Ezzel az autóval megkaptam a számomra tökéletes belteret. Ritka kombináció, nagyon szeretem. Igazi olaszos burjánzó luxus érzet. Hálából a szépségéért idén is megkapta az ápolást. AutoGlym tisztítóval és balzsammal gondosan megtisztítottam az amúgy még mindig újszerű bőrfelületeket. Van belőle bőven, eltartott egy darabig.
A fekete bőrpanelek mellesleg fel is fényesednek, ez tavaly, első alkalommal ijesztő volt. Kicsit meg is bántam, hogy rákentem a balzsamot. Aztán a mikroszálas törlővel áttörölve (mégegyszer kb a 100nm-nyi felületet :-) )picit már felmattul. Majd nagyjából 2 nap múlva beszívódik az anyagba, és újra szürkés matt lesz a bőr felülete.
A Selénia Rallyn véletlenül vettem észre, hogy törött a bal hátsó rugó. Egy típushiba utolért, valahol számítottam is rá, nem hangolt le különösebben.
Megrendeltem egy gyári rugót, egyelőre csak a töröttet cseréljük. Ha látok eltérést a két oldal között, akkor rendelek mégegyet, egyébként felesleges. Majd ha eltört az is.
Ha már szervizre vittem, rendeltem 5db izzítógyertyát is, tél óta panaszkodik az izzításra.
Tegnap megtörtént a csere. A kárpitok kipakolását a csomagtérből én vállaltam, a többit egy igen ügyes szerelőre bíztam. Eleinte kapták az ívet az olasz mérnökök a furán, látszólag fordítva bedugott alsó lengéscsillapító csavar miatt, de aztán megenyhült. Jól szerelhető autónak bizonyult a 159. A kárpitoknál meglepett, hogy milyen kevés patent rögzíti, és mennyire könnyű kivenni. A 146-ban van vagy 5-ször ennyi patent.
A kárpitok alatt viszont nagyon rendezett, szép, szinte ipari látvány fogadott. Ez az autó nagyon meg van építve.
Hogy haszna is legyen a blognak, a rugó így jön ki:
1. A kerék levétele után az alsó lengéscsillapító rögzítő csavar anyáját le kell venni.
2. A teljes teleszkóp egységet a kasznihoz rögzítő 4 csavart ki kell venni (kerékdob felől), ekkor már érdemes a rugóösszehúzóval a rugót összehúzni.
3. ülést előre hajtani, kárpitokat, szigetelő szivacsokat kirámolni. Ezen kár spórolni, tényleg pár perc, egy kis odafigyeléssel szépen kijönnek a patentok, nem törnek.
4. a lengéscsillapító tetején lévő anyát és gumírozott leszorítót le kel venni.
5. a lengéscsillapító egység ezután kifordul annyira (ha összehúztuk a rugót), hogy az alsó anya kihúzható!
6. alkatrészek összejelölése, mi merre nézett
7. rugó csere, lengéscsillapító egység összerakása
8. rugóösszehúzóval ismét húzzuk össze a rugót, így fog visszamenni a helyére.
9-10... rakjuk össze amit szétszedtünk
Elsőre nagyobb szívásnak tűnik, mint amekkora valójában. Megfelelő szerszámokkal nem bonyolult művelet.
Ami még a szerelőt is meglepte, hogy az izzítógyertyákat mennyire könnyű cserélni. Semmit nem kell bontani, semmi nem volt felkokszolódva, csak simán ki kellett tekerni a régit, be az újat.
Én még itthon, mivel gázolajszagot éreztem hazafelé, kicseréltem egy résolajcsövet. Az izzítógyertya cserekor kapott annyi stresszt, hogy megadta magát. Hála az égnek, hogy így. Azt a csövet valaki már cserélte, de olyan rossz minőségűre, hogy tört a kezemben, mint a ropi.
Az autó rendben, alul, felül átnézve, még mindig olyan élmény, mint egy új autó. Nincs egy rozsdapötty, mindenhol tiszta és könnyen engedő csavarok, minden apró patent, kötegelő, műanyag a helyén.
km állás: 149070 (a fotót elfelejtettem)
A nyári gumikban nem kevés kilométer lehet, láthatóan még a FAM-tól származtak. Én még egy szezonnal megkínáltam tavaly, de ennyi, itt a vége. Egy szezont még ki lehetett volna szenvedni belőle. Viszont az autó bevált, pontosan tudom mi a tervem vele, kár ezt halogatni. Az én biztonságom minden méter amit jó gumikon gurulok.
