Tagok >> Piritu - 1.000.000 >> Blog
Ismét ellátogattunk Kiskunlacházára a gyorsulási versennyel összekötött klubbos találkozóra.
Már az odaút is izgalmasan telt, mert a Dunán komppal keltünk át. Fehérvártól rettenetes utakon mentünk. A 62-es még a balkáni jelzőt sem érdemli meg. Mély nyomvályú, felpúposodott út, kontár javítások, letört szél. A 80-as tempó már életveszélyes. A Spiderrel gyakorlatilag csak úgy lehetett haladni, hogy a bal kerék a szaggatotton, a jobb pedig a sáv közepén lévő púpon volt, különben folyamatosan leért volna az alja. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Háromszor így is leért.
A Dunán átkelve csak rosszabb lett a helyzet. Ennyire töredezett aszfaltot még nem láttam.
A találkozón meglepően sokan voltak. Ahogy tavaly, az idén is mentem egy kört az Alfás fél órában. Sok őrült autóst és autót lehetett látni a gyorsulók közt. A legjobban a szárazjéggel hűtött cooleres valami tetszett. A hangzavar és a koromfelhő óriási. Az égett gumi illatát még másnap is éreztem.
Mivel tavaly korábban hazamentem és nem volt esélyem se a kupára, ezért most tovább maradtunk. Aztán szólítottak a döntőre, ahol az első előfutamot megnyertem vmaast 164-e ellenében. Nagyon egyformán ment a két vas, mindkettő 2.0TS motoros. Nekem a rajtolás sikerült jobban, az döntött. A végső ellenfél egy gázolajos Mito volt, bentről simább győzelemnek tűnt, mint a 164.
Szóval elsők lettük a kategóriánkban.
Hazafelé az M8 hídját érintettük, így egy darabon emberhez méltó utakon is mehettünk. A 62-es örökre bevésődött, soha nem megyek arra.
Csak itthon vettük észre, hogy a trófeán tavalyi dátum van.
Miután Dévid felvetette hogy jó lenne találkozni, a csapat döntött. Először a dátumról, aztán a délutáni időpontról. Miután bedobtam a Ság-hegyet, mit lehetséges helyszínt már el is dőlt a dolog. Pillanatok alatt megszerveződött a konvoj is Pápáról. ( A macska meg fel van mászódva a fára.) Miután időben végeztem a kocsimosással (Pókmosással) elmentem eléjük. Négy Alfa és egy majdnem Alfa volt a sorban.
Érkezés után a csapat úgy döntött, hogy nézzük meg a hegyet. Elveimmel ellentétesen (Aki 30 méternél többet megy gyalog, az csavargó.) felmentem velük. Jó kis túra volt. Miután itt voltam katona 1988-ban, sok mindent tudtam mesélni a csapatnak.
Meglepve tapasztaltam, hogy "be nem jelentkezett" résztvevők is érkeztek Pápáról, két 166-al. Velük a hegytetőn találkoztunk.
Mire leértük megjött az utolsó bejelentett Cartárs is, így a szokások evős/ivós program következett.
Ide újabb Alfás pár érkezett.
Már csak a fényképezés volt hátra és elindult hazafelé a csapat.
Összesen 11 autó jelent meg. Szerintem mindenki élményekkel tele ment haza.
A nyár egyik legjobb Alfás találkozóján voltunk ma.
135 km kocsikázás nyitott tevővel a kánikulai nyári nap reggelén, amikor a meleg levegő már kelemesen simogat, de a napszúrás veszélye még nem áll fenn.
Majd egy kellemes "Party" csupa jó dolgoggal: pezsgő, konyak, jégkrém, kávé, szendvics, ödítő, ismerősök, Alfák, tombola. Jó ötletnek tartottam, hogy aki akarta versenyszerűen kipróbálhatta a kártyát.
Szinte mindenki nyert a tombolán, nekem egy Selenia csomagot és egy Brera DVD-t sikerült. Ez utóbbit sikerült is rögtön elcserélnem egy 159-es DVD-re.
A nap fénypontjaként sikerült szert tennem az Alfás autóskártyára is.
Hazafelé ismét a legszebb kabriós utak egyikét tettük meg, a fátyolfelhők kellemes utazást tettek lehetővé.
Mindössze azt nem értettem, hogy néhány autós (dévú matyizzal is!!) miért érez kényszert a versenyzésre, ha Alfát lát? Fogjuk a melegre, mint ahogy azt a három esetet is, amikor a Pók fékberendezésének határait feszegetve sikerült kikerülni a bajt.
