a kábelszetthez adott szerelékek bőségesen elegendőek voltak, mindenfélét adtak hozzá, még gyorskötözőt meg csavarokat is! A 0. lépés ugye az, hogy az akksiról levesszük a sarukat, nehogy bármi gond legyen. Én elölről indultam hátra, tehát beépítettem a biztosítékot és a tápkábel csatlakozóját is rögzítettem az akksisaruhoz, aztán ezt hagytam is, és vittem hátra a kábelt. Ezt követően találtam egy szimpatikus test pontot a hátsó ülés környékén, ahova rögzíteni tudtam a testkábel egyik végét (természetesen mindent tisztességesen, zsugorcsővel szigetelve, rendesen megszorítva a csatlakozókat).

Következhetett a másik oldal is, azaz az RCA- kábel plusz a Remote- szál. Ezt 10 centinként rögzítettem egymáshoz, hogy ne kelljen külön szórakázni vele, stílusosan fekete szigszalaggal, de ez szerintem nem sokat számít.

Ez a bal oldal tapasztalataival felvértezve konkrétan maximum 10 percig tartott, de ebben már benne volt az is, hogy kitaláljam, merre vezessem a csomagtartóban. Még hogy szerelhetetlen a szar olasz :) Egyáltalán nem :) Meglepődtem.

Már csak a mélyládához kötés volt hátra, amit szintén a kábelszetthez adott csatlakozókkal oldottam meg, szerintem elég stabilan és igényesen.

Őszintén meglepődtem a szerelés könnyűségén, szerintem az elmúlt években nem alakult semmi ilyen pozitívan, ha szerszámot fogtam a kezemben :)

Eredmény: magáért beszél. Ez ugyan nem rázza le a vesekövet, de mégis erőteljes, kellemes, normális mélyhangokat biztosít. Hangszeres zenéhez gyakorlatilag számomra hibátlan, tuccogáshoz meg még sok is, pedig nem tekertem még egyharmad fölé.

Engem meggyőzött.
Az meg pláne, hogy meg tudtam csinálni a beszerelést egyedül! Kb. 2 óra volt az egész cakk pakk.

Így lett az, hogy még ugyan várom a hangszóró kiemelőkeretet és egészen biztosan be fogom rakni, de már előtte is boldog vagyok a HIFI projektemmel és tudom, hogy ha vettem volna bontóban egy gyári BOSE-rendszert, az nem szólna ennyire jól. Legalábbis ezzel hitegetem magam, aztán persze... :))))

Mondhatnám, hogy nagyon laza menet volt, de annyira azért nem, mindenesetre mégiscsak sikerült abszolválni a kihívást. Kíváncsi leszek, hogy a kiemelőkeret mennyit változtat (változtat-e) a hangképen.

Így alakult, hogy van egy eladó Yatourom, meg egy eladó 5 méteres RCA-kábelem :))) Ha valakit érdekelne bármelyik :)))


Képek: under progress!

Itt láttam az Adok-veszekben egy nagyon tetszetős kulcstartó hirdetést, Csabi cartárs hirdetett fehér bőr QV kulcstartót, és mivel vevő vagyok minden baromságra, rendeltem is tőle. Pikk-pakk megjött, rohadt jól mutat, Kvadrifojjó rulez!

(Naná, hogy tuning és extra rovat :))

Nos hát az úgy vooolt, hogy mindenképpen akartam valami második autót. Elsősorban hobbinak, élvezkedni, meg úgy egyáltalán valamit, amibe a rendes kútfejről kell tankolni :)

Rohadt régóta érlelődött bennem a gondolat. Felmerült gyakorlatilag minden, de mindig oda lyukadtam ki, hogy 75-ös kell, de Twin Spark, másnak nincs értelme. (Egyrészt a motorerő, de ez csak huszadrangú kérdés, azonban: Sperr, vastagabb stabilizátorrúd, Brembo fék, 5x98-as lyukosztás, arról nem is beszélve, hogy egy csomóban narancs műszerfal van plusz a szélesítések, de az America hülye harmonikás lökőse nélkül... Másrészt nekem az a szerelem gyerekkorom óta.)
Ha az ember valami hülyeséget akar csinálni, akkor csinálja. De rendesen. Úgyhogy emiatt kiesett Warbi TD-je (pedig alkalmas lett volna a célra, de a rossz üzemanyag miatt nálam kiesett végül, fateroméknak sem kellett volna még egy autó most, bocs Gyuri:)).

