Ahogy közeledik a dél, egyre nehezebb ülnöm a laptop előtt. A munkával jól haladtam, ideje kikapcsolni kicsit. Úgyhogy nekiálltam a hazahozott ajtóborításokat rendbe szedni.
A szövet betét anyaga valami csoda, sima nedves mikroszálas kendővel gyönyörű tisztára lehet törölni. Mondjuk nagyon koszos sem volt, de most "like new" ez is.
Ha már kézben volt, a sofőroldali légbeömlőt is megigazítottam. 7 éve nincs a helyén az alsó lamella, azóta zavar, azóta nem csináltam meg. Na most...
A trükk egyszerű, egy gyorskötözőt be kell fűzni és azzal könnyen vissza lehet pattintani a lamellát a helyére. Mára ennyi :-D
Avagy milyen mélységekig nyel el a projekt. A nap kérdése, milyen színű legyen a lökhárítók "feketéje"? Sosem gondoltam, hogy egy ilyen probléma bármilyen formában felmerülhet, és mégis...
Robi szerint fekete kell, a szürke ronda. Nekem valamiért a szürke tetszik, a fekete túl szokványos és nem is gyári. Elbizonytalanodtam, így megkérdeztem Kingát is.
Szürke lesz, ha a fényező meg nem vétózza.
A sofőroldali zár egy éve rossz. Zár. De nem nyit. Így aztán lehet kerülgetni az autót. Beledugod, elfordítod.. á tényleg, ez nem jó. Átmész, túloldalról nyitod, visszajössz, beülsz. Sportos, de nem túl kényelmes :-)
Most, hogy úgyis ki kellett vennem, szétszedtem és belenéztem. Érteni még nem értem, hogy pontosan miért is nem működik, de tény, hogy a két kis spiáter pöcökből az egyik letört. A műanyagban úgy van kiképezve a helyük, hogy elvileg ettől még működnie kéne, és mégsem.
Jobb ötletem nem volt, elsőre pótoltam a letört pöcköt egy implantátummal, ami soha az életben le nem törik onnan.
Ehhez egy elektronika panel távtartót használtam fel. A letört pöcök helyére a "tuningolt" precíziós akkus fúrómmal készítettem egy M3-mas menetes furatot. Aztán a távtartót nagyjából méretre vágtam, majd gravír gép mini vágó/csiszoló korongjával formára csiszoltam. Végül beragasztottam. Egy bő óra precíziós munka pár mondatban. A zárat összeraktam, majd az autó összeépítésekor kiderül, hogy feleslegesen dolgoztam e.
Youngtimerre vágysz? Felújítanád? Ne Tedd!
Olyan, mint egy örvény, beszippant, aztán csak arra eszmélsz, hogy szervezel, alkatrészeket vásárolsz, logisztikázod a ki-be szerelendő ócska lomokat. Hogy mindenből az a számodra gyönyörű ócska lom kerüljön a számodra gyönyörű ócska autóba, amit a képzeletedben élő végeredményben látni vélsz.
Úgy indul, hogy javítsuk meg szegényt. Úgy folytatódik, hogy hú de szépen fiatalodik, legyen teljes fényezés.
És ekkor válik a kasznis megrendelője projekt gazdává. Amikor rájön, hogy az ő vízióját csak ő tudja olyanná tenni, ahogy a fejében él. Rájön, hogy a "teljes fényezés" nem azt jelenti, hogy odaviszem az autót lyukasan, és visszakapok egy újat. Van ilyen, és van olyan autó ahol jobb ülni és várni néhány évet, mire a hozzáértők újjáépítik.
De ez egy értéktelen youngtimer, egy kopott öreg autó, aminek legnagyobb értéke, hogy szeretik.
Beleestem szépen ebbe a csapdába, naponta rontom a levegőt a Robi műhelyében. Ha fél órám van annyit, ha kettő, annyit. A munkáimat csúsztatom ide-oda, reggelre, estére, annak rovására nem mehet. Így a szabadidőére megy...
Le kell fúrni a jelet hátul? Csavar megrendelve! A kilincs törött? Ugyan, van otthon másik. Rossz a zár? Hát oké, valahogy megjavítom. Á és tényleg.. jut eszembe. Mit is mondott Kingám amikor lecseréltem a gyári rozsdás ajtókat a bontottakra?
"De ez nem az én ablakom!"
Hát jó. Cseréljük csak vissza azt is eredetire. Áhh és koszosak az ajtó borítások, jöjjenek csak haza, ha lesz időm letakarítom. És áll halomban a sok apró alkatrész, fejben már tudom, hogy mi hova kerül. És azt is, hogy mennem kell és szervezni, csinálni, hogy minden oda kerüljön.
Megéri? :-)
Már rég az autónak kellene gurulnia, de nem. Két ember találkozott, akik nem szeretik a félmunkát, úgyhogy be lesz fejezve úgy ahogy kell. Nem lesz romantikusan kopottas, itt ott javított. Tudtam rá időt is szakítani, úgyhogy beletettem én is jópár óra munkát, nekiálltunk szétszedni és előkészíteni az autó elemeit a teljes fényezéshez.
És igen, az ott egy Alfetta ami várja majd a sorát, talán egyszer elkészül.
Két dolog motivált, mikor belefogtam:
1. Családilag fázósak vagyunk, és ez a régi dízel nem túl gyorsan melegszik be reggelente. Valami megoldás kellene, hogy hamarabb fűtsön.
2. Ha már belekukkantottunk a motorba és kiderült, hogy mennyire újszerű a blokk, illene meg is óvni. Köztudottan a hidegindítás okozza a legnagyobb kopásokat.
Már a jtd-nél felmerült, hogy be kéne építeni egy elektromos motor előmelegítőt, mert nagyon hasznos, a fenti két problémán hatékonyan segít. Valahogy mégsem valósítottam meg. Most került elő a téma újra, végre bele is fogtam. Remélem sikerül...
Az alap felállás az volt, hogy beszéltem a Defa (és Calix) forgalmazóval és kiderült, hogy az Alfa Romeo 146 TD-hez nincs egyik gyártónak sem szettje. Univerzális szett van, aminek a bekötését magamnak kell kitalálni. A fűtő egység 63e Ft, hozzá a kábel közel 20e. Nos ezt átgondoltam kicsit.
Felhívtam Hetényi Lászlót (http://dieselelomelegito.hu/), kicsit tájékozódtam, majd rendeltem tőle egy általa gyártott vízmelegítőt. 600W-osat kértem, a TD vízkör térfogatához elvileg elegendő. Miután megérkezett, elkezdtem összeállítani egy szettet.
Kezdtem a kozollal és a melegítő egység helyének kitalálásával. A kis kék bojler az akkumulátor alá fog kerülni, a fűtőradiátor szintje alá. A fűtőradiátorból a hengerfejbe menő 16mm-es csőszakasz lesz megszakítva. Ehhez gyári csövet sem kell vágni, mert a hengerfej mellett egy fémcső jön előre, aminek a végén egy 10cm-es gumicső kanyarodik vissza a hengerfejbe. Ezt a csövet leveszem és a két felszabaduló csonk közé kerül a fűtőegység.
A konzol összerakása után elsétáltam a közeli bontóba. Kértem 16-os vízcsövet. Mutattak egy Ducato-t, aminek a hátulja dugig volt mindenféle csővel. Tessék, válassz. Turkáltam kicsit, aztán ami a kezembe akadt két megfelelő átmérőjű cső, azt elhoztam. Nem sokat gondolkoztam a formájukon, gondoltam legyen benne kanyar, aztán majd kiadja. Ahogy szokott lenni, a megfelelő alkatrészek bújtak elő, tökéletesen megoldható velük a bekötés, szépen kikerüli az előremenő cső az intercooler csöveket. És még gumi távtartó is volt rajtuk, ami szintén jól jön.
Bepróbálás után jött az elektromos csatlakozás kigondolása. Két dolgot nem akartam. Konnektor dugót a motortérbe (és minden reggel nyitogatni a géptetőt) és szétfúrkálni a lökhárítót. 1-2 órahossza elment vele, mire kitaláltam a megoldást. Terveztem egy "ördöglakatot", amit az első vonószemre lehet ráfordítani. Pont olyan méretű, hogy csak bizonyos szögben lehet bebújtatni a vonószembe, majd elfordítva masszívan rögzül. Ezt is bepróbáltam, tökéletesen működik az elgondolás :-)
Emiatt a megoldás miatt a motortérben is oldhatónak kell lenni a 230-as kábelnek, úgyhogy gyártottam egy kábel szettet. Közben szépen kialakult a színkód is. Az előfűtőhöz tartozó alkatrészek a kék színnel jelölik, hogy mihez tartoznak. Maga a fűtő kék, így a vezetéket is kék védőcsőbe húztam, kéken jelölt bilincseket kaptak a csövek, és a vízmentes Weipu csatlakozók is fekete-kék színűek. Ez csak azért, mert így elegáns :-)
Előkerült a fiókomból egy 10 éve nem használt időkapcsoló is. Kipróbáltam, működik. Így mára elkészült a szett. Úgy gondolom ér annyit, mint a Defa-féle univerzális, és harmadába se került az egész.
A konzol már pár napja állja a mechanikai próbát az autóban, a többi alkatrész pedig a beépítésre vár. Elvileg innen már nem nagy munka, csak a helyére kell illeszteni, feltölteni vízzel és lelégteleníteni. Végeredmény, tapasztalatok hamarosan!
UPDATE 2017.12.16.
Ma beépítettem a helyére úgy, hogy a vízcsövek még nincsenek bekötve. Az aknán, hűtővíz leengedés után fog menni, mert az egyik bilincshez nem lehet hozzáférni, kicsit bontani kell hozzá. Szóval egyelőre mechanika tesztelés, ha valami meg akar lazulni, most szóljon, míg nincs víz a rendszerben.
Bár klubos esemény, ide írom le, itt van alkalmas blogmotor. Szóval a verseny... Nagyon vártuk, a gyerekek is nagy izgalommal készültek, híresztelték az óvodában, iskolában, hogy autóversenyre megyünk :-)
A rajt Várpalotán a Thury várban volt, a szállásunktól egy szűk órányi autózásra. Kicsit késve szedtük össze magunkat, úgyhogy elég tempósan száguldottunk a helyszínre. Nem is maradt sok időnk tenni-venni, már indulhattunk is a Selénia állomásra.
Idén először nem én vezettem. Még annak idején a Hercegkúton az én vezetési stílusom a haradik helyre volt jó, aztán pár évre rá egy 7. majd egy 10. hely is összejött, de egyre csak hátrébb kerülünk. Úgyhogy idén taktikát váltottunk, Kinga vezet. Nem volt önbizalma, már a Selénia ponton át akarta adni nekem az ügyességi feladatot. Na mondom ne már... aki szebben parkol nálam, az simán megold egy ilyen kötél körbevezetős feladatot. És így is lett, szerintem életünk legjobb Selénia állomásos pontszámát hoztuk össze. Beleszámolva az egész jól sikerült Selénia totót is Csöriéknél.
Az itinert az első kanyarnál elrontottuk, de sebaj, mert aztán helyre került minden. Később már csak apróbb malőrök csúsztak be, a mi számlálónkhoz képest nagyon csúszkáltak az itiner szerinti jelzések. Forgalom alig volt, Kinga szépen vitte a kis autót, bár utólag kiderült, hogy ennyire nem kellett volna szigorúan értelmezni a KRESZ szabályokat :-) A kanyarokat fűzte rendesen, gyorsak is lettünk idén is.
Gyönyörű utakat jártunk be, szokatlan kényelemben. A kis TD szinte meg sem érezte a patchwork szerű bakonyi utakat. Meglátogattuk Öskün a kerektemplomot, Zircen az apátságot, Bakonybélen a kálváriát, testközelből megnéztünk egy hatalmas szélturbinát... szép volt és érdekes
A Thury várban is könnyen telt a beérkezés után az idő. Mindig mondogatjuk, hogy "idén megnyerjük", pedig igazából nem is a nyerés hajt minket. Ez egy igazi örömautózás, egy jó kaland. Volt már jobb helyezésünk, de jobb kalandunk talán még nem. Nagyon jó választás volt az öreg 21 éves autó, ez így nagyon kerek volt, kicsit kiszakított a mindennapokból. Köszönjük a szervezőknek a rengeteg munkát amit beletettek. Ha lesz jövőre is Selénia Rally, mi biztosan ott leszünk!
