Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Tavaly novemberben elhoztam. Örültem és rettegtem egyszerre. A fórum másról sem szól, mint szerelésről. Szétszedett műszerfalak, felújított porlasztók, tréleres hazautak, elkopott turbók. Nem túl biztató. De úgy kell nekem, prémium. Aztán jött a rángatás, kénytelen voltam ismerkedni a motortérrel én is. Forrasztgattam, injektor csatlakozót tisztogattam, egr-t pucoltam, lemezeltem.

Igen...és ha belegondolok, csak időmbe került. És egy fillérembe sem. Azóta nyoma sincs rántásnak, minden finoman, tökéletesen működik. Ahogy még soha egyik autómon sem.

Ha visszagondolok az elmúlt 12e km-re, ez az autó semmi extrát nem kért. A vételkor fennálló dolgait rendbe tettem (szélvédő, olajcserék) és ennyi. Műszakira fékbetétet cseréltünk. Fékbetétet, amit kaptam hozzá.

Hogy is volt ez 2007-ben? Akkor félelmek nélkül ültem be a 146 jtd-be. Nem volt rossz autó, mégis első évben 250e Ft maradt ott szervizre. Akkor fel se tűnt. Fékgenerál, vezérlés csere, termosztát, apróságok.
A 159-cel most járunk 210e Ft környékén, 10 évvel későbbi Ft értéken. Tényleg kell ettől félni? Majd az idő és a km-ek megmondják.

Most mit gondolok? Örülök, hogy ilyen autóm lett. Mást ad, mint az az előző autóm. Olyat, amit nem lehet elmesélni, fórumon átadni. A 146 az egyedi élménye mellett határtalan szabadságot adott. Alig fogyasztott, a sarki fűszeresig se érte meg gyalog menni.
A 159 más. A sarki fűszeresig gyalog megyek. Viszont nincsenek távolságok. Sosem gondoltam, hogy egy 16 órás repülőút után bevállalom, hogy autóval Budapestről Csengerbe "leugrok". Vagy hogy egyáltalán autóba ülök. Most meg azon kapom magam, hogy bevállalom, és mire ott vagyok, egész kipihenem magam. Hogy? Miért?

És amikor ránézek az órára, simán csak nem értem, hogy miért vagyok már itt?
Nem jöttem gyorsan, nem vadultam, csak úgy jöttem. Zenét hallgattam, eszegettem. És csak utólag ért le, hogy sötétben esőben máskor mintha Mátészalkáról nem lenne ilyen vidám, laza az út. Pár autó elenged, nem hajtok. Szerintem...
A xenon szépen bevilágítja a máskor matt fekete utat, a nehéz kaszniban nem érződik soknak a sebesség, nem tűnik csúszósnak a nedves út. Csend van, szól a zene, váltogat az automata, néha hallani, ahogy purrog az 5 henger.
És kiszállok kipihenten, azzal az érzéssel, hogy igazából tökmindegy, hogy hova el bírnék még menni ezzel a döggel.
Más szemszögből szabadság :-)