Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A túra útvonala és a menetrend a Covid miatt már két éve készül. (Sajnos Seborga nem fért bele.) A szállások január óta lefoglalva.
A csomagoláshoz már vagy 10 éve folyamatosan fejlesztjük a csekklistát (110literes a csomagtartó!), így az könnyen ment.
Kérdésként maradt, hogy merre menjünk el az Aosta melletti szállásra? Kb. ezer km-ről beszélünk és több lehetőség van:
- Szlovénián keresztül: 966 km és 10 óra. (1.kép) Az útvonallal jár pár hátrány: Az egyik a szlovén autópálya, arra nincs „matricám”, venni kéne. (Heti 15Euro, havi 30. Ha hazafelé is erre akarok jönni ez utóbbi kell.) Kedvem se nagyon van az ottani Covid előírásokat IS áttanulmányozni és felkészülni. A másik hogy az olasz szakasz a legforgalmasabb velencei részen megy át, ill. elég húzós útdíjakat kell fizetni. Az olasz díjkalkulátor szerint összesen 546km és 50,50 Euro az autópálya.
- Ausztrián keresztül Tarvisio-t érintve 991 km és 10 és fél óra (2.kép). Errefelé 550 km 58,30 Euro az olasz díj és így is belekerülünk az Ardiára tartók forgalmába. Mondjuk már a tervezésnél figyelembe vettem hogy szombat a turnusváltás ideje ezért mi vasárnap megyünk.
- Ausztrián keresztül, de Lienz felé (3.kép). Így az összes távolság 1.017 km és majd 12 óra (2019-ben erre mentünk), az olasz rész 450 km és 42,10 Euro az autópálya. Kb. 100 km országút látnivalókkal és az útdíj így kevesebb. Nem beszélve arról, hogy a határ környékén és a Garda tó déli csücskéig hegyi szakaszok vannak csodaszép kilátással.

Szóval a harmadik lett. 1.033 km-t mentünk és 38,20-at fizettünk olasz autópályadíjnak.
Köztes megállók csak tankolás és étkezési céllal. Hogy még este tudjuk nézelődni az 4:30-as indulás mellett döntöttünk, két éve is ekkor indultunk.
Az osztrák autópályán hamar kiderült, hogy az ablakomat nem sikerült jól beállítani, mert 130 környékén erős süvítéssel jelezte a tempót. 125-nél még nem volt zavaró, úgyhogy ez lett az utazó.
Az út egész Milánóig eseménymentesen telt, ott azonban 3 óra körül elkapott minket egy hatalmas zápor. Szinte megállt a forgalom az autópályán, szerencsére sokan felkapcsolták a hátsó ködlámpát és lehetett egymást 40-50-el követni. Sokan félreálltak elakadásjelzővel a leállósávra, a motorosok meg a hidak alá. Az ablaktörlő se nagyon győzte a melót, de túljutottunk rajta. Kitisztult és újra lehetett haladni. 17 órára már be is csekkoltunk, szóval a tervezett 12 óra elég lett.
A határokról:
- magyar-osztrák: természetesen kérték az oltási igazolást, az oltó orvossal anno megírattuk így nem volt gond,
- Olaszországba a beutazáshoz az érvényes rendeletek alapján be kellett regisztrálni és egy dPLF-et lekérni (ez egy beutazási adatlap), illetve oltási igazolás vagy teszteredmény kellett. Nekünk oltási volt. A határon SENKI sem volt, így nem is kértek semmit.
Az országban se kért soha senki semmit. Se oltásit, se dPLF-et, se tesztet, mindössze a zárt helyeken maszkot kellett hordani.
Szóval egy jó pizzával nyitottuk a nyaralást…