Blog >> rally
Ma lehetőségem nyílt felvinni pár körre murvás pályára a kocsimat. Vittem pár kört a cég vezetőjét is, szerinte egész jól viselkedik a kocsim. Érzésre kicsit máshogy viselkedik, mint az összekerék-hajtású autók, amiket ott vezetni szoktam, így az egyik íven szépen el is dobtam. Szerencsére apró sérülésekkel megúszta.
Megnyertük, de mégsem. Erről majd a végén.
2002-ben és 2003-ban jártam két diósjenői Selénia Rallyn, akkoriban még navigátorként, mivel csóró diák voltam, nem Alfa tulaj. A fene gondolta volna, hogy ennyit kell várnom, mire saját autóval is elindulok egyszer. Tavaly már majdnem összejött. Hónapokkal a rally előtt kezdtem autót keresni, csak sajnos nem ment olyan gyorsan, mint szerettem volna, és csak jóval később leltem meg az igazit.
Nem baj, idén végre ott voltunk, és megért minden várakozást!
Hajnalok hajnalán ébredtünk Arival, a kedvesemmel, hogy kapunyitásra ott legyünk Mácsaszálláson. Szokás szerint elpiszmogtuk az indulást, száguldozni meg nem akartam, végül mégis pontban 8-kor álltunk meg a parkolónak kikiáltott placcon. Segítségünkre volt egy 147 és 155-ös kollégája, akik Kalocsa előtt pár kilométerrel tűntek fel a visszapillantóban. Naívan azt hittem, hogy csatlakoznak a nagypapás autókázáshoz, és együtt gurulunk Mácsáig, de ők nem úgy gondolták. 140-es tempóval húztak el mellettünk... Eszemben sem volt annyiban hagyni a dolgot, három Alfa mégiscsak szebb, mint kettő, így aztán visszaböktem negyedikbe, ráléptem a gázra, és mentem utánuk - Kalocsáig. Egy lámpaváltáson nem fértünk át mind a hárman, vagyis az etap végét mégis egyedül tettük meg.
Érkezés után vigyor, köszönés, irány befelé.
A regisztrációs asztalhoz valahogy mégis mi keveredtünk elsőként. A lányok megfenyegettek egy egyes rajtszámmal, mire visszavonulót fújtunk, és egy kicsit még "nemhivatalosan" tébláboltunk az autók között. Közben tömegesen érkeztek mindenféle Alfák, még egy kisebb sor is állt az asztalnál. Végül mi lettünk a kilences.
Sok időnk nem maradt szocializálódni, ugyanis elkezdődött a rajt. Miután az első öt-hat autó nekivágott a versenynek, elgurultunk megfordulni és beállni a sor végére. Néhány perc múlva megkaptuk a jelet: indulás!
Az itinernél csak a navigátorom volt profibb. Pár perc akklimatizálódás után be is fordított az első feladathoz. A régi-régi Selénia Rallyk után rögtön meglepetés ért. Ügyességi feladat. A legügyesebbnek akkor éreztem magam, amikor egy értékes pontért bemutattam az érvényes EÜ dobozunkat. A pallóknál megilletődtem kicsit, de sikerrel vettük az akadályt, a madzagos feladatot meg a szó szoros értelmében dícséretesen teljesítettük. Állítólag mi voltunk a leggyorsabbak. Na ja, előttünk csak nyolc autó járt ott. A Selénia totót, khm, borítsa jótékony homály.
A hajósi pincéknél megemlékeztem Villánykövesdről. Szerencsére nem olyan hangosan, hogy a helyi erők is hallják, így megúsztuk a lincselést. A Kovácsborháznál pedig várt a leggonoszabb feladat. Borkóstolás autós túrán. Az ilyen kínzásokat nem tiltja a genfi egyezmény?! Arinak nem akaródzott bort kóstolni, nekem nem szabadott, maradt az illatminta. Hát... nem aprókat nyeltem közben. Valahogy azért túléltük, meg is lett a félédes bor. Számunkra emlékezetes kérdés volt az is, hogy melyik évben nem lehetett jégbort készíteni. Tudományos alapon (mivel az autónk akkor készült) behúztuk a 2003-at. Nem nyert, de annyi baj legyen. :)
Érseki kastély. Megálltunk, kiszálltunk, percekig tátott szájjal bámultuk a kastély parkját, aztán rászántuk magunkat, hogy megnézzük a feladatokat is. Számolgatni tudunk magunktól is, az alagút viszont majdnem kifogott rajtunk. A helyi erők segítségét kellett igénybe vennünk, hogy egyáltalán megtaláljuk. Ha jól emlékszem, itt minden pontot begyűjtöttünk.