Nem mellesleg hangja is volt már a Conti garnitúrának. Hogy anyagából adódóan, vagy már fűrészfogasra kopott kicsit, nem tudom. Az biztos, hogy az új Vredestein Ultrac Satin-ok kézzel tapogatva sokkal puhábbak.
A méret ugyanaz (235/40 zr19) mégis a Contik valahogy jobban összefeszültek rajta. Az új normálisabban áll a felnin. Eddig ennyi.
Remélem a puha párductappancsok autópályán is csendben suhannak majd.
A saját programommal immár több, mint 1000km-t megtettem, minden tökéletesen üzemel, tökéletesebben mint valaha. Így elérkezettnek láttam az időt, hogy kiköltözzön a tuning-box a motortérből. Nem szerettem azt a kusza kábelhalmazt...
Egyúttal kikötöttem a nyestriasztót is, mert olyan állat nálunk nem lakik. Viszont az akksit lassan, de biztosan szívta, feleslegesen.
Jó érzés volt kifűzni az összes utólagos kábelt a motortérből, számomra megnyugtatóbb látvány ez így :-)
Közben ránéztem a dpf státuszra is, az is egy visszajelzés a programomról, hogy jó irányba módosítgattam e.
Itt volt meglepetés. 550km-t autóztam a legutóbbi regenerálás óta, ebből 450km autópálya, 100km város, rövid távok. Az egr kiküszöbölése óta megszoktam, hogy kb ennyit bír, érdemes keresni az alkalmat, hogy egy kicsit kivigyem a városból.
Most viszont a szokásos 94-97% helyett 82%-os tömődöttség érték fogadott. Szóval nem csak hogy kevesebbet fogyaszt az autó, de kevesebbet is kormol. A vételkori állapothoz képest a különbség még drasztikusabb. Akkor Átlag 380km-t tudtam megtenni két regenerálás között. Most látszik, hogy a 600km-hez nagyon erőlködni sem kell.
UPD. visszanéztem a korábbi, EGR off utáni kiolvasás fotóit. Tisztán autópályás menetek után már akkor is viszonylag alacsony volt az dpf tömődöttség (akár 60%@430km). Viszont innen városban kb. 100km alatt elérte a telített állapotot. Majd ha lesz türelmem/kedvem, megnézem, hogy pályán kormol e még sokkal kevesebbet, vagy városban közelít sokkal lassabban a 100%-hoz.
Tavaly novemberben elhoztam. Örültem és rettegtem egyszerre. A fórum másról sem szól, mint szerelésről. Szétszedett műszerfalak, felújított porlasztók, tréleres hazautak, elkopott turbók. Nem túl biztató. De úgy kell nekem, prémium. Aztán jött a rángatás, kénytelen voltam ismerkedni a motortérrel én is. Forrasztgattam, injektor csatlakozót tisztogattam, egr-t pucoltam, lemezeltem.
Igen...és ha belegondolok, csak időmbe került. És egy fillérembe sem. Azóta nyoma sincs rántásnak, minden finoman, tökéletesen működik. Ahogy még soha egyik autómon sem.
Ha visszagondolok az elmúlt 12e km-re, ez az autó semmi extrát nem kért. A vételkor fennálló dolgait rendbe tettem (szélvédő, olajcserék) és ennyi. Műszakira fékbetétet cseréltünk. Fékbetétet, amit kaptam hozzá.
Hogy is volt ez 2007-ben? Akkor félelmek nélkül ültem be a 146 jtd-be. Nem volt rossz autó, mégis első évben 250e Ft maradt ott szervizre. Akkor fel se tűnt. Fékgenerál, vezérlés csere, termosztát, apróságok.
A 159-cel most járunk 210e Ft környékén, 10 évvel későbbi Ft értéken. Tényleg kell ettől félni? Majd az idő és a km-ek megmondják.
Most mit gondolok? Örülök, hogy ilyen autóm lett. Mást ad, mint az az előző autóm. Olyat, amit nem lehet elmesélni, fórumon átadni. A 146 az egyedi élménye mellett határtalan szabadságot adott. Alig fogyasztott, a sarki fűszeresig se érte meg gyalog menni.
