Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A második kiszemelt egy olyan autó volt, ami a fotók alapján kizártunk, de mivel 15 km-re volt, nézzük hát meg. A színe Oasi Perla, fotózhatatlan, egyszerűen nem szépnek tűnő szín. Előzetes kontakt nélkül beállítottunk, a tulaj egy vajdaságból elszármazott magyar srác volt (a nagyszülők még beszéltek magyarul, ő már nem). A műhelyből felvitt az emeletre, ahol a lépcső mellett egy Integrale Evo 2 és egy GTA Sportwagon vert fejbe indításképp. A Lancia mögött egy fekete RZ... Itt sem végeztünk egyhamar. Természetesen a Spider a szentély végében volt, félig leeresztett gumikkal.
Ez egy elég ritka darab volt, nem csak a színe miatt: a teljes ajtópanel bőrborítású volt, és a hátsó flexibilis ablak helyén ponyva volt. Az ajtópanelek pedig az Edizione Elegate-féle szürke bőrrel készültek. A szín élőben hihetetlen, nagyon szép. Hasonlít az Azzurro Nuvolához, csak ez a zöld alapból megy kicsit kékbe. Hát ezért fotózhatatlan, és talán ezért volt a gumi is leeresztve, nem hinném hogy sokakban felmerül hogy ez a szín teljesen más lehet előben így el sem jönnek megnézni. Az autón külsőleg minden rendben volt, az utastér is hibátlan. Ellenben a motortérben enyhe korroziós nyomokat találtam, alánézve pedig három helyen idióta emelés miatt elhajtott küszöböt és induló rozsdát találtam. Ennyiért nem projektautót szeretnék, úgyhogy megköszöntem Imrének az idejét és nem kértem hogy szedjék le az emeletről az autót, a 20 másikkal együtt.

Kora délután volt, elmentünk enni, és amíg vártuk az ételt gyorsan körbejártam az esélyeinket. Van egy szürke V6TB Belgiumban, hívjuk fel. Csütörtökig lefoglalva, csak utána tudják adni. Ekkor hétfő volt, no go. (Azóta is fent van az autoscout-on egyébként.)

Volt egy holland magánzó kezében egy 24V, ami ugyan fekete, de piros-fekete belsővel, gyönyörú volt a képeken. Sajnos amikor még itthonról hívtam és meghallotta hogy magyar vagyok, kinyomott. SMS-ben illedelmesen próbáltam keresni, de az ember minden bizonnyal úgy gondolta hogy a Lajtától keletre csak buckalakó csalók élnek, és nem akarat velem tárgyalni. Sebaj, ráuszítottam egy holland kollegámat helyi telefonszámról, de mire eredményre jutott volna, mi már hamarabb sikerrel jártunk.

Hát ezt is megértük, két olasz paripa ára, meg némi spórolt pénz a zsebben, és pár szabadnap nekem és asszonyságnak hogy elhozzuk az álomautót.

Már egy éve be volt állítva a mobile és autoscout riasztás a telefonon, így az európai piac ezen részét fotóról ismertem. Felállítottam az igénylistát:
- V6, hogy 12V vagy 24V az másodlagos,
- V6TB a ritkasága miatt igen jó lenne,
- nem lehet fekete,
- bőr belsős, de az sem lehet fekete,
- Phase 2 lehetőleg, ha Phase 3, akkor csak a 3.2-es,
- tekintve az alkatrészek némelyikének beszerezhetetlenségét, inkább legyen drágább de kifogástalan mint olcsóbb de az árát kétszer ráköltős,
- rozsdamentes, sérülésmentes legyen, vagy ha van bármi javítva volt akkor dokumentált előtte-utána fotók, papírok kellenek.

Ebben az időpontban a német piacon csupa fekete Spider volt. Nem is túlzottan egy kupacban, így első körben a németekről lemondtunk.

Olaszország: Hónapokig fent volt egy kék V6TB Baritól 100km-re, ahova fél nap alatt el tudok jutni. Mire indultunk, ez eltűnt és 1 db sárga V6TB maradt, csálén visszaragasztott V6 felirattal valahol még délebbre. Az összkép nem győzött meg. Trélerezés, esetleges lyukra futás - inkább nem indultunk el oda.

Hollandia: na itt van olaszautós kultúra. Több mühely/kereskedés van Amsterdam környékén akik csak ritka olasz paripákkal foglalkoznak. Kirepültünk, felkaptunk egy bérelt Suzukit és körbejártuk mindet. Elsőre Sam van Dalen-hez mentünk. Érdemes megnézni a srác weblapját, rendesen elvetemült.

Az épületbe belépve a youngtimer olaszautók Mekkájában éreztük magunkat. Érdemes megnézni a képeken hogy milyen autók állták el az utat amíg sikerült kiszabadítanunk a Spidert. Ha jól emlékszem, ő egy 2000-es 12V volt, eredetileg svájci. Gyorsan körbejárva pusztán annyi tűnt fel, hogy a kesztűtartóról hiányzik a kilincs, amit megtaláltam a csomagtartóban, és egyből vissza is építettem. Sajnos a beltérben látszott hogy a kormányoszlop borítását többször bontották és serült volt. A motorteret felnyitva majdnem magam alá csináltam, annyira szép volt, semmi nyoma kókányolásnak, ilyet tényleg ritkán lát az ember. Akkor vigyük el egy körre. Finoman ment, az tetőmozgató mechamizmus is hibátlan volt. Felemeltük, alulról is szép. Ellenben a csomagtartó fölötti műanyag hézagolón hibás maszkolás nyomait fedeztem fel. Jobban körbenézve az ajtót is fújták, és sikerült a zárszerkezetre is ráfújni. Az ajtót lehúzott ablakkal becsukva a belső szerkezet az ajtóhoz verődik. Rékérdeztem hogy milyen sérülés volt, esetleges javítási dokumentációra, de semmi ilyesmi nem volt. Itt fagyott le a mosoly az arcomról, de taktika az volt, hogy ha kell üres kézzel megyünk haza, de csak olyan autót viszünk ami rendben van.

Samnek megköszöntem az idejét, és türelmet kértem tőle, mert még azért volt pár opció.