Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Sok minden előzte meg ezt az utat. 2010 volt amikor utoljára kanyarodtam egy nagyobbat a GTV-vel. Azóta a megyében illetve hazalátogatás során Balatonfüredre használtam, ha nem jött a család, ja meg az AlfaCity-kbe ezzel jártam. Tizensok ezer kilométer így, áh nem a legjobb utak, bár a Földvár-Enying szakaszt mindig élvezem. Majd két hónapja merült fel bennem, hogy az öreg Alfával is kellene egy komolyabb túrát tenni, olyat mint a V6-tal többször is az utóbbi fél évben. Sajnos a veterános alfás ismerőseim túrája tolódott, majd végül beleért a nyaralásomba, így magam maradtam. Az volt a tervem, hogy kanyar per összkilóméter a legmagasabb érték legyen. Lehetőleg hétköznap, hogy a szerpentinek autómentesek legyenek. A terv szerint: Kmét, Farmos, Gyöngyös, Parád, Eger, Lillafüred, Eger, Borsodnádasd, majd vissza. Ha marad idő, többször is mennék egy-egy útvonalon. Előszülinapi ajandékként megkaptam az engedélyt az eltávra otthonról..

7.50 volt mire elindultam, tankolás, kerékfújás, boltozás. Farmosig az út egy rettenet, döcögős, forgalmas, egy kínszenvedés. A sok ballagó autós, buszos. Farmos után az út kitisztult és simává vált, az erdei szakaszon már kezdtem ráérezni, hogy mi is ez. Két óra múlva Gyöngyösön voltam. A Mátrán keresztül viszonylag zökkenőmentesen átjutottam, mindig várok egy pár perces laufot és utána indulok, nehogy valaki a tempómat megzavarja. Talán egyszer kellett újra megállnom, amikor utolértem egy utazós csapatot. Völgymenetben egy buszt kellett kerüljek, meg tán még egy autót is. A parádi szakasz forgalmasabb volt. Mindenki kényelmesen 60-70-es tempóban közlekedett. Csak egy ültetett, széles felnis kocka Lada veretett a Mátra felé, ő is talán aznap szabadult ki, mint én. Eger előtt egy VW Pheaton döcögott 70-nel míg utol nem értem, pont a kanyargós szakasz elején. Rosszat sejtettem, éreztem, hogy ő el fogja rontani a mókát. És tényleg, percekig kísértem, nyilván érzékelte, hogy utolértem és más tempóban mennék. Ahol tudtam volna előzni ott úgy begyorsított, hogy megakadályozta azt. Kösssz. Oké, tudom az jobban megy, ha akarod, de nem akartad, úgyhogy nyugi. Értem én szép és gyors autó az a VW. Fél perc múlva nagy kegyesen nem lépett a gázpedálra és mehettem. De a legjobb rész odalett eddigre. Kár.

A Bükk még itt-ott nyirkos volt a reggeli eső miatt. Ráadásul nehéz összekeverni az árnyékot a nedves úttal, főleg a vadi új sötét aszfalton. Két-három megállással el is jutottam Lillafüredig. Sajna mindig bennem volt a félsz, hogy mikor lesz annyira vizes, hogy baj lehet, így azért nem volt akkora élmény. Volt is egy hely ahol a vezetéstechnikai tréning anyagát újra vettem. Hoppá. Vigyázzunk. Egerbe vissza hasonló volt az út, pár utolérés előfordult. Volt még 10-15 liter a tankban, így sietve Borsodnádasd felé kanyarodtam. Kellett vagy 25 km-t utazni mire a szerpentinhez érkeztem. Előtte pont befogtam egy kis szürke autót. Na ő is megmutatta, hogy az övé is jól megy. Hadd menjen, megálltam, vártam 3 percet. Aztán egy-kettő-három-kettő-három-kettő-egy-kettő stb. Ez az aszfalt most is csúszik, de ez az autó nem túrta az orrát mint a V6, ez hátul kapart diffizár nélkül, de így is táncolt. A hágón megyehatár van, ott vált az útminőség, lefelé már nagyszemcsés durva aszfalt van. Az jobban fogta. Balaton felé vissza négy egyeses kanyar van a hegytetőig. Még nem mentem olyan úton ezzel az autóval, ahol dupla-kuplung és fék gázfröccs egyszerre és szúrni kell az egyet. Hát ez is megvan. Balaton faluszélén első kapubejárónál hátraarc, namégegyszer. A harmadikra már nem vállalkoztam, a benzin mennyisége aggasztóan kevés lett.

Egerben tankoltam, kimostam a fékeket, amik addigra idegesítően sokat csikorogtak. 14.30 volt. Akkor még egy bükki kanyar beleférhet. Majd meglátom hol fordulok meg. És jó döntésnek bizonyult. Az út száraz és üres, hibátlan autózás volt. Saját tempóban közel sem olyan szögletesen mint elsőnek, nem is kínoztam a gépet annyira, semmi meleg helyzet, a gumik csikorogtak de fogták, az ülés meg engem. Kellett a balatoni szakaszon a gyakorlás, hogy újra rendesen ki tudjam autózni. (régen volt már az a Kakucsring tavaly ősszel). Visszafelé összeakadtam azzal, aki addig tötyögött, majd látva engem megtáltosodott, de még így is aggatott. Miért rontod el a mókát, öreg. Én elengednélek téged, mint ahogy többen tették, te miért nem? Na végül megelőztem. Két kanyar után eltűnt. Most akkor miért?

Egerbaktáig vonatoztam a szerpentinen, már addigra eleget gépészkedtem, meg az út is elég vacak ott.

A Mátrán lefelé a fékek újra elkezdtek csikorogni, de ahogy hűlt, abbamaradt. Úgyhogy kapott szegény, de azért van. Gyöngyösön újra kimostam. Igaz, a 16 éves Ferrodo alap cucc már csereérett lehet a kora miatt. De nem puhult fel, végül is akkor jó ez így.

Hazafelé Farmosig jót autóztam. Az utolsó 50km kínszenvedés, reggel óta ez sem kapott új aszfaltot…

648km. Nettó 11 óra. 1 óra egyéb. Öt liter víz, két túrós batyu, négy zabszelet, egy alma, másfél tank benzin, meg sok év munka az autón.

Újra a lista tetején a kis GTV.