A 159 más. A sarki fűszeresig gyalog megyek. Viszont nincsenek távolságok. Sosem gondoltam, hogy egy 16 órás repülőút után bevállalom, hogy autóval Budapestről Csengerbe "leugrok". Vagy hogy egyáltalán autóba ülök. Most meg azon kapom magam, hogy bevállalom, és mire ott vagyok, egész kipihenem magam. Hogy? Miért?
És amikor ránézek az órára, simán csak nem értem, hogy miért vagyok már itt?
Nem jöttem gyorsan, nem vadultam, csak úgy jöttem. Zenét hallgattam, eszegettem. És csak utólag ért le, hogy sötétben esőben máskor mintha Mátészalkáról nem lenne ilyen vidám, laza az út. Pár autó elenged, nem hajtok. Szerintem...
A xenon szépen bevilágítja a máskor matt fekete utat, a nehéz kaszniban nem érződik soknak a sebesség, nem tűnik csúszósnak a nedves út. Csend van, szól a zene, váltogat az automata, néha hallani, ahogy purrog az 5 henger.
És kiszállok kipihenten, azzal az érzéssel, hogy igazából tökmindegy, hogy hova el bírnék még menni ezzel a döggel.
Más szemszögből szabadság :-)
Mivel tudom, hogy a bőr műszerfal nagyon kényes a tűző napsütésre, és úgy egyáltalán jobb védeni a tűző naptól amennyire lehet, készítettem egy ideiglenes "hűsölőt" az autónak.
Két épület között pont van annyi helyem, hogy kényelmesen be tudok állni. Az orra pont Észak felé néz, tehát a déli nap fentről/hátulról éri.
Elszaladtam a Jyskbe, pont akcióban fillérekért mérték a háromszögletű napvitorlát. Gondoltam ennyit megér, kipróbálom mire jó. Rögtön vettem kettőt.
Aztán a barkács boltban vettem dübeleket és csavaranyára hegesztett karikákat. Eltartott egy ideig, mire bejátszottam, hogy feszes is legyen, átlapolás is legyen a két vitorla közt, de végül nagyjából sikerült.
A csomagoláson lévő reklámfotón csúnyábban van kifeszítve, úgyhogy gondolom ez ennyit tud.
A mester urak őszre vállalták a normális kocsibeálló megépítését, úgyhogy addig itt fog lapulni az autó. Hacsak meg nem csinálom magamnak a beállót. Nincs szakember, mindere várni kell, aztán vagy szép lesz, vagy nem...
A fórumos cartársak egyik tippje az EGR volt, attól is rángathat. Mivel elég hozzáférhető helyen van, hát gondoltam lekapom, megnézem, nincs e leragadva.
Tíz perc alatt lent is volt, pedig óvatosan szedtem nem tudtam mi fog és hova kihullani.
A csatlakozót rajtahagytam, kifordítottam. Basszus, tök tiszta. Semmi köze a neten keringő korommal egybeépült elpusztult EGR-ekhez. Egy lehelletnyi koromréteg mindenhol, de tiszta.
Aztán Multiecuscanból indítottam egy aktuátor tesztet. Hibátlanul mozog fel-le, szép finoman. Hát úgy néz ki ez sem nyert, de legalább az EGR rendben.
A visszaszerelés "Giovannisabb" volt, mert a csavarok minősége elég silány. A jól kiszáradt alucsavarok felül szépen rákaptak, alul pedig nem. Vissza kellett bontani mégegyszer. Finoman beletekertem egy menetmetszőt a furatokba, kaptak egy kis grafitos zsírt a csavarok, és így már visszamentek szépen. Egy órám azért elment vele.
Indítottam. Nem is számítottam másra, rángatott. Sőt, igazából mostmár nagyon rángatott...Ó hogy az a...
Egy két hete, mióta bejöttek a melegebb idők, rángatózni kezdett az autó. Fura egy jelenség volt, mert teljesen hideg motornál nem, de aztán ahogy melegedett alapjáraton egyet-egyet rántott. Mintha kihagyna a gyújtás (ami ezen ugye nincs, de utoljára a Wartburgommal éltem át ilyet :-S). Ez mikor elérte a 90-es osztást a hőmérő, rendere elmúlt. Fura...