Miután az idén nem jött össze, hogy a fedetlen Cartársakkal együtt körbeautózzuk a Balatont, a hétvégén megtettük egyedül.
A 84-esen értük el a 71-est, amin Keszthelyt érintve végiggurultunk a déli parton. Siófokon a Hotel Magistern-ben töltöttük a délutánt és az éjszakát. Izgalmas volt a 6. emeleten átélni egy éjszakai vihart, csapkodó villámokkal. A hotelbe nem csapott bele. Amúgy kihasználtuk a hotel összes wellness lehetőségét.
Másnap tovább, az északi véget megkerülve kis kitérő Veszprémbe. Aztán Fürednél vissza a partra. Tovább a 71-en, majd Tapolca felé hagytuk el a partot.
Az idő hihetetlenül forró volt, az út több mint felét fedett fővel kellett megtenni, mert a napszúrást kockáztattuk volna.
Egyre jobban bejön a Balcsi, egyre kulturáltabb és az árak se vészesek. Lehet, hogy egyszer még fürdeni is fogok benne?
- 60.999 km
- 878,4 óra menetidő (36,6 nap!)
- 69 km/ó átlagsebesség
- 4.160,15 liter tankolt üzemanyag, ebből 66,63 liter az első teletank
- 6,71 liter / 100 km átlagfogyasztás
Összesen együtt megtett út: 22.529 km
Tankolt üzemanyag: 1.932,58 liter
Átlagfogyasztás: 8,58 liter/100km
Üzemanyag költség: 31,11 Ft/km
A mérleg:
- 11 nap
- 5 ország
- 2.819 fénykép
- 2.809 km
- 224 liter benzin
Néhány hágó:
- Gschütt - 969m
- Flüelapass - 2.383 m
- S. Bernardino - 2.066 m
- Simplon - 2.005 m
- Furka - 2.436 m
- Gotthard - 2.106 m
- Novena -2.478 m
Természetesen voltunk Arese-ben is, de zárva volt :-(
A Túra alatt mindössze kétszer kellett a Pók műszaki helyzetével foglalkoznom:
1. A harmadik napon tűnt fel, hogy a jobb oldali ajtó határolója kattog. A két tartócsavart kellett meghúzni egy 10-es kulccsal.
2. A hágó túra előtt egyre hangosabb zörgő hang jött a bal keréktől az úthibákon. A féktárcsa melletti lemez zörgött a tárcsán. Szerszám nélkül, kézzel távolabb tudtam húzni, a probléma megoldva. A csavarokat ellenőriztem, meg voltak húzva. (A melegedéstől húzódhatott el?)
Olajat alig észrevehetően fogyasztott a TS, a pálcán kb. 2 mm. (Ebben benne van hazafelé kb 1.000 km olasz/osztrák autópálya a megengedett max tempóval.)
Hazaérve, ma kiolvastam a compot is:
"READING ERROR CODES: Nincs hibakod"
Eredetileg Szlovákián keresztül jöttünk volna haza Doberbo és a közelében lévő emlékhelyek érintésével, de másképp döntöttünk. Irány a legrövidebb úton haza! Azért Tarvisióban megálltunk egyet.
A mai nap Jesolóban a gondtalan nyaralásról szólt.
Ma 500 km várt ránk, nagyrészt autópályán. Az indulás után nem sokkal átlépte a Pók élete 155 ezredik kilométerét.
Első megállónkat az Alfa gyárba terveztük Aresében, ahol a Pók is készült. A gyárat, pontosabban a helyét megtaláltuk. A kerítés mögött már nincs semmi. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a múzeumba se lehet bemenni, mert zárva van. Az internetes oldala szerint meg nyitva, de ezek szerint Giovanni itt is kavarja.
Miután a navigáció közölte, hogy 303 km múlva hajtsak le a pályáról úgy döntöttünk, hogy előbb tankolunk, majd ebédeltünk egyet. A tengerparti tájban most sem kellett csalódni, szép.
A Hotel Savoia-t hamar megtaláltuk, becsekkoltunk. A kocsi kulcsát leadtuk a portán, hogy ha valaki ki akar járni félre tudjanak vele állni.
A délutáni séta némi fagyizással telt, a végén meg is vacsoráztunk. A tömeg – ahogy errefelé ilyenkor illik – hatalmas. Jó volt nézelődni és igazából semmit se csinálni. Már egész jól megy ez a program.
A naplementét a tengerparton sétálással töltöttük.