Aztán van (azaz e post megírásakor még volt) egy eladó csudaszép 155 2.0 (8V) TS is, tőlem 20 km-re, Alsóőrsön (430 ezerért). Esküszöm, vagy 10x megnéztem a hirdetést, de aztán gondolkodtam. Egyrészt ugye olyanom már volt. Másrészt mégiscsak Fiat... (Bocs 155 tulajok) Harmadrészt: a rossz végén hajt.

Oké, nézelődünk nézelődünk, telnek a napok-hetek, egyszer csak belefutottam egy valóban újszerű (132K-t futott) 146 1.7 16V boxerbe. (430 ezerért) Jól beindultam rá, klímás, hibátlan, csak hajtani kell, stb... és miért is ne? Abban legalább van bugi... ugye.

És akkor jött Szabolcstól egy üzenet, miszerint "Ezt nem nézted?". Egy 75 TS volt a képeken (350 ezerért). Nem, ez így nem megfelelő: A Másik Gödöllői (bocs helyesírási kéziszótár) Alfa 75-ös Volt A Képeken. Ez az autó 2000-től (amikortól a miénk is ott lakott) állt folyamatosan Gödöllőn, egy középkorú hölgy hajtotta (elnézést!), de nagyon ritkán láttam koppkeresztben. Akkor még piros volt. Amikor az utóbbi időszakban láttam, bordóra lett fényezve, a szélesítések rajta meg szürkék voltak. A rendszámot is ismertem... Felhívtam a telefonszámot, a volt tulaj fia vette fel. Az édesapjuk volt a tulaj, aki 3 éve meghalt, egyébként a FAM alkatrészbeszerzői divíziójának volt a főnöke, olasz volt, van az autóhoz 8 doboz gyári, zacskós alkatrész... én meg meggyőztem magam.

Nem hirdették drágán ugye, de azért elég sok lakatosmunka lett volna vele, amire el is értem a lakatosomat, aki készséggel vállalta is volna. Nekem nem kell több... Az összeg és az élmény tekintetében megérte volna, és soha nem adtam volna túl rajta.

Kitaláltam a programot, szombaton reggel megyek érte, nem érdekel semmi, szerelmes vagyok. Alig aludtam egész héten.

Aztán szombat délelőtt (út közben) írt a srác, hogy elvitték az autót. Az orrom elől. Pedig esküszöm gondolkodtam rajta, hogy pénteken menjek érte Gödöllőre, de azt mondta a srác, hogy ő nem tudja most megmutatni, csak a bátyja vagy az édesanyja, ők meg annyira nem kompetensek, menjek csak szombaton...

Hát eléggé elszomorított. Annyira, hogy kicsit tágítottam a látókörömön. Boxer Alfát nem akartam (bocs boxeresek), mert csak.
Más olasz autót olyat, ami az én látókörömben lenne nem találtam, viszont felötlött bennem a gondolat: Ha már kevés pénzből akarom jól érezni magam, mi lenne, ha Fiat Punto Cabriot vennék? (Bocs Alfások :))

Felütöttem a hahut, 12 eladó példány. Na mondom lássuk, ezek az autók két éve még 400-500 magasságában voltak alsó hangon... Erre szembejött ez. Friss műszakival, kilakatolva, Pécsett. Noszarajta, nézzük meg. Próbaút: de hiszen ez harap, milyen jól forog, nincs zörgés, nincs nyeklés... Tök jó. Legyen.

Az árból alkudtam még 50 ezret, mert van a gyújtáskapcsoló szét van kopva, viszont és de: a kínálat tetejét jelentő 400 ezres árhoz képest itt majdnem a feléről beszélünk, ugyan kopottas a fényezés és csak lemezfelnin jött. Ezek filléres apróságok, pláne, hogy találtam egy donort Bp-n, ami 90 ezret futott garázsos autó, ugyanebben a színben. Arról valószínűleg megmenekítek néhány szép karosszériaelemet, ha lement az átírás, meg kiderült, hogy megbízható-e a kisautó és lehet-e ezekkel foglalkozni, vagy mással kellene inkább.

Az árat az élmény tükrében nem tartom soknak /240K/, 1.6 benzin, elektromos tető, 1 hónapos műszaki, kilakatolt küszöb és emelési pontok. Mindig magyarországi volt, a km óra állás teljesen hihető (192 ezer), sokat autópályáztak vele osztrákiában. Valszleg ezért kellett ugye kilakatolni is. Na de sebaj :)

Hazafelé Pécsről pedig kellemes 18 fok (június vége van hahó!!!!!!!!! valakinek szólnia kéne fenn...:)), de napsütés, úgyhogy nyitott tető, fűtés be (ismerős ez a 155-ből valahogyan, ott is mindig nyitottam ki a napfénytetőt, ha kellett ha nem), 90-nel csordogálás ON.

Hát ez nagyon más kávéház ám, mint a Sportwagon :))) Ott a 90 kellemetlenül lassú, még a hatodikat is nyögvenyelősen veszi, ez meg 5-ben 50-ről rángatás meg minden nélkül gyönyörűen gyorsít, és 6 - 6.5 liter közt fogyaszt, pedig a Mecsekben megcibáltam a bajszát. (De jó is duplakuplunggal visszaváltani...:)) És tök jól szól!!! Hiába, sokan mondják, hogy jók a Lampredi-motorok.

Így változott át a bordó 75-ös álom egyelőre egy sárga Cabriová. Hansúlyoznám, hogy EGYELŐRE... :) A műszaki időtartamát előreláthatólag nálam tölti, a továbbiakat meg majd meglátjuk :)

Ja és SIMÁN NÉGYSZEMÉLYES. Hihetetlen mekkora hely van benne. :)

Úgy alakult, hogy a büntetőjogi szakvizsgámat egy olaszországi túrával ünnepeltem :)

Firenzébe mentünk, ahol az általam még nem ismert város mellé egy hatalmas plusz is volt: a Firenze Rocks fesztivál. Ami 4 nap konstans 10/10-es nevű zenekart jelentett, a városnézést súlyosítva.

A nevek: Foo Fighters, Iron Maiden, Guns n' Roses, Ozzy Osbourne, Judas Priest, Avenged Sevenfold...
Mit mondjak, elég nívós kis lista... :) Ráadásul Firenzében, ráadásul autóval... :)

A gond csakcsupán annyi volt, hogy az odautazásra a Foo Fighters koncert napján került sor, mert egyrészt nem volt több szabadságom (így is kimaxolom magam év végére), másrészt a szállás így is komoly költségvetési lyukat alakított ki.

Na de a lényeg: reggel 9-kor indulás, az M7-es néhány ordenáré hatalmas vihartól eltekintve eseménytelenül telt, a szokásos INA kutas tankolás + szlovén matrica vásárlás, aztán gyí Szlovéniába. Százszor jobb idő volt, de az általam már sokszor megtapasztalt gyönyörű hegyeken átkelve nem pihenhettünk sokat, ezért egy újabb, már jól bevett megálló: OMV kút "a" hágó után, 50 km-rel Koper előtt. Most viszont nem arra mentünk, hanem egyenesen át Trieszt felé. Az olasz határon a vámosok megállítottak beszélgetni, nem akarták elhinni, hogy nincs nálam semmi érdekes, de szerintem szimpatikus volt nekik az, hogy - ugyan évek óta nem szólaltam meg, de a maradékból is megéltem - olaszul próbáltam kommunikálni.

Ez eddig egy tök eseménytelen út, nem? De. Csak azért amikor egy fenékkel levezetsz 800 km-t, majd az utolsó 100-at végigülöd egy helyben, mert akkora a dugó az autópályán, hogy azt menésnek bajos lenne nevezni, na akkor azért elfáradsz. Plusz nehezítésnek még a dugó előtt (de közvetlenül), mikor már bíztam benne, hogy nincs sok hátra, a Panoramica autópályán (a google szerint ez volt a leggyorsabb, pedig a Direttamente nevében is benne van, hogy közvetlen, no sebaj :)) összeakadtam egy B osztályos Mercivel, aki nyilván helyi volt, és nyomta mint a süket a csengőt. Egyébként semmiféle előzési manőver nem volt senki részéről, csak a kanyargós autópályán mentünk egymás mögött 140-150-nel (az olasz rendőrök úgyse olvassák :)), elöl a Mercivel, mögötte meg én. Ekkor jöttem rá, hogy kuurva jó futóműve van a 156-nak. Meg sem moccant az úton ugyanannál a tempónál, aminél a Merci hol le akart repülni, hol le akart sodródni, de az rohadt élet, hogy az ember belül úgy érezte, hogy ő a sumaher.

A fáradtságra visszatérve: velem is ez volt, a nap végére hiába értünk oda időben (kb este 8-ra), már nagyon feküdtem volna, pedig még csak akkor jött a lényeg: Foo Fighters koncert!!!
Előbb azonban parkolni kellett valahol, mert ugyan csábítóan hangzott az utcán hagyni az autót, de mégsem feltétlenül próbáltam volna ki. Lett a szállástól nem messze egy parkolóház, ahol iszonyatosan sok pénzért állhattam 4 napon keresztül (100 Euro), de az Alfi legalább feltöltődött olasz élményekkel, ugyanis egy régi szerviz volt a tetthely, tele Mille Migliás meg Alfás relikviákkal. Iszonyú szimpatikusak voltak egyébként a tulajék is, egy idős nénivel egyeztünk meg abban, hogy vigyáz az autóra.

A szállásunk megtalálása ugyan nem volt nagy feladat (a GPS-ek korában semmi sem az), viszont a félsz bennünk volt, ugyanis a booking.com-ról már levették, és előtte is 1.6-os (a 10-ből!!!) volt az értékelése... személy szerint én a pokol legmélyebb bugyrára számítottam, legalább 30 -40 üvöltő olasszal, akik belehánynak a fülembe, ezzel szemben abszolút pozitív meglepetésként ért az, hogy nagyon rendben volt minden szinten az egész. Nem csak tisztaság volt (minden nap takarítottak, ahogyan azt illik), de csend is (az ablakból legalábbis, az üvöltő olaszok ugyanis mégiscsak jelen voltak:)), az ágy pedig kényelmes volt.

A koncerttel kapcsolatban csak ódákat tudok zengeni, Dave Grohlék kitettek magukért, két és fél órát nyomták, koncert közben feljött a Guns (!!!), és úgy egyébként is... Dave Grohl egy zseniális frontember. Az látszik, hogy igazán szereti csinálni ezt az egészet, imád kommunikálni a közönséggel, és egy rossz pillanata sincsen.

Mondanom sem kell, hogy a 6 euros Heineken (0.33 ám!) nem lepett meg túlságosan :)

Első éjszaka tehát nem feltétlenül kellett altató, és állítólag egész éjjel randalíroztak az olaszok. Fogalmam sincs... :)

Mivel nem különösebben hajtott a tatár, az autóval pedig nem kellett foglalkozni (ilyen eseménytelen 900 km-t kívánok mindenkinek), úgyhogy másnap sokáig alvás után jöhetett a városnézés. Amit ugyan nem akarok letudni egy mondatban, de lehet, hogy nem lesz túl sok, ugyanis: Firenze csodálatos, mindenki menjen el, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. :) Nem csak a templomok gyönyörűek, de a sima lakóházak, vagy éppen az átlagos utcák is, az Arno teljes látképe, a százezer tetőterasz, a Ponte Vecchio...
A Dóm szerintem egészen elképesztő, nem véletlenül készült olyan sokáig a kupola... megérte a melót :)

És mindenkinek kell ennie legalább egyszer az életben olasz fagyit. Minden alkalommal összerosálom magam a gyönyörtől, a gyümölcsfagyi gyümölcsből van, a noccsola noccsolából :))) Lehet, hogy nem 150 forint egy gombóc, de ez megéri. Ahogyan egyébként minden amiért pénzt kérnek, van abban valami, hogy amiért az olaszok pénzt kérnek, azért adnak is cserébe valamit.

Az esti Guns n' Roses koncerten HÁROM ÉS FÉL ÓRÁBAN adták ki magukból a srácok, ami bennük volt, az én magánvéleményem szerint Axl kicsit többet is, mert sokszor volt túl sok a kiabálás, de tényleg mindent megtettek, amit tudtak. Slash szerintem nagyjából egyben le tudna szólózni egy hetet anélkül, hogy megunná, az egész zenekar pedig iszonyatosan profi. A háttérben futó animációkból egyben benne van annyi munka, mint a Halott Pénz összes dalszövegében ever, a többiről nem is beszélve. Tényleg vérprofik, és tényleg nem véletlenül keresnek annyi pénzt, amennyit elképzelni sem lehet.

Az Iron Maiden sem véletlenül lett az, ami. Ők nem ilyen monstre koncerttel készültek, de nem is bántam, hogy két óra után vége lett, már nagyon nehezen bírta a lábam a mókázást... és hiányoltam a Blood Brotherst :)

Ami hatalmas meglepetés volt, az az idén hetven (!!!) éves Ozzy Osbourne. Képzelj el egy nagypapát, aki nem a Vásárcsarnokba megy a 47-49-es villamossal reggel csirkefarhátért, hanem rohadt nagy hangulatot varázsolva többtízezer embert szórakoztat (mondjuk amikor a villamoson mindenkinek áthúzza a lábán a banyatankot, akkor is szórakoztatásról van szó), teljesen ritmusban és dallamban maradva, mozogva, önmagán és az egész sátánista kultuszon is rohadt jókat röhögve... Na ez az Ozzy. Persze hogy volt indokolatlanul hosszú gitár és dobszóló (az oxigénmaszk meg nyilván hátul várta a Mestert), de nem vette félvállról, nem szart rá, hogy kik ezek a hülye olaszok... Odatette magát, ahogyan kell, riszpekt! Aztán utána ingyen utazott a villamoson, hisz 65 év felett ez már jár :))) És elment olasz csirkefarhátért reggel :)

Minden napot városnézéssel töltöttünk, erre külön a fent említett ok miatt (MENJ FIRENZÉBE!!!!!!!!!) nem térek ki, csak arra, hogy végezetül sikerült baromi olcsón. olyan utazótáskára beruházni, amilyet igazán stílusosan csak egy Alfából lehet kivenni... De hát ha másért nem is, emiatt életem végéig Alfát kell használnom :)

Hazafelé abszolút eseménytelenül jöttünk újabb 900-at, ez az autó (és a tempomat) nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy az ember ne fáradjon el szinte semennyire. Azért itthon már nem kicsit voltam készen, a fürdés is jól esett.

Az egész út margójára annyit tennék, hogy: szerettem én a 155-öst, de abban meghaltam volna, ha egyszerre ennyit kell menni. Egyben 600 is túl sok volt, (Koperig anno) nem hogy 900, dugóban ácsorogva...

Ebben meg a 22 fokra állított klímával csak azon kellett aggódni, hogy mi legyen a következő szám amit Bluetoothról bejátszok. (Lesz majd bejegyzés arról is)

És igen, emiatt kell mellé valami kevésbé eseménytelen hobbiautó is :)

A tükrös képen 1850 km bogárgyűjteménye található :)