Aztán kedden be kellet szaladnom a városba a lányomért. A mélygarázsig csak a szokásos apró rántások, gondoltam majd abbahagyja, azt a pár percet ki lehet bírni. De nem így lett. A parkolóból elindulva rántott egy jó nagyot, vészüzembe tett mindent amit ért. A váltó butamódba kapcsolt. Volt N, R, és butaD, ami azt jelenti, hogy 1-esből sehova nem engedi váltani. A módok közt pedig olyan rántással kapcsolt, hogy inkább hozzá se nyúltam a választókarhoz hazáig. Hanem 40-nel 1-esben hazaszenvedtem a dögöt.
Aztán nekiálltam javítani. Az udvaron, ahogy kell. Hiszen pont ezért vettem 5 éves alig futott autót, mert annyira hiányzott nekem ez. Na hagyjuk,,,
Szóval első tipp, a csatlakozók érintkezése. ProdyG cartárs járt így, hasonló rángatás és vészüzem volt ott is.
Hát legyen, lehúztam mind a 10 csatlakozót. Tízet, mert tuningbox is van bekötve. Egyenként csiszolópapírral és egy pici reszelővel megtisztogattam az érintkezőket, majd kontakt sprayvel átfújkáltam az egészet.
Az 5-ös henger csatlakozóit különösen, mert a tárolt hiba "5. henger injektor - no signal" volt.
Egy óra alapos munka és a hibák törlése után boldogan beültem, indítottam és...
Rángatott, elég rendesen.. Na ekkor már Giovaninak (legyen az bárki, csak olasz és tervező) két szülőanyja volt...
Egy ideje ott pihen a csomagtartóban a gázolajszűrő cseredarab. Mikor az árát közölték, azért dobtam egy hátast, de végülis a xenon izzó óta nagy meglepetések nem érnek.
A cserét eddig halogattam, mert hideg volt. Annyira egyszerűnek tűnik a csere, hogy pénzt ezért nem adok, hogy más csinálja, nekem meg fázós a kezem. De végre egy szerelhető megoldás.
A felfogató pánt csavarját kell kioldani, csöveket lehúzni és ennyi. Végül alul kihúzni a vízérzékelő csatlakozót. Előbb kihúzni, és kézben, az autóból kivéve kitekerni a szenzort. Egyébként alul zúdul a gázolaj :-)
Kb 3 perc az egész, kár volt ennyit készülni rá. A légtelenítés kicsit hosszadalmasabb mint a 146-nál. Ott két gyújtás ráadás után már hallhatóan nem bugyogott a tankba visszatérő gázolaj. Itt a kulcsot kell ki-be rakosgatni vagy 5-6-szor mire megtelik a szűrő és lelégtelenedik.
A végén még kapott egy rutin kiolvasást. A múltkor rosszul gondoltam, nem regenerált. A kilovasáskor volt 96%. Tényleg az van, hogy nem szabad erre ráállni és figyelni, mert úgy tűnik hogy pont jókor áll neki a dolognak és figyel. Azóta a regenerálás is megtörtént és nem városban. Hajdúböszörménybe kellett átugranom. Hazafelé egyértelműen észrevettem. Mikor beértem Debrecenbe még dolgozott az ügyön, de mintha észrevette volna, hogy városba értem. Jól befűtött és gyorsan letudta, így nem kellett kerülgetnem, plusz köröket futnom, mire a belvárosba értem, már normál fogyasztási értékeket mutatott, helyén volt a turbónyomás.
A felső vízcső légtelenítő csavar után, következő típushiba ellenőrzésként bekukkantottam a kipufogó tőcsavarokra. Már lélekben készültem egy lehetséges (drága és hosszadalmas) megelőző szervízre, de ismét kellemes meglepetés ért. Már előttem ezt orvosolták. Ez egyben magyarázat arra, hogy az autó orrában miért van zölddel összejelölgetve sok-sok alkatrész. A tőcsavar csere egy viszonylag nagy bontással járó művelet, ekkor kerülhettek oda a jelölések.
A fotón az olajos csőcsonk még mindig a szívócsonk tömítésnél kifolyt olaj nyoma, ide nem ért be a kezem kitakarítani, egyelőre így marad. A motormosásnak meg nem vagyok híve.