Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Kicsit későn, hét előtt tudtam indulni. Meglepett a heves zápor Eger fölött, a balatoni szerpentin mint egy jégpálya, harmadikban pöccre kipörgött. Óvatosan felballagtam a hegyre, közben szurkoltam, hogy a túloldalról senki ne csússzon elém. Ózdtól tiszta minden. Serényfalvától lehet autózni.

Ragály felett a másfél sávos utat javították, szerencsére a kanyarok szabadok voltak, párat mentem, még emlékeztem a kanyarvétel mikéntjére. Ez mindig nagy móka.

Csetneken keresztül mentem az erdei úton, sajnos itt-ott még nedves volt az út a korábbi eső miatt. Ez az abroncs használhatatlanul érzékeny, ha vizzel érintkezik. Egyszerűen rettenet. Igaz a Falken No.1 elkényeztetett két és fél szezonon keresztül. Az egy klassz cucc volt. Ha tudtam volna ezt előre, két szettet is veszek akkor...

Aztán igyekeztem Nyilas felé, ahol pár sporttárssal találkoztunk a hágón. Rövid beszélgetés után ki-ki a saját tempójában elindult Szepesremete felé. Köszönet Ferinek a szervezésért.

A borzasztó vizes élmények után maradtam ezen a környéken. Az említett hágón túl leszáradt az aszfalt a napsütésben. Rengeteget mentem Sedlo Grajnárig. A nap nagy kedvence azonban a hollópataki hullámvasút bekötö volt. Le se irom hányszor mentem ott.

Késő délután visszamerészkedtem a hágó Veszverés felöli oldalára. Ekkor már mindenhol fogta a gumi, élvezet volt kanyarogni a szerpentinen.

Lassan elfogyott az üzemanyag, vissza kellett menni Rozsnyóra. Nem túl jó híreket kaptam a stószi szakaszról, de magam szerettem volna meggyőződni minderről. Úgyhogy fel Dénes felé, pár fotó az örökzöld témával. Kár, hogy felkerült a korlát, meg nem adja vissza a teret a fénykép. Csodálatos völgy, csodálatos útszakasz.

Stósznál a felső részt apró murvával felszórták a bitumenezés után, a közepe még mindig nedves volt itt-ott, alul tudtam élvezetesen menni. Két és fél körre futotta a kedvemből ezúttal.

Visszafelé Andrási felett megvacsoráztam az esti napsütésben.

Nem rohantam haza, Aggteleken szerény körülmények között éjszakáztam, de a másnap csodálatos napsütést hozott, kár lett volna kihagyni.

Pelsőc fölött a borzovai elágazónál kiszúrtam, hogy átlátok a Felvidéken, déli határtól az északiig. Frankón látszott a Magas-Tátra vonulata. Hurrá.

Borzováig elmentem, remek az út. Megismertem jópár dolgot Borzováról és az ott élőkről Gábor jóvoltából.

Nem akartam küzdeni a nyirkos utakkal, ezért irány újra Nyilas és környéke. Számtalanszor föl-le, koptattam a nyamvadt gumit, lehessen már cserélni. De mire?!


Korai hazaindulás. Kelemérnél üdv egy gyönyörű középszürke 155 tulajnak. Mónosbélen Gombócartúr Vidéki Nyalodájában egy szeronbúcsúztató fagyit elnyaltam.



Kormánygép jó, kardán jó, autó a legjobb. Nagyszerű volt. Nagyot ment a kis zöld GTV.

Most csak 1057km

Kis találkozó (köszi Feri a képet)
Dénes felett aź örökzöld témával
Vacsora csomagtartóból Andrási felett a napsütésben
Még fagymentes másnap reggel
Autó Magas-Tátrával - Felvidék keresztmetszete
Délelőtti autózós hangulat
Hullámvasút 1
Hullámvasút 2
Forrás
Borzován (köszi Gábor a képet)

Majd két évet várt mire beépítettem. Az eredeti egy megviselt darab volt, nálam csak kétszer kellett kereszteket cserélni. Egy picit szitált is, a csúszka is kottyant és az egyik kereszt mostanára elkezdett lógni.
A 'made in Italy' típusú okp-s kardánt beépítettem végül. Ilyen cuccok beszerelése után nem vagyok teljesen nyugodt, de a felújított is hasonlóan kockázatos. A csapágyak nem forrók, jónak kell lennie. Remélem nem ugrik szét, amikor kap egy kis terhelést.
Szépen, simán fut, az biztos.
09.23. 100km próba
48195km

Ez is nagy nap volt. A két öreg Alfa először gurult együtt.
Kecskemét-Izsák-Kecskemét
48082km

A reggeli hűvösben egy Kecskemét-Páhi-Kecskemét kört mentem. Aztán naplemente előtt egy kisebbet.
Sajnos Gábor nem tudott csatlakozni pedig ott a rendszám már a Giulia 1600 Superen.

Jegyzetelem, hogy maradjon nyoma.
Valami ért, aztán két napig lamentáltam rajta. Az évi 2-3 mosási alkalomból ellőttem egyet. Legutóbb talán tavaly kora ősszel történt ilyen. Vagány a fékportól szűrke felni, meg a bogárlepte homlokfal, mutatja, hogy nem csak a garázsban áll, volt benne munka míg ilyen lett, de így tisztán is nagyszerű ránézni.
Csak nagynyomásúval mosom, próbálom elkerülni az 'örvénykarcokat'. Aztán kis szárító próbakör.

Átfésültem az autót zörgések tekintetében. Kesztyűtartóból kidobáltam a felesleges cuccokat, 13-as emerdzsenszi kulcs a térképtartóban szivacson utazik, tűzoltó flakonok az ülés alatt beszivacsozva, szerszámos-alkatrészes láda a csomagtartóban is kapott jobb rögzítést.
És megvan. Ennyi hiányzott.
Próbakör kis kerülővel.

Nos, kezelésbe vettem a túra végén szerzett sérülést. Egy ideig abban ringattam magam, hogy a törött lámpa foncsorját egy régi azonos búrával összeépítem, de hagytam a dolgot. Halasztom a cikkszámhelyes vásárlást, a jövőre esedékes vizsgára legkésőbb. Az utóbbi években egyre jobban fogynak ezek az üvegbúrás lámpák az autón. Addig beépítettem egy korábban lecserélt jó foncsoros darabot.

A félkörömnyi fényezési hibát pengével felkitteltem , parafadugóra ragasztott papírral óvatosan helyileg becsiszoltam. Vastagon több rétegben ecsettel színeztem, majd csiszolom, lakkozom később, aztán csiszolás, polír . Ez az igazi restaurált autó… Sztem így vállalható lesz.

Aláereszkedtem, átnéztem. Valóban a kipufogón kell igazítani. Normál üzemben jó, de ha emelkedőn, rendesen benyomott pedál mellett megy huzamosan, mondjuk Stósz felett, utána bizony van hogy kopog alapjáraton. 3m hossz, delta 300 fok átlagban az bizony 10mm hossznövekedés a csövön. Az pont kopoghat a feltételezett helyen. Jó lenne megoldani a dolgot.

Kipróbáltam, jól megy.

Kecskmét-Kocsér-Jászapáti-Eger-Balaton-3x-Ózd-Ragály-Imola-6x-Aggtelek-Tornanádaska-Rozsnyó-Szomolnok-Stósz-3x-Rozsnyó-Nyilas-Sedlo Grajnár-3x-Hollópatak-3x-Nyilas-Veszverés-2x-Henckó-Csetnek-Lubény-Szirk-Kövi-2x-Süvete-Özörény-Csoltó-Kövecses-Bánréve-Szilvásvárad-Felsőtárkány-Bükkszentkereszt-Eger-Jászapáti-Kocsér-Kecskemét

Sajnos nem sikerült korán induljak, Egerig soha nem látott forgalomban utaztam, így csak 9 előtt értem el az első dombokat Kerecsendnél. Balatonnál a szokásos ráhangolódás a járgányra. Később szépen felmentem a serényfalvai templomhoz, készítettem néhány képet és aztán csaptam a homlokomra, bizony az ebéd otthon maradt. Igazából Serényfalva után lehetett először megmordintani a kis négyhengerest. Kecsőnél felkoppantam a lezárt határátkelőnél, így egyben le is mondtam a kétnapos túráról, az aggteleki szállással együtt. Tornanádaska felé mentem, remek volt újra a Jósvafő, Szinpetri részen menni, jó pár túra alkalmával nem jártam arra.
Stósz ragyogó mint mindig. Nyilas felé egy nagyobb veterános csapattal találkoztam, öröm volt mindenkit üdvözölni, voltak legalább egy tucatnyian. Verseny Skodák, Rapid is, mogürtös? okker ezerkettes Lada, Ferrari, sokféle csodagép jött szemben, míg én ereszkedtem le a hágóról Nyilas felé. Nyilason a szokott helyen végre ételhez jutottam aznap először.
Hollópatak felé a kis bekötő kivételes, gyorsulás minden irányban, majd fel a hágóra, a világos aszfaltos rész is jó volt. Ősszel ott tapasztaltam, hogy a gumi kérdéses, de most nem éreztem rossznak. Már öt óra körül volt mikor kicsit szemerkélt az eső, de addigra itt már eleget kanyarogtam. Szerencsére a hegy túloldalán nem esett, kétszer is végig szaladtam a szerpentineken.
Már kezdtem érezni, hogy aznap volt elég kanyar, de a Rákos-Kövi nagy kedvenc igen meghozta a kedvem, kétszer fordultam.
Hétkor Süvetén vacsora a kerek templomnál. Kieszeltem, ha már ma hazamegyek, akkor milyen lenne megnézni a Bükköt éjszaka. Csodálkoztam is, hogy este 10 óra körül tizenöt autót, egy buszt és egy versenybringást is számoltam, de csak két őzet.

A kormánymű frankón működik, a gumik betörtek, eléggé megismertem mit tudnak, egyáltalán nem rosszak, sőt, lehet nagyszerűt autózni a géppel. Sokat szöszöltem Imolánál a kis kanyaroknál, csiszoltam a kanyartechnikát, tetszett. Őrület ez a gép, nem lehet megunni, ezekre az utakra való. Sajnos oda jutottam, hogy máshol már nem is nagyon szeretnék vele menni. Nyilván a köridő már nem kimagasló, de élményre nekem nagyon bejön. Csodálatosak a fiatalabb Alfák is, viszont határozottan érezni rajtuk, hogy az idővel egyre szűkülnek a vezetés közben ért ingerek köre. Egy ilyen öreg sportos járgányt kezelni nagyobb élményt jelent nekem, olyannyira, hogy alig akarok megállni, csak menni-menni vele a kanyarokban..szinte rogyásig.

982km, benyúlt a másnapba mire hazaértem
47844km

Sajnos megtörtént, ami mindig is benne volt a pakliban. Éppen azon örvendeztem magamban, hogy milyen szép a telihold világa, legalább jobban látok, aztán hoppá, korm … fé … bummm . Az első fényszóró bánta.

Kép 1,2 Serényfalván
Kép 3 Dénes felett
Kép 4 Nyilason az első szünet
Kép 5.Csetnek
Kép 6 Süvete felé
Kép 7 Süvetén a kerek templomnál
Kép 8 ugyanott
Kép 9 ugyanott cockpit & pilot cake
Kép 10 ...

Az abroncs tanulmányozása mellett másik szálon is futott egy eseménysor. Nagyobb teljesítményen néha elerőtlenedett a motor. A tippeim: üzemanyagszűrő, gyújtás. Aztán megfordult a sorrend és először ránéztem a gyújtásra. Minden rendben a gyújtással, picit hangoltam, ha már ott matatok, jelenség megmaradt.
Az eltömődött szűrő gátolta a benzin bejutasát a karburátorba, hígította a keveréket. Felhasználtam az aranytartalékot. Kell venni. Jobb, ha évente cserélem tmk-ban.
Most már jó lesz, várják a hegyek.
46862km

Most, hogy párszor mentem az autóval, újra felidegelt a csikorgó gumi minden kis fehéraszfaltos városi kanyarban. Mérjünk, mielőtt sokadik felindulásomban vásárolok egy másik szett gumit. Gábor barátom Giulia Nouvája majdnem kész, pont lent volt mind a négy kerék a vadonatúj abroncsokkal. Igazából ez a típus az egyetlen észszerű gyári méretű alternatívája a szeptemberben az autómra szerelt 165/80 r14 abroncsnak. Ahogy novemberben a +7 fokban méricskéltem, ugyanott, ugyanúgy egy telefonos gyorsulásméréssel hasonlítottam össze a két gumit, igaz most az aszfalt 45 fokos volt (27-30 fok, napsütés). A kritikus fehér aszfalton mértem a város melletti kb. 5 éve épült tükör szervizúton.
~60km/óráról két méréssorozatot csináltam.
1. megcsúszás nélküli legjobb lassulásra törekedtem
2. hagytam, hogy éppen blokkoljon, akár többször is, ugyancsak legjobb lassulásra törekedve

A legnagyobb mért hosszirányú lassulás értékeket fejegyeztem.

Pár kósza gondolat és tapasztalat:

Nem csikorog a B, R minden kanyarban. B szépen, puhán fut. Sajnos nem volt olyan kicsi a szórása a méréseknek mint novemberben, de látszik, nem kell vegyek gumit, jól fogja a R is.
A mostani mérések alsó fele megegyezik a hidegben mértekkel.
Annyi csalás volt a mérésben, hogy a B 7.6 profilmély, de picit megkoptattam a felületét a mérés előtt, a másik csak 6.0 (6.9-ről indult).
Csikorgás sztem mikrocsúszás, igen. De egyenes fékezésnél teljesen egyformák a mérési eredmények, most nagy a szórás, az extrémek is hasonlóak. Az ősszel talán jobban benne volt a lábamban a fék a túrák miatt.
Az elméletem a csikorgásra:
Vagy a keményebb gumi
És/vagy a R sarkos dizájnja. Nem nyúlásfolytonosan van vége a szélén hanem hirtelen, így jobban van relatív elmozdulás a kontakt szélén.
Egyébként a R futófelülete vagy 10mm-rel szélesebb, ami valószínűleg kompenzálja a keményebb gumit. Olvastam, hogy a szélesebb azért jobb, mert nagyobb eséllyel kapaszkodik bele valamibe, persze ez igaz a puhábbra is, az meg jobban betüremkedik az aszfalt szemcséi közé.
Ja és könnyebb manőverezni a B-vel, gondolom mert keskenyebb. A Falken is pont ilyen volt új korában, puha és keskeny és magas. Ha kopik, szélesedik, jobb lesz. Most oldalra jobban sodródik a B a puhasága és a magasabb profil miatt.
A R-ról 1000km hegyi út, kb. 0.9mm-t vett le az ősszel elöl, hátul, szép egyformán koptak, gondolom miután már többet nyektettem az autót túlkormányozottságban mint régebben.