Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Jól emlékszem arra a bizonyos napra! Emlékszem arra, hogyan tűzött a nap, és a lágy szellőre, ami be-be kószált a letekert ablakon keresztül a kocsiba. Már egy ideje Alfa tulajok voltunk, de akkor még csak magáért az autóért és a feelingért rajongtunk... Hiába volt az alfaszerelem tini korunk óta - érdekes, hogy Zoli is már kis tökösként is rajongott ezért a márkáért, és én is még csitri koromban felfigyeltem rá:) - mi csak az autót láttuk! Arról nem is tudtunk, hogy az alfások ilyen közösséget kovácsoltak össze, villognak, talikat szerveznek, örülnek a másiknak... amikor Zoli mesélte, hogy rávillogtak nem is értettem... majd eljött a nap! Apukámnak a születésnapi tortájáért mentem a szüleivel Vértesszőlősre. Felkanyarodtam a cukrászda utcájába, ami elég szűkösnek bizonyult - száguldozni nem lehet rajta:P Szépen gurulunk, mire szembe jön lassan egy alfás... Mellénk ért... Széles vigyor, és egy Szia hangzott el. Én is visszaköszöntem, meg persze vigyorogtam is mint a tejbetök:) Erre hallom a hátsóülésről - Téged milyen sokan ismernek! Arcomon egy kósza mosolyfélével kinyögtem egy Ja-t, mert hiába magyaráztam volna a szitut... Ott Vértesszőlős utcájában mart meg a bizonyos kelgyó.... észrevehetetlenül körbetekert már évekkel előtte, de ott kíméletlenül harapott is! amit valjuk be, azóta sem bánok:P