A miskei templom hozta a régi Seléniákon megszokott szintet: egy kisebb hadseregre való Alfa állt egy rakáson, és még több alfás kerülgette a templomot. Nem tudom, ki ötlötte ki ezt a feladatot, de külön bugyor várhat rá a pokolban. Mi is sétáltunk pár kört, aztán felderengett egy régi emlék. Velünk bizony ki van szúrva. Itt nevet nem találunk. Lapra felír, Alfába beül, gyííí tovább. Itt is taroltunk.
A kalocsai feladatot is elsőre megtaláltuk. Sose gondoltam volna, hogy városban is lehet itinerből tájékozódni. Hála a magasságosnak, az itiner készítője és Ari, a világ legjobb navigátora rácáfolt erre. Nem emlékszem, mennyi ideig bolyongtunk a megoldásokra vadászva, de talán itt töltöttük el a legtöbb időt. Végül egy kivétellel minden kérdésre megtaláltuk a választ, egyedül Símig Rezső hadnagy úrról nem találtunk semmit. Ekkor jött baromi jól a nem egész' egy hete újított okostelefon és a Google. :) Itt is meglett minden pont.
Dunapataj, újabb templom. Csak nem az Alfa jelvény keresztje miatt volt ennyi? Akárhogy is, a szobor és az építője is gyorsan meglett, az emléktábla viszont kifogott rajtunk. Itt is körözgettünk egy jó darabig, mire találtunk egy olyat, ami megemlített egy volt főtisztelendőt, Mons. Szabó Istvánt. Fel is írtuk a nevét, de a szervezők nem rá gondoltak. Több is veszett Mohácsnál, gyííí tovább.
Kikötöttünk a Szelidi tónál, átvágtunk a homokon a seléniás asztalhoz, kitöltöttük a totót - botrányosan rossz eredménnyel. Ha jól emlékszem, 5 egész pontot sikerült begyűjtenünk.
A szakmári feladatok elsőre rém egyszerűnek tűntek. Számolunk egy kicsit, leolvasunke egy évszámot... Ja, aztán belelógott a kezem a bilibe. Az öt lámpa seperc alatt megvolt, a kőgolyónál viszont megismétlődött a miskei jelenet: egy hordányi tanácstalan alfás kerülgette a szökőkutat. Valaki felvetette, hogy biztos nincs is évszám, de lehurrogtuk. Ennyire nem lehetnek szemetek a szervezők, hogy kétszer is eljátszák ugyanazt. Őőő... de. Mégis. Némi tanácskozás után megegyeztünk abban, hogy beírjuk, hogy nincs évszám, majd elindultunk a cél felé.
Azt hiszem, másodiknak futottunk be. Mivel a nyolc előttünk indulóból hetet megelőztünk a 92 (az Alfa órája szerint 94) kilométeren, azt hittük, túl gyorsak voltunk, így aztán időt nem vonattunk le, csak a feladatlapot adtuk át. Az eredményhirdetés után derült ki, hogy így is 9 perccel tovább tartott a körünk a szintidőnél. Végülis az se rossz.
Fújtunk egyet, felszívtunk (jó, felszívtam) annyi vizet, mint egy kisebb tevecsorda, aztán megpróbálkoztunk egy ebéddel. Homokszem került a gépezetbe, nem sikerült. Annyira kitikkasztott a nap és a hőség, hogy képtelen voltam meleg kaját venni a számba. Ari hősiesen elpusztított vagy két kanállal a gulyásból. Ízlett neki, de ő se bírt többet enni. Megegyeztünk abban, hogy az illata jó, ha valaki kérdi, finom volt, de ennyit az ebédről. A paprikapálinkát szívesen megkóstoltam volna, de sajnos nem ottalvósra terveztük az utat, szóval szó sem lehetett róla.
Mivel elég korán befejeztük a versenyt, bőven maradt időnk megcsodálni az összegyűlt Alfákat, beszélgetni, kolbászolni, árnyékot keresni, csak úgy tespedni... Ja és alfás polókat venni. A nap második felében már én is abban feszítettem. :)
Vártuk ugyan az eredményhirdetést, de csak kíváncsiságból, mondhatni, az esélytelenek nyugalmával. Végül késő délután, valahol a végzetes kimerültség és a klinikai halál határán arra jutottunk, hogy elindulunk hazafelé. Kitaláltuk, hogy a hazaúton megállunk egy fagyira. Először Kalocsán akartunk, aztán úgy voltunk, hogy jó lesz később is, Dunaföldváron vagy Dunaújvárosban akár... aztán mégis Kalocsa győzött. Letettük az Alfát egy útba eső parkolóban, vettünk két fagyit, és leültünk egy padra az autó mellett.... és akkor csörrent meg a telefon. "Helló, Mike vagyok. Hazamentetek?" Amikor közölte, hogy mi lettünk az elsők, arra gondoltam, hogy valaki szólt neki, hogy hívjon fel ezzel a szöveggel, hátha vissza tud csalni. Arra nem, hogy tényleg nyertünk. :) Aztán valahogy eljutott a tudatomig, hogy talán mégis...
Autóba be, gyííí, újra Mácsaszállás. Átvágtuk magunkat az embereken, akik mintha sokkal többen lettek volna, mint egy félórával korábban. A dobogó második és harmadik fokán egy-egy páros, a tetején senki. Hoppá, ez tényleg nem vicc. Felkapaszkodtunk, próbáltunk minden fényképezőbe belenézni, és leírhatatlanul zavarban voltunk. Fogadtuk a gratulációkat mindenfelől, aztán a csoportkép után visszaballagtunk az Alfához, hogy most már tényleg hazainduljunk. Még aznap elkezdtük hinteni az igét, miszerint megnyertük a versenyt, másnap elautóztunk családot látogatni, ott is elbüszkélkedtünk mindenkinek...
Aztán megláttam azt a bizonyos fórumposztot az elszámolt pontokról.
Sajnos rossz szájízünk maradt az egész esemény után, hála annak a vicces gyereknek, aki - nem tudom finomabban mondani - beleszart mind a szervezők, mint a résztvevők tányérjába. Félreértés ne essék, egy cseppet sem zavar, hogy nem mi vagyunk az igazi győztesek, elvégre még akkor sem tartottuk magunkat esélyesnek, amikor először hazaindultunk Mácsáról. Amiatt van bennem , bennünk rossz érzés, hogy érdemtelenül álltunk a dobogó tetején, és érdemtelenül hoztuk el a trófeát és a nyereményeket. Kösz, vicces gyerek. Nekünk is elszartad.
Minden elismerésem a szervezőké. Érdekes feladatokat találtak ki, élvezetes útvonalat alakítottak ki, kellemes helyet találtak a találkozóhoz. Vádolni őket nincs mivel. Ami történt, kivédhetetlen volt. Kösz, vicces gyerek, nekik is elszartad.
Ha minden igaz, a valódi győztesek is megkapják a nyereményüket, kapnak kupát is, de az a pár perc, amíg a dobogón kellett volna állniuk, az pótolhatatlan. Kösz, nekik meg végképp elszartad.
Azt eldöntöttük már a verseny alatt, amikor még senkisem tudta, mi lesz a vége, hogy jövőre is indulni akarunk. A rossz szájíz sem vette el a kedvünket. Ott leszünk, és megpróbálunk tiszta versenyben felkerülni a dobogóra. Ha pedig nem sikerül, hát akkor is örülünk, hogy ott lehetünk.
Immáron zsinórban az 5. Selénia rallyn vettem részt. Navigátorom ismét Andyka lett. Ezúttal nem sikerült elérnünk helyezést, de mondhatom, hogy ott voltunk az élmezőnyben. Az új helyszín nagyon tetszett, még akkor is, ha hajnali 4-kor kellett indulnunk itthonról és több, mint 400 km-t kellett autóznunk. Idén kevesebben voltunk mint az elmúlt 4 évben Pécsen, de ennek (és a 400 km-es távolság) ellenére én örülnék, ha jövőre is itt kerülne megrendezésre.
A vendéglátást nem érheti kritika, hangulatosabb volt, mint Pécsen. Viszont itt nem volt normális mosdó (vagyis volt, csak eldugva és sokat kellett odáig gyalogolni) és nem sok fedett hely volt, amire napsütésben nem is lenne nagy szükség, de sajnos az időjárást nem lehet befolyásolni. A Götz család volt a házigazda, nagy örömmel fogadtak bennünket, ami azt hiszem elengedhetetlen.
A rajtoltatás csúszott egy kicsit, ezen van még mit javulni. És csodák csodájára sikerült nagyjából a rajtszám szerint indítani a versenyzőket, ezen nagyon meglepődtem. Véleményem szerint jobb volt így, nem kellett sorban állni és addig is járatni a motort, melegedni az autóban stb...
A feladatok nehezebbek lettek, azért az asztal aljára eldugott Alfa Romeo matrica szerintem már g€ciség. A verseny gyönyörű helyekre vezetett el bennünket, ahol sajnos csak kevés ideig tudtunk nézelődni. Ezt megemlíteném most is, hogy minden feladatra lehetne adni 5-10 perccel többet, ahol van valami látványosság.
Célba érkezésünk után nem sokkal eleredt az eső. Sajnos az a fedett rész, ami a verseny előtt még a miénk volt, azt egy másik csoport kapta meg. Így vagy állhattunk az esőben, vagy lemehettünk a sötét pincébe. A vendéglátók részéről ezen lenne mit javítani.
A lovagi bemutató nagyon jó ötlet volt, remélem lesz jövőre is, ha marad ez a környék.
És amire a legjobban kellene figyelni, hogy az adatlapokon a pontszámokat helyesen adják össze, illetve figyelni arra, hogy az ember levonatni akar -e időt vagy hozzáíratni. Ha jól emlékszek, régebben nem is nagyon lehetett hozzáíratni, csak levonatni. Meg a Seléniás teszteket se engedném csoportosan kitölteni, hanem egyénileg :P
Kedvenc találkozóm a Selénia Rally, így idén sem hagyhattam ki. Új navigátorom lett, aki nagyon ügyesen végezte az ezzel járó feladatait. Érkezésünk után nem sokkal meg is kezdődött a rajtoltatás. Ez elég időigényes volt, miután beálltunk a sorba, 1 óra várakozás után el is rajtoltunk. Az itiner nekem már ismerős volt, az első feladat ismét a Seléniás ellenőrző pont volt, ahol ezúttal újabb dolgokat néztek. A motorolajszint ezúttal is szerepelt, viszont új dolog volt, hogy megnézték be vannak -e kapcsolva a biztonsági övek, elkérték a forgalmit, zöldkártyát, vezetői engedélyt. Itt nem vontak le tőlünk pontokat. Kaptunk egy Selénia totót, ami számomra tényleg totó volt, hiszen fogalmam sem volt a válaszokról. Mindenesetre jól totóztunk, 2.-ak lettünk a Selénia totón. 20 perc pihenő után útnak indultunk. Az itiner egy templomhoz vezetett, előtte sebességmérés, nem vontak le érte pontot, mivel betartottuk az 50-et. Nem is időztünk sokat a templomnál, három egyszerű kérdést kellett megválaszolnunk. Ezután Lánycsókra vezetett utunk, ahol egy nehezen észrevehető útra figyelmeztetett az itiner, szerencsésen megtaláltunk. A feladat itt is kipipálva, úgyhogy mehettünk is tovább. Következő állomásunk szintén egy emlékmű volt, feladat szintén egyszerű, bár itt kicsit tovább tartott kikeresni a táblákból a megoldásokat. Ezután a mohácsi csata helyszínén várt ránk néhány feladat. Itt kedvezményesen vehettünk jegyet és akkor körül is nézhettünk bent. Sajnos az előzetes beharangozóval ellentétben nem íjászkodhattam, nem foghattam kardokat és hasonló fegyvereket, ez kissé csalódás volt számomra. Ezután a Polgár Pincészetbe vezetett utunk, amit az itiner alapján nem sikerült megtalálnunk. A borkóstolást idén is kihagytuk (iszik vagy vezet). A bor totót hamar kitöltöttük, megvártuk míg lejár a feladatra adott idő és már mentünk is tovább. Ezután a szoborpark következett, ahol kicsit több időt töltöttünk, mint ami meg volt adva. Nem a szoborparkban nézelődtünk, hanem éhségünket csillapítottuk, hiszen órák óta nem ettünk egy falatot sem. A következő feladat egy játszótéren volt. Kissé nehéz volt megszámolni, hogy hány személyes a körhinta, mert néhány cartárs használatba vette és folyamatosan pörgött. Még a mérleghintát kellett megnézni, hogy hány személyes és megszámolni, hogy a kerítésnek hány oszlopa van. Ezután egy tóhoz mentünk, ahol ugyanaz a két feladat várt ránk, mint két éve. Tommi azt mondta, hogy náluk van a két évvel ezelőtti feladat lap, azon a padokra az van írva, hogy 7 és nem 2. Így beírtuk a 7-et, végül kiderült, hogy hiba volt, a 2 lett volna a helyes válasz. A feladat után elindultunk vissza az Ábel Autóházhoz, közben összeszámoltuk, hogy hány percet íratunk jóvá, 57 jött ki, ezzel 2 perc eltérésünk lett. A feladatok közül csak az utolsónál vesztettünk két pontot, így összesen 50 pontunk lett. Ez a második helyre volt elég, így rengeteg ajándékkal térhettünk haza. Navigátoromnak köszönöm a segítséget, jövőre is őt viszem magammal :) A szervezőknek pedig köszönjük a remek napot, ismét jól éreztem magam a Selénia Rallyn!
3. nekifutásra, majdnem dobogós helyezés (4.) olyan neveket megelőzve, mint a verhetetlen Cgo és a futottak még kategóriából Teddy + Halesz, és Csöri. Jó móka volt!
2007.05.19 Selénia rally Pécs. Az első ilyen jellegű találkozó amin részt vettem. Ráadásul a szervezésben is segítettem és azt is élveztem. Szóval szuper volt ez a nap is. Aki nem volt még annak azt ajánlom, próbálja ki, megéri.
Alfa találkozós hétvége volt. Szombaton szlalom verseny Budaörsön, majd este egy Budapesti minitalálkozó városi felvonulással és Hősök terén fényképezéssel. Vasárnap pedig a Tököli reptéren a Fiatosok vendégei voltunk. Volt tesztvezetés, mini-rally, gyorsulás.
2006 május 13-án rendezte az Alfa Romeo Club Mo. a Selénia Rallyt Pécsen. Ide végülis csak azért mentem el, hogy a tagsági díj ne hiába legyen befizetve és kihasználjam azt, hogy klubtag vagyok. Így utólag azt mondom, hiba lett volna kihagyni. Számomra ez volt a 2006-os év egyik legjobb találkozója, remekül éreztem magam. Helyezést nem értünk el, de mint tudjuk, a részvétel a fontos.
2007. május 19-én került sor az év egyik legérdekesebb találkozójára a Selénia rallyra. Nem volt kérdés, hogy ott-e a helyünk.
A feladatok és az útvonal nem volt könnyű, de ennek ellenére sikerült a 2. helyezést megszerezni.
Idén túl vagyunk a legjobb Alfa Romeo klubos találkozón, a Selenia Rallye-n. Szuper volt, mint mindig. Szombaton 7-kor indultunk Budapestről az M7-esen és utána a 65-ös úton keresztül jutottunk el Pécsig. Igyekeztünk az elsők között indulni, hogy az időigényes rajtoltatást ne kelljen átszenvednünk :) Gyönyörű helyeken át vezetett minket az itiner. A végén a negyedikek lettünk. Ez idáig a legjobb helyezésünk. Jövőre már dobogósok leszünk :)
A Selenia teszten is megosztott másodikok lettünk.
Este a Jókai téren vacsoráztunk (Elefántos ház) egy olasz étteremben, ahol tavaly is. A pizzajuk jobb, mint a 4 sajtos gnocchijuk.
Vasárnap indultunk haza, Orfűn és Abaligeten keresztül. Ságváron ebédeltünk egy panzióban, és Siófokon is megálltunk egy kicsit sétálni. Közel 700 km-es túrát tettünk meg a hétvégén